Egy kisebbre rátaláltak építőmunkások a héten, de van egy sokkal nagyobb is. Arról, hogyan temettek oda legalább negyven magyar katonát a második világháború végnapjaiban, az akkor még gyerek, ma nyugalmazott gépészmérnök Nagy Károly mesél.
HIRDETÉSMásodik Világháborús sírt találtak építőmunkások a Nemzeti Múzeum kertjében - hat fiatal katona kényszerű nyughelye volt a Múzeum utca - Múzeum körút találkozásánál.
Az egyenruha-maradványok tanúsága szerint nem magyar katonák voltak.
Simonyi Erika főmuzeológus-régész azt magyarázta, hogy a gombokból tudnak következtetni a katonák nemzetiségére, mert dögcédulákat nem találtak. A személyes tárgyak is beszédesek, illetve a mellettük talált éleslőszereket vizsgálják tűzszerészek. Hamarosan kiderül, hogy ciril vagy latin betűket találnak a lövedékeken, és abból akkor meg lehet mondani, hogy orosz vagy német katonákat temettek oda.
Azok között, akiket a hatóságok kivezényeltek a Múzeumkertbe sírokat ásni 1945 kemény telén, volt egy kisfiú is, Nagy Károly. Az édesapjával együtt érkezett, és végignézte az egészet. Abba a másik sírba, amelyiket a múzeum háta mögött, a Pollack Mihály téri sarok közelében kellett kiásniuk, legalább negyven holttestet temettek. Pest addigra felszabadult a német megszállás alól, az orosz gépek a budai várat bombázták.
Az akkori kisfiú ma nyugalmazott gépészmérnök. Azt meséli, hogy egy kb nyolcszor nyolc vagy tízszer tíz méter alapterületű, 2-3 méter mély gödröt kellett kiásniuk a férfiaknak. Az összes halottat, akiket csak a kerületben találtak, más felnőttek odahordtak. Úgy emlékszik, hogy kizárólag magyar katonákat temettek oda "egymás mellé slichtolva".
A múzeum homlokzata előtti részen, az Arany János szobor mellett a muzeológusoknak is ásniuk kellett azokban a napokban. Ott orosz katonák nyughelye volt egy rövid ideig.