A Tanácsköztársaság megalakulása után néhány nappal kopogtattak Fraknó várának kapuján, és elvitték az Esterházyak legszebb kincseit.
300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett címmel nyílt időszaki kiállítás az ausztriai Burgenlandban található Fraknó várában a történelmi Esterházy család kincseiből és hányattatott történetükről.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tárlat megnyitóját a Tanácsköztársaság századik évfordulójára időzítették. Mindössze néhány nappal a proletárdiktatúra megalakulása után ugyanis annak képviselői megjelentek a kastélyban, a kincstár kulcsait követelve. Több száz műtárgyat, a legértékesebb és legszebb darabokat elvitték jogos tulajdonosaiktól, ezzel megbontva a rendkívüli gyűjtemény egységét.
Czigány Balázs, az Esterházy Alapítvány tudományos munkatársa elmondta, miért állították ki a tárgyakhoz készült üres tokokat is:
„A műkincsekhez tartozó bőrtokok, amelyek ugye annak idején a 17. században még a műkincsek utaztatásához voltak szükségesek, itt maradtak, a hozzájuk tartozó, egyébként milliméter pontosan beléjük passzoló műkincsek pedig elhagyták a fraknói kincstárat.”
A száz éve üresen álló tokokhoz tartozó, de elhurcolt műtárgyak digitális formában láthatók mellettük. A kiállítás ezzel szemlélteti, hogy a várban maradt kincsek szoros egységet alkotnak a fraknói gyűjtemény Magyarországon őrzött részeivel.
A kiállítás képeken és infografikákon idézi meg a Tanácsköztársaság korszakát, bemutatja a magántulajdonban lévő műkincsek erőszakos lefoglalási gyakorlatát, de látható a fraknói kincs néven ismert gyűjtemény több jelentős darabja is.
Az I. Esterházy Pál által alapított kincsgyűjtemény egységét tehát először a Tanácsköztársaság bontotta meg, ami eddig nem volt közismert. Az 1919-ben Budapestre vitt tárgyak sosem kerültek vissza Fraknóra, bár a proletárdiktatúra bukása után a család ezeket visszakapta. Ezután is hányattatott volt a kincsek sorsa: az Esterházyak megengedték, hogy a kincsek az Iparművészeti Múzeumban maradjanak, azzal a feltétellel, hogy azokat kiállítják és a tudományos kutatás számára elérhetővé teszik. A tárgyakat azonban 1949-ben ismét államosították. A kollekciót 2016-ig az Iparművészeti Múzeumban őrizték, és jelentős részét restaurálták is, ám abban az évben egy vitatott kormánydöntés eredményeként annak egy részét Fertődre költöztették, és azóta sem állították ki őket.
A tárgyak visszaszolgáltatásáért az Esterházy Magányalapítvány 2017-ben pert indított a magyar állam ellen. Az eljárást a bíróság idén március 8-án a törvényi változásokra hivatkozva felfüggesztette.
Kiss Erika művészettörténész, szakmuzeológus szerint a fraknói kincs egyedülálló:
„A különlegessége éppen ebből adódik az Esterházy-kincstárnak, hogy nem állt meg benne az idő, ez egy élő gyűjtemény. Nem csak azért, mert a 18-19. században is gyarapodott egy-egy fontos tárggyal, nem csak azért, mert a tárgyait használták, például magyar királyi koronázásokon, akár temetéseken, nagyon fontos alkalmakkor, hanem azért is, mert ezek a tárgyak olyan fontos forrásul szolgálnak egész Közép-Európa, a magyar királyság, a három részre szakított ország, és utána később a 18-20. századi Magyarország és a Monacrhia történetére is, amire nagyon kevés példa van Európában is.”
A vezekényi tál a családot ért egyik legnagyobb csapásnak állít emléket: a török és a magyar királyi hadsereg között vívott 1652. augusztusi vezekényi csatában ugyan a magyarok legyőzték a háromszoros túlerőben lévő oszmán sereget, de az Esterházy család négy tagja is hősi halált halt a harcmezőn: az akkor 26 éves Esterházy László, a néhai Esterházy Miklós nádor legidősebb fia, Esterházy Ferenc balassagyarmati főkapitány, Esterházy Tamás lévai vicekapitány és Esterházy Gáspár aranysarkantyús vitéz. A családi tragédiát bemutató dísztál lett később I. Esterházy Pál gyűjteményének alapdarabja.
„Kevés olyan főúri gyűjtemény van Európában, ami épségben átvészelte a zivataros évszázadokat. I.Esterházy Pál célja éppen az volt, hogy a tárgyak révén megőrizze családja történetét az utókornak. Ez a küldetése a hányattatások ellenére sikerrel járt.