NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Euroviews. VÉLEMÉNY: Hogyan ne akadályozzunk meg egy atomháborút?

VÉLEMÉNY: Hogyan ne akadályozzunk meg egy atomháborút?
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
A cikkben kifejtett, az Euronewson publikált vélemények semmilyen módon nem tükrözik a szerkesztőség véleményét.

Carl Bildt, Svédország korábbi miniszterelnöke és külügyminisztere

HIRDETÉS

A világ országainak döntő többsége igyekszik felszámolni a nukleáris katasztrófa fenyegetését, és ezt helyesen teszik. Azonban visszatérni egy atomfegyverek nélküli világhoz sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre látszik, egy rossz próbálkozás pedig magában hordozza annak a lehetőségét, hogy visszájára fordulva inkább csak rontson a jelenlegi helyzeten.

A hidegháború vége óta világszerte jelentősen csökkent a nukleáris készletek mennyisége. Oroszország és az Egyesült Államok egyaránt 80 százalékkal karcsúsította arzenálját, Barack Obama pedig elnöksége alatt további redukálást sürgetett. Nyugat-Európában Franciaország és Nagy-Britannia is mérsékelte amúgy sem hatalmas kapacitását.

Az államoknak más-más okuk volt tartalékaik csökkentésére, de a nukleáris veszély mérséklésére irányuló 1968-as atomsorompó-egyezmény értelmében ez kötelességük is. Az elmúlt években azonban megállt a nukleáris leszerelés folyamata. Oroszországban jelenleg is zajlik a stratégiai atomfegyverek modernizálása, és nyilvános közleményekben is egyre gyakrabban említik az ország nukleáris kapacitását. Ez magyarázattal szolgál arra, hogy a nyugat-európai atomhatalmak miért álltak le szintén a karcsúsítással. Az Egyesült Államok is vizsgálja lehetőségeit atomfegyvereinek modernizálására.

Az ázsiai kontinensen Pakisztán folytatja a nukleáris fegyverekhez használt hasadóanyag előállítását. A közel-keleti leszerelés irányába tett erőfeszítések kudarcot vallottak, javarészt Izrael miatt. A nemzetközi közösség képtelen volt megegyezésre jutni a folytatásról az NPT megújítására összehívott 2005-ös, és 2015-ös konferencián egyaránt. Továbbá természetesen Észak-Koreáról sem feledkezhetünk meg, melynek nukleáris ambíciói krízishez vezettek Kelet-Ázsiában.

Mindezen történések közepette az országok nagy része tervezetet nyújtott be egy messze ható, a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződés megalkotására. Az előterjesztést július elején 122 ENSZ-tagállam támogatta. Sajnos azonban az ígéretes humanitárius törekvés egy súlyosan hibás javaslatot eredményezett.

A javaslat három fő problémája a következő: először is, mivel egyik atomhatalom sem támogatja a teljes nukleáris tilalmat, a javaslat önmagában egyetlen robbanófejtől sem szabadítaná meg a világot. Sőt, egy új szerződés még az NPT-t is alááshatja, amely sok hibája ellenére is szélesebb körű támogatást élvez, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt tagjáét (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország). Ráadásul mivel az előterjesztés tulajdonképpen törvénytelenként (de legalábbis erkölcstelenként) kezeli a kiterjesztett nukleáris elrettentést, az még ronthat is Európa és Kelet-Ázsia biztonságán.

Az év elején nyilvánosságra hozott eredeti javaslat még nem tartalmazta az atomfegyverek elrettentésként való használatának egyértelmű tilalmát. A júliusi verzió viszont már igen, és szavazásra is ezt bocsátották. Ez jelentős változás. A nukleáris ellencsapástól való félelem az, ami leginkább elrettenti az országokat az atomfegyverek használatától. A szövetségeken keresztüli, úgynevezett kiterjesztett nukleáris elrettentés pedig megvédi az atomfegyverrel nem rendelkező országokat attól, hogy a nagyhatalmak ezzel zsarolják őket. A kiterjesztett védelem nélkül minden ország indokoltnak gondolhatná, hogy nukleáris fegyvereket gyártson.

Ez volt az oka annak, hogy Hollandia, az egyetlen, a szerződés megalkotásában szerepet vállaló NATO-tagállam, végül ellene voksolt. Japán, az egyedüli ország, ami ellen atomtámadást hajtottak végre, szintén nem támogatta az előterjesztést, mivel fontos számára az Egyesült Államoktól kapott nukleáris védelem.

Utóbbi nélkül Japán teljesen sebezhető lenne kínai és észak-koreai fenyegetések, vagy akár egy esetleges támadás esetén. Mivel a diplomácia és a szankciók nem sok sikerrel jártak Észak-Korea atomprogramja ellen, az elrettentés ereje az egyetlen praktikus módja a kelet-ázsiai államok megvédésének. Hasonlóképpen az európai országok túlnyomó többsége Finnországtól Portugáliáig nem szívesen élne orosz robbanófejek árnyékában mindenfajta védelem nélkül.

Az elrettentés tulajdonképpeni tilalmával az előterjesztés az eddiginél is kevésbé biztonságossá tehetné a világot. A szerződés támogatói viszont azzal érvelnek, hogy ez segítene megnyerni a közvélemény támogatását egy teljes atomfegyver-tilalomhoz. Reményeik szerint ez ahhoz vezetne, hogy az atomhatalmak kormányai feladják nukleáris ambícióikat.

Ez azonban puszta naivitás. Senki, akinek van realitásérzéke, nem gondolhatja komolyan, hogy Kína, Izrael, Pakisztán vagy Oroszország kormánya az atomprogram feladása mellett dönt csak azért, mert a közvélemény ellene fordul. Ráadásul ezekben az országokban nagy a nukleáris fegyverek népszerűsége, mivel azokat biztonsági garanciának és a nemzeti ambíciók világszinten való megvalósulásának tekintik. Nekünk, akik nukleáris fegyverektől mentes világot szeretnénk, nem kell egyetértenünk ezzel az állásponttal, de nem is ignorálhatjuk azt.

Életszerűbb megoldás lenne további lefegyverzést sürgetni az Egyesült Államokban és Oroszországban, ahol azonban további komoly kockázatokat kell figyelembe venni. Emiatt létfontosságú, hogy a nukleáris erők modernizálása ezen államokban ne vezessen a kapacitás bővítéséhez. Helyette további karcsúsítások felé kell vezetniük.

A Közel-Keleten a jelenlegi konfliktusok felszámolása, és a konfliktusokat megelőző mechanizmusok létrehozása segíthet idővel elérni a leszerelést. Ilyen téren nagyon fontos első lépésnek tekinthető az Irán és a „hatok” (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország) között született atommegállapodás.

Dél-Ázsiában India és Pakisztán viszonyának enyhülése adhat reményt a nukleáris fegyverek hatásosabb ellenőrzésére, még akkor is, ha az atomprogramját a világban elfoglalt helyének bizonyítékaként értelmező Kína árnyéka továbbra is Indiára vetül.

Összességében a teljes nukleáris leszerelés alighanem nem érhető el egyetlen drasztikus lépéssel. A világ jobban járna egy fokozatos, az NPT-re épülő megoldással, a nagyhatalmak atomprogramjának fokozatos redukciójával, és a konfliktusok megoldásával a kulcsrégiókban. A legjobb esetben a beterjesztett tilalmi javaslat csupán mellékcselekmény marad. Félő azonban, hogy megbonyolíthatja a létező erőfeszítéseket a nukleáris arzenálok leépítésére, mélyítheti a szakadékot az atomhatalmak és a világ többi országa között, legrosszabb esetben pedig még a nukleáris konfliktus esélyeit is növelheti.

Carl Bildt 1991 és 1994 között volt Svédország miniszterelnöke, ő tárgyalta az ország EU-csatlakozását. Nemzetközileg elismert diplomata, az EU jugoszláviai különmegbízottjaként, az ENSZ balkáni különmegbízottjaként, a daytoni békekonferencia társelnökeként, valamint 2001 és 2006 között hazája külügyminisztereként is szolgált.

A cikkben kifejtett, az Euronews-on publikált vélemények semmilyen módon nem tükrözik a szerkesztőség véleményét.

Project Syndicate 2017 (https://www.project-syndicate.org/commentary/nuclear-ban-treaty-by-carl-bildt-2017-08)

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Elakadtak az észak-koreai lőszerszállítások Oroszország felé, de még nem tudni az okát

Ezúttal víz alatti fegyverkísérletet hajtott végre Észak-Korea

Kim Dzsongun: Nem akarunk háborút, de nem is áll szándékunkban elkerülni