Interjú az írországi operafesztivál művészeti vezetőjével.
A Wexford Operafeszivál művészeti vezetője, David Agler adott betekintést ennek az egyedülálló rendezvénynek kulisszái mögé, és a jövő évi programról is elárult néhány részeltet.
- Európában mindig mi vagyunk az év utolsó fesztiválja. A Bergamói után mi vagyunk a második Donizetti-színház. Márpedig Bergamo Donizetti szülővárosa volt! Ha jól számolom, mi eddig 17 különböző Donizetti-művet állítottunk színpadra, szóval alaposan kivettük a részünket abból, hogy életben tartsuk Donizetti művészetét a mai emberek tudatában.
- Régi hagyomány, hogy ismeretlen francia zeneműveket adjunk elő. Massenet operáit, amelyekről az emberek nem is tudták, hogy léteznek. Emellett szívügyünk a cseh zene, Dvorak, Smetana, Fibich, Martinu művei…
- Nemzetközi szinten nézve az a célkitűzésünk, hogy olyan műveket mutassunk meg a közönségnek, amelyeket eddig nem látott, és nagyon kicsi az esélye arra, hogy láthasson.
- Egyesek sikert hoznak, másoknál pedig megértjük, miért is nem játszották őket ennyi ideig. Nagyjából ez tehát a mi feladatunk. Meg az, hogy fiatal, a pályájuk elején álló művészeket találjunk. Juan Diego Florez például 25 centtel a zsebében érkezett.
- 2018-ban Charles Gounod Faustját tervezzük színre vinni. Jövőre lesz születésének 200. évfordulója. Most joggal kérdezhetné, hogy Wexford miért foglalkozik egy ilyen híres Gounod-operával: nos, a legeslegelső verzióját állítjuk színpadra: ezt a változatot, tudomásunk szerint nem igazán mutattak be sehol.