Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.

rendkívüli hír

rendkívüli hír

"A klímaváltozás egy olyan háború, amelyben sürgős lépéseket kell tennünk"

"A klímaváltozás egy olyan háború, amelyben sürgős lépéseket kell tennünk"
Betűméret Aa Aa

A Párizsi Egyezmény a valaha volt legambíciózusabb klímavédelmi egyezmény. Vajon pusztán a jószándék deklarációja marad, vagy a Földet fenyegető legsúlyosabb veszély, a klímaváltozás elleni harc hatékony eszköze lesz?

Július óta a mexikói Patricia Espinosa az ENSZ klímaváltozási keretegyezményének ügyvezető titkára. Volt már külügyminiszter, nagykövet, több mint harminc év tapasztalata van a nemzetközi kapcsolatok terén. Mindez akár kevésnek is bozonyulhat az előtte tornyosuló kihíváshoz: neki kell konkrét cselekvésre váltania a klímaváltozás elleni ambíciózus párizsi megállapodást.

Euronews: - Asszonyom, üdvözlöm az Euronewsnál.

Patricia Espinosa: – Köszönöm a lehetőséget.

- A klímaváltozás elleni harc tulajdonképpen versenyfutás az idővel?

- Azt mondanám, hogy ez egy olyan háború, amelyben sürgős lépéseket kell tennünk. Ez nem azt jelenti, hogy azonnali eredményeket is várhatunk. Jelenleg az a cél, hogy az évszázad második felére egyensúlyba kerüljön az atmoszféra felmelegedését okozó üvegházi gázkibocsátás. Hosszú távú folyamatokról van szó, ugyanakkor ha nem cselekszünk sürgősen, akkor nem következik be a kívánt eredmény.

*- Majdnem húsz év kellett ahhoz, hogy tető alá hozzanak egy globális egyezményt a klímaváltozás ellen, és kevesebb mint egy év van az életbe léptetésére. November második hetében lesz a következő klímacsúcs Marrakesh-ben.
Egy globális egyezményről van szó, amely azonban lehetőséget ad választani az elérhető politikai eszközök közül a klímaváltozás elleni harcban. Ez a fajta szabadság nem bizonyulhat kétélű fegyvernek? Úgy értem, hogy így majdnem minden ország aláírta a szerződést, de hogyan lehet garantálni, hogy időben el is érik a kitűzött célt, vagyis 2 Celsius fok alatt tartják a globális felmelegedést, ahogy a Párizsi egyezmény előírja?

- A Párizsi Egyezmény közös alapot jelent, hogy minden egyes ország a világon elfogadja, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem rá is kiró feladatokat. Ugyanakkor a Párizsi Egyezmény azt is előírja, hogy az államoknak a vállalt célokat felül kell vizsgálni, és emelni, ha lehetséges, a csökkentés lehetőségét viszont nem tartalmazza.

- Viszont nincs szankció akkor sem. Ha nem érik el a kitűzött célokat, akkor mi van?

- Az államok együttélését kormányzó szabályok nagy része a kormányok jóakaratán és közös érdekein alapszik, ez határozza meg a nemzetközi környezetet. A párizsi egyezmény erejét az a társadalmi mozgósítás adja, amelyet a szerződés az emberek, a vállalatok, a tudományos közösség tagjai körében kiváltott. Vagyis a klímaváltozás elleni harc olyan mozgalommá vált, amely már nem csupán a kormányok ügye.

- De ennek az egyezmények az alapja a felek akarata…

- Ez igaz, ez igaz, de még egyszer szeretném megerősíteni, amit az előbb mondtam. Az ENSZ alapító okirata, az Emberi Jogok Kartája, az alapvető emberi jogok… mindezek az eszközök, amelyeket a nemzetközi közösség azért hozott létre, hogy harmonikusan tudjanak együtt létezni, a kormányok akaratán alapulnak, de az államok azon meggyőződésén is, hogy ezek a szabályok szükségesek.

- Beszéljünk akkor konkrétumokról: a legfőbb szennyezőkről. Az Egyesült Államok. Az Egyesült Államokban az Obama-féle tiszta energia-törvény jogi értelmben a semmiben lóg a november nyolcadikai választásig. A szenátus a republikánusoké, a Kongresszus és az elnök még kérdéses. Mit lehet tenni, ha az Egyesült Államok nem éri el a vállalt célokat, vagy éppen úgy dönt, hogy kilépne az Egyezményből?

- Tízből hét amerikai támogatja, hogy az ország tegyen lépéseket a klímaváltozás ellen, és számos amerikai nagyvállalat már módosította a törekvéseit azért, hogy hatékonyabb legyen, illetve olyan tevékenységek felé mozdult el, amelyek fenntarthatósági szempontból garantálják a stabilitást.

- Igen, de a döntést a kormány hozza meg…

- Nem kizárólag, hiszen a kormány a választópolgároknak felel.

- Számításba vették azt a lehetőséget, hogy valamelyik párt kilép az egyezményből?

- Ez szuverén joga bármelyik államnak, bármelyik ország megteheti, és pontosan ez történt a kiotói egyezménnyel, ha emlékeznek rá. De én most épp egy ellenkező irányú mozgást látok: a párizsi megállapodáson kívül idén két másik alapvető egyezményt is aláírtunk, amelyeknek közvetlen hatásuk lesz erre a problémára. Az egyiket a Nemzetközi Polgári Légiközlekedési Szervezettel kötöttük az iparági kibocsátások csökkentéséről, a másikat a montreali protokoll keretein belül a hidrofluor-karbon gázok kivezetéséről. Ezek rendkívül szennyező gázok, amelyek nagyban hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

- És mi a helyzet Kínával? Kína, a világ legnagyobb szén-monoxid kibocsátója az önkéntes felajánlásában azt jelentette be, hogy 2030-ig a kibocsátását növelni fogja, és csak utána kezdi el csökkenteni. A többi ország már meghatározta a 2020-ig teljesítendő célokat. Hogyan egyezteti össze majd a párizsi egyezmény ezt a kétféle sebességet?

- Az egyezmény elismeri, hogy a különböző országokban más és más reális lehetőségek vannak. Kínának a lakosságát és a gazdasági modelljét tekintetbe véve kell meghatároznia, hogy milyen vállalást tart megvalósíthatónak. A nemzetközi közösség elismeri a kínai kormánynak, a kínai társadalomnak azt az erőfeszítését, hogy egy rendkívül szén-intenzív gazdaságról átálljanak egy kevésbé szén-intenzívre. Egy Kína méretű és a kínaihoz hasonló adottságokkal bíró ország esetében a Kína által vállalt célok rendkívül ambíciózusnak minősülnek.

- A Párizsi Egyezményt sokan szkeptikusan fogadták. A kritikusok felhozzák a szerződéssel szemben, hogy nem határoz meg céldátumot a fosszilis energiahordozók teljes kivezetésére, hogy nem említi a megújuló energiákat, hogy nem határozza meg, honnan származzon az a százmilliárd dollár, amit 2020-ig össze kellene gyűjteni a fejlődő országok megsegítésére. A marrakeshi klímakonferencián majd konkretizálják ezeket a törekvéseket? Ott választ kapunk a párizsi konferencia után a levegőben maradt kérdésekre?

- A marrakeshi konferenciát azzal hívják össze, hogy a témája a konkrét klímavédelmi tevékenység elindítása lesz. A finanszírozás tekintetében nagyon konkrét és világos megközelítést fogunk tapasztalni a fejlett országok részéről. Most zárult le egy a marrakeshi konferenciát előkészítő találkozó, és látjuk, hogy már nem vagyunk messze a céltól. Még konzervatív becslések alapján is egy olyan forgatókönyv megvalósulását tekinthetjük valószínűnek, amely szerint 2020-ig majdnem 94 milliárd dollár áll majd rendelkezésre.
Ami a megújuló energiákat illeti, ezeknek kulcsszerepük van a Párizsi Egyezményben, amely nagyon világosan előírja a fosszilis energiahordozó támogatásának kivezetését és egy legalábbis klímasemleges gazdasági modell felé tartó fejlesztés megkezdését. Ez – az energetikai szektor fontosságát tekintetbe véve a gazdaság egészén belül – azt jelenti, hogy el kell hagyni fosszilis energiahordozókat, és át kell térni a megújuló energiaforrásokra.

- Ez azt jelenti, hogy van egy nyilatkozatunk, amely pusztán az aláíró felek jószándékát rögzíti.

- Ez egy egyezmény, és szeretném megismételni, hogy a Párizsi Egyezménynek van jogi ereje, hogy kötelezi az államokat. Természetesen nincs olyan bíróság, amely ellenőrizné, hogyan hajtják végre az egyezményt. Kicsit mindannyian felelősek vagyunk ezért: minden államnak szemmel kell tartania a saját és a többiek tevékenységét is, és folyamatosan felmérnie, hogy állunk a célok elérésével. De még egyszer mondom, ez az egyezmény jogi értelemben kötelezi az aláírókat.