Isztambulban, Madridban tüntetés lett belőle, Párizsban inkább majális volt.
Május elseje a munka ünnepe világszerte. Csak az Egyesült Államokban és Kanadában ünneplik máskor, mégpedig szeptember első hétfőjén.
A munkásmozgalmakat tömörítő II. Internacionálé II. kongresszusa szó szerint úgy fogalmazott 1891-ben, hogy ezt a napot “a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánítja.
Azért éppen május elsejét választották, hogy emléket állítsanak az 1886. május 1-én tragikus véget ért chicagói munkástüntetésnek.
A törökországi Isztambulban tüntetés lett a május elsejei felvonulásból.
A békésen ünneplő párizsiak egyike újságírói kérdésre a munkaerőpiac liberalizációját bírálta mondván, hogy az nem demokratikus és nem is szociális vívmány.
Németország-szerte is százezrek gyűltek össze a több mint 500 rendezvényen, amelyeket hagyományosan a szakszervezetek hirdettek meg – idén elsősorban az idegengyűlölet és a szélsőjobboldal térnyerése ellen.
Rómában az olasz államfő azok emléke előtt tisztelgett május elsején, akiket munka közben ért halálos baleset.
Az olasz fővárosban ilyenkor szokásos koncertet most az Egyiptomban megölt olasz hallgató, az ottani szakszervezeti mozgalmat kutató Giulio Regeni emlékének ajánlották.
A spanyol fővárosban, Madridban a munkahelyek biztonságáért, a munkavállalók jogainak védelméért vonultak utcára sok ezren vasárnap.
Moszkvában a központi ünnepségeket a kormánypárt szervezi május elsején. A felvonulók a fiatal szakemberek elhelyezkedési és bérproblémáival kapcsolatos szlogeneket skandáltak idén.