A Hableány roncsánál lassan átveszik a terepet azok az ipari búvárok, akik felkészítik a hajótestet a kiemelésre. A Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület búvárai voltak az elsők, akik a roncshoz lemerültek. Vezetőjük arról beszélt az Euronewsnak, milyen érzés ott merülni.
HIRDETÉSMegérkezett Budapestre a Clark Ádám hajódaru, aminek kulcsfontosságú szerepe lesz a dél-koreai turistákkal elsüllyedt Hableány sétahajó kiemelésében. A Hableány roncsánál magyar részről eddig főleg a mentési munkálatok zajlottak, de lassan átveszik a terepet azok az ipari búvárok, akik felkészítik a hajótestet a kiemelésre.
A Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület búvárai voltak az elsők, akik a roncshoz lemerültek. Az Egyesület vezetője, Szathmári Zsolt mesélt tapasztalataikról az Euronews-nak és arról, milyen érzés a hajóroncsnál merülni.
"Törvények szerint ilyen sodrás mellett ipari búvár sem dolgozhatna" - állítja. "Viszont mint civil mentőbúvárok ezt a felelősséget első nap átvállaltuk, és megpróbáltunk segíteni, ha más nem, információval. Az is információ, ha nem tudtuk végrehajtani, de minden nap bent voltunk. Első perctől kezdve itt voltunk, az emberek kimentésével foglalkoztunk, a tetemek kiemelésével, információszerzéssel arról, hogy később az ipari búvárok miképpen fogják tudni a kiemelést megkezdeni."
"600-as dunai vízállásnál olyan hatások érik a búvárt, mintha 120 kilométeres szélben az ember próbálna dolgozni, mivel nulla látótávolság van, teljesen vakon, egy nagy, nehéz sisak van a fején, egy 60 kilós emberen még 65 kiló ólom és kétszer nyolckilós ólombakancs, így vesz levegőt, és mivel semmit nem lát, arra kell ügyelni, hogy a hajóroncsban kiálló vasdarabokba ne akadjon be."
Azt mondta, amióta ezen a területen dolgozik, 30 éve nem találkozott ilyen szervezettséggel. A mentési munkálatok lassúságát bíráló, közösségi oldalakon megjelenő kommentekre is reagált:
"Ha bármilyen eszköz kell, vagy bármi kell a mentéshez, mire kigondoljuk, már ott van. Ez egy nagyon komoly összefogás. Nem csak mi, a Havária Egyesület búvárjai, hanem itt van egy csomó vízimentő, Szolnokról, Szegedről, a balatoni vízimentő szolgálat, sorolhatnám a sok hajóst, a hivatásos állományt, aki ennek a szakmának a krémje, az mindenki itt van. Természetesen mindenki nem szólalhat meg, mert mentésről van szó, de higgyék el, hogy ilyen körülmények között az is emberfeletti munka, ami itt megy..."
A mentőbúvárokat érő hatásokról pedig azt mondta:
"Aki nem fél, az őrült, vagy hazudik. Mindenki fél természetesen. De a búvároknak, főleg a mentésben részt vevőknek nem az a pszichikai terhelés igazából, hogy egy tetemet megfogunk, és kihúzzuk a felszínre, hanem az a nehéz feladat, amikor kijövünk a vízből, és látjuk a hozzátartozók érzelmeit."