Brexit-bajok az Egyesült Királyságban

Joana fogorvos, jókedvűen érkezik munkába London egyik külvárosában. Ő és a férje abban reménykedtek, hogy a lányuk már itt fog felnőni. De a brexit-népszavazás óta a fiatalasszony nem tudja, valóra válhat-e ez a vágyuk. Vele és a cégnél dolgozó román asszisztensnővel még azelőtt beszéltünk, hogy Theresa May ismertette az uniós állampolgárok szigetországi státuszára vonatkozó javaslatait.

- Aggaszt, hogy hogyan alakulnak az életkörülmények. Tudok majd dolgozni? Ugyanolyan fizetést kapok majd, mint mindenki más? Kirúgnak az országból? Nem tudom, senki sem tudja – mondta Joana Ferreira az Euronewsnak. – Pont a brexit előtt vettem egy házat, akkor most mit csináljak? Mert még ha vissza akarok menni Portugáliába, az ingatlanárak akkor is lefelé mennek, vagyis pénzügyileg rosszabb helyzetbe kerülök. Nagyon nagy a bizonytalanság, hogy mi lesz. Többet akarok tudni, hogy tudjak tervezni. Mert jelenleg képtelen vagyok tervezni az életemet.

Munkatársa, a román asszisztens szintén aggódik.

- A nevem Alexandra, négy és fél éve élek az Egyesült Királyságban. Azt tervezem, hogy itt maradok, ugyanakkor félek is. Megeshet, hogy az ember hazamegy szabadságra, mindösze pár napra, és azután nem tud visszajönni. Nincs vízumunk, be sem tudjuk bizonyítani, hogy már van itt egzisztenciánk, és egyszerűen nem engednek minket vissza az országba.

Ezeket a félelmeket a munkáltató is osztja. A vállalkozás személyzetének 60 százaléka nem brit polgár, hanem uniós.

- Korábban privilegizált helyzetben voltunk, nem korlátoztak minket sem a munkaerő kiválasztásában, sem a munkakörülmények terén, sem munkajogi szempontból. Ha ez megváltozik, akkor az nagyon elbizonytalanítja a helyzetünket. Imádkozom, hogy ne így legyen – mondta Szmita Mehr.

Az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és a más országokban élő britek sorsa az egyik fő kérdés a brit kilépés feltételeit rendezni hivatott tárgyalásokon. Ez gazdasági szempontból is kulcsfontosságú, mert számos iparág vsernsenyképessége az uniós munkaerőn áll vagy bukik. Az építőiparban például akár 200 000 munkavállaló is eltűnhet, ha szigorodnak a bevándorlási szabályok. Azad Azam egy építőipari kisvállalkozást vezet, a munkavállalók harmada kelet-európai.

- Florin Romániából jött – mutatta be egyik kőművesét Azam. – Felajánlottunk neki egy fix szerződést, nagyon jól dolgozik, sok mindenhez ért. Éppen ezért három éves szerződést ajánlottam neki. A családja Romániában van, ott van a felesége, a gyereke, és szeretne teljesen átköltözni az Egyesült Királyságba. Sajnos a brexit miatt annyi a biztonytalanság, hogy nem tudjuk, mire készüljünk, és ő sem tudja, hogy tud-e maradni.

- A brexit hatása az, hogy nem tudunk úgy felvenni embereket, ahogy szeretnénk – folytatta Azam. – Ha a briteknek szóló sajtóban adunk fel álláshirdetést, senki nem jelentkezik. Senki nem akar villanyszerelő lenni, senki nem akarja az ácsmunkákat megcsinálni, senki nem akarja a kőművesmunkát elvégezni, amit most Florin csinál.

Eközben a megrendelések csak gyűlnek. Azad szerint a brexit az egész vállalkozását veszélybe sodorja. Mivel nem talál munkásokat, nemrég vissza kellett utasítania egy kétmillió font értékű megrendelést. Egy luxus társasházat kelllett volna felépíteniük – ez lett volna Azad életének legnagyobb üzlete. Ehhez járul még a félelem, hogy visszatérnek a vámok.

- Az építőiparban rengeteg alapanyag a kontinensről jön. Ha a kormány nem tudja tető alá hozni azokat a kereskedelmi egyezményeket, amikről beszélt, akkor az árak hirtelen megemelkednek – mondta a vállalkozó. – És akkor még akár azokat a projekteket sem tudjuk teljesíteni, amiket már elvállaltunk, legalábbis nem azon az áron, ahogy elvállaltuk, mert felmegy ez építőanyagok ára.

A brexit-tárgyalásokat övező bizonytalanság a gazdasági előrejelzésekben is megjelenik. A 2019-ig szóló befektetési előrejelzést huszonöt százalékkal lefelé módosította a brit központi bank. 2018-ra a brit iparkamara a növekedés lelassulását és az infláció növekedését jósolja. A font már a népszavazás után közvetlenül jelentősen gyengült. Az exportőrök számára ez áldás, de az importőröknek átok.

Tom Lowe négy éve a testvérével alapított sörfőzdét a londoni agglomerációban. A nyersanyagok nagy része, mint például a komló, illetve a felszerelés is az Egyesült Államokból, illetve Európából származó importáru.

- Ezek a hordók Németországból jönnek. A brexit népszavazás után egyik napról a másikra felemelték az árukat hatvan fontról hetven fontra, ez tíz fontnyi emelés. Akkor már kétezerötszáz darab úton volt ide a tengeren. Ki lehet számolni, mennyit buktunk csak ezen – mondta Lowe.

Ugyanakkor a sörfőzde tulajdonosa előre menekül, így próbálja ledolgozni a költségek növekedését.

- Kisvállalkozásként elég ügyesek és rugalmasak vagyunk, hogy alkalmazkodjunk, akármi történik is. befektettünk egy új sörfőzdébe, ez leszorítja a fajlagos költségeket. jelenleg az a legfontosabb, hogy a lehető leghatékonyabbak legyünk, és ne nagyon kelljen árat emelnünk a vásárlóink felé – mondta a sörfőzde tulajdonosa.

- Tehát a brexit dacára vállalkozni, sört főzni még mindig megéri az Egyesült Királyságban? – tette fel a kérdést az Euronews riportere.

- Persze, persze. Az emberek a létbizonytalanságban és a gazdasági hanyatlás idején is isznak, végül is mindegy, milyen idők járnak. Gondoskodnunk kell róla, hogy legyen mit inni… szóval állunk elébe, hogy kielégítsük az emberek igényeit, függetlenül attól, hogy mit hoz a Brexit.