Bőséges reggelit adtak a katonáknak, tudva, sokaknak ez lesz az utolsó örömük az életben.
HIRDETÉS1944. június 6-án kora hajnalban több ezer hajó indult a brit partoktól a megszállt Normandia felé. Az egyik fedélzetén ott volt a híres fotóriporter, Robert Capa is, aki így emlékezett Kissé elmosódva című könyvében a D nap kezdetére: a hajószakács arra utasította a konyhai személyzetet, hogy bőséges reggelit adjanak a katonáknak, sokuknak bizonyára ez lesz az utolsó örömük az életben, a többieknek pedig szükségük lesz az erőre a harc folytatásához.
Paul Reed hadtörténész állítja, hogy a D-nap tervezése elképesztő feladat volt: „Minden szinten működnie kellett. Ennek része volt a németek összezavarása a partraszállás helyszínéről, ami egészen addig elment, hogy létrehoztak egy fantom hadsereget. A szövetségesek azt akarták elhitetni, hogy a partraszállás északon, Calais környékén történik majd. Ez volt a legrövidebb út a Csatornán, így meg lehetett győzni a németeket, hogy oda összpontosítsák csapataik nagy részét. Maga a partraszállás aztán máshol történt.”
A szövetséges csapatok új frontot nyitottak Normandiában, ezzel eldőlt a náci Németország sorsa. A hadművelet kezdetére 55 gyalogos-, 25 páncélos, 2 hegyi- és 4 ejtőernyős-, összesen 86 hadosztályt vontak össze.
Ez volt addig és azóta a történelem legnagyobb partraszállási hadművelete, magyarázza Paul Reed hadtörténész: „Több ezer hajón 156 ezer ember ért partot Normandiánál 1944. június 6-án. Hatalmas kihívás állt előttük. A D-nap sikerét semmi sem garantálta, hiszen ott volt az Atlanti-fal, a megerősített védelmi vonalak, a beásott ellenséges csapatok, a szögesdrót, az aknamezők, ugyanakkor évekig zajlott a tervezés.”
A történész által említett 156 ezer ember az első 24 órában szállt partra, de az expedíciós erők összlétszáma közel hárommillió, (2 876 439) katona volt.
Paul Reed hadtörténész szerint a kora hajnali órákban partot érő katonák többsége nélkülözött mindenféle harci tapasztalatot: „Többségükben újoncok voltak, nem profik, hanem fiatal srácok. Ugyanakkor fizikai és mentális teljesítőképességük csúcsán voltak egy jó kiképzést követően, ami kifizetődött.”
A náci Németország rémuralmán valóban sikerült felülkerekedni, de mindkét oldalon hatalmas veszteségek voltak. Churchill Le Havre bevételét remélte döntő győzelemnek, amire Eisenhower azt felelte: "Karácsonyra a Rajnánál leszünk".
