Európát szíven találta a terror
Kommentek
A dzsihádisták ismét lecsaptak, ezúttal Brüsszelben.
A merényletek másnapján, délben egy percre megállt az élet Belgiumban.
Sokszínű a tömeg, megtelt a Place de la Bourse. Megrendülten, lelkükben rettegéssel, ám félelmüket legyőzve emlékeznek a repülőtéren és a metróban történt robbantások 31 áldozatára a főtéren.
A francia 3-as csatorna járt a helyszínen.
Valon a Zaventem reptéren dolgozik. Őt is magával sodorják az érzelmek,
- Valóban, ez egy nagyon érzelemgazdag pillanat. Mert a több száz reptéri kollégám olyan, mintha a testvérem lenne, szinte a családomnak tekintem őket. Ezért is hordom magamnál mindig, és mutatom büszkén a repülőtéri azonosító kártyám.
A testvérével, Liridonnal jött. A robbanás pillanatában egy pékségben volt, nagyon közel detonációhoz.
- Ha a tegnapi képekre gondolok, még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. Nem engedhetjük, hogy mindez szétrombolja a közösséget, egységet kell mutatnunk.
Összejön a család. A fiúk szülei Albániából jöttek. Az apa tudta, hogy az első reptéri bomba közel robbant ahhoz a pékséghez, ahol az idősebbik fia dolgozik.
- Majdnem végeztem a munkával, akkor azt mondtam magamnak, ha 5 perccel hamarabb mentem volna el, akkor végem van. Nagyon nehéz volt nekem, mert féltem, féltem a családtagjaim miatt is, mert tudtam, hogy meg fogják érezni és majd azt mondják kész, meghalt – árulta el Valon.
- Az apám jobban összetört, mint az anyám, pedig az anyám már így is nagyon törékeny volt. Ebben az állapotban pedig nem szívesen néztem őt.
- Akár mindkét fiamat elveszíthettem volna – mondta Mohamed.
- Féltette nagyon a fiait?
- Igen, a fiaimat és a teljes lakosságot, mindenkit, akinek ezt át kellett élni.
Mohamed albán családja összetartó. Rendszeresen találkoznak, a gyökerekre emlékeztető népdalokat énekelnek együtt. De ez az este mégis más, mint a többi.
A repülőtéri öngyilkos merénylőkről rögzített képek igen gyorsan nyilvánosságra kerültek. A nyomozók ez alapján igyekeztek visszafejteni a szálakat – mi és hogyan vezetett a végzetes reggelhez?
A spanyol állami televízió összeállítása következik.
Akarata ellenére lett a környék sztárja az itt élő Jhon Jairo Valderrama. Pillanatok alatt komoly hírnévre tett szert.
- Pontosan az 5. emeleten lakom, a terroristák a szomszédaim voltak, ezt persze nem tudtam.
A ház lakásainak fele üres. Jairo családjával ugyanazon az emeleten él, ahol a feltételezett brüsszeli merénylők laktak. A szemközti ajtó az övék.
- Soha nem láttam őket és nem beszéltem velük. Egyszer futottunk össze velük a liftben. Vékony szakállas alakok voltak, és köszöntek nekünk.
A rendőrség az ő Schaerbeek-i lakásukba is becsengetett a razzia során.
- A rendőrök a tűzoltókocsi kosárjában jöttek fel, én nyitottam nekik ajtót teljesen rémülten. Rám szegezték a fegyverüket. Nem értettem, hogy mi történik. Papucsban voltam és kitessékeltek minket, oda le arra a sarokra. Betörték az ajtókat terjengett az ammóniaszag. Akkor valóban éreztem, hogy milyen anyagokat használnak a bombakészítéshez.
A kolumbiai Jairo és felesége, Medellinből települtek át, de a terror és az erőszak korábban soha nem érintette meg őket ilyen közelről.
- Soha nem volt hasonlóan sokkoló élményben részem, nagyon megviselt, amit átéltem. Igaz, hogy az országban komoly dolgok mennek, de olyan még nem történt, amit most láttam.
A sokkhatás után a családja visszaköltözne, de ragaszkodik ahhoz, hogy nekik itt a jövőjük.
Majd búcsút int, és nyilatkozik egy következő stábnak.
Földön, vízen, levegőben, hatalmas erőkkel zajlott a merénylők utáni hajtóvadászat. A rendőrség Brüsszel minden olyan negyedét tüzetesen átfésülte, ahol feltételezhetően dzsihadisták rejtőzködhettek. A Schaerbeek városrész lakói elképedve nézték a terrorellenes akciót.
Az RTS televízió próbálta testközelből bemutatni mindezt.
Ez amúgy egy csendes környék. Most kommandósok hihetetlen műszaki arzenált felvonultatva lepték el az utcákat. A lakosok jelentős részét evakuálták, az újságírókat és a tévéseket is az akció-területen kívülre száműzték. A környékbeliek addig nem mehettek vissza lakásukba, míg a merénylők lakásából az összes ott talált robbanóanyagot és egyéb veszélyes eszközt el nem szállítottak.
- Láttuk, hogy érkeznek a rendvédelmiek, a terrorelhárítók drónokkal. Voltak mesterlövészek is, ebből egyértelmű volt, hogy valami komoly dolog készülődik.
A környéket hosszú időre hermetikusan lezárták.
Ez az arab asszony, Malika csak másnap reggel tudott visszamenni a lakásába. Sokkolták a terroresemények. Attól tart, az egész muzulmán közösséget felelőssé teszik ezért.
- 50 éve lakom ebben a negyedben, ilyet még nem láttunk. Ez szégyen, szégyellem magam, őszintén, szégyellem magam. Mi gyakoroló muszlimok vagyunk, ami a szépségről és a szeretetről szól, nem a terrorról, ahhoz semmi köze – mondja.
Tehát Schaerbeekben is, akárcsak Molenbeekben az Iszlám Állam terrorsejtjei szerveződtek. Bár itt kevésbé súlyos a helyzet.
- Schaerbeek nem a központja, a terror fészke Belgiumban. Schaerbeek egy olyan városrész, melynek etnikailag vegyes az összetétele. Sok a külföldi származású, és akadnak néhányan, akiknek szíriai kötődése van. Ez egyértelmű – mondja a kerület polgármestere.
A 130 ezres városrészben olyan 100 veszélyes személyt tartanak nyilván. Ezért a Schaerbeek-i önkormányzat a szövetségi hatóságok segítségét, nagyobb rendőri jelenlétet, több járőrt kért a kerületbe.
Molenbeek 100 ezres lakosságának többsége muzulmán. Azt tartják, ez az európai dzsihád fészke. Itt rejtőzött hónapokig a nemzetközi körözés elől Salah Abdeslam, a novemberi párizsi merényletek egyik főszervezője. Négy nappal a brüsszeli robbantások előtt, március 18-án csaptak le rá a rendőrök.
Ide 3 kilométerre robbant a metró előző nap. Molenbeekben is némán emlékeztek az áldozatokra. A francia 2-es csatorna forgatott itt akkor.
- Köszönöm, hogy itt vannak – szól oda a városrész polgármestere.
Egy perc csenddel tisztelegnek.
- Jó napot polgármester asszony! Francia újságírók vagyunk.
- Igen?
De az érzelmek mellett kérdések és magyarázatok is kavarognak.
- Ez egy olyan hálózat, ami az elmúlt hónapokban volt aktív, a szíriai eseménnyek kezdete óta – fogalmaz a helyi politikus.
- Amit hagytak működni?
- Ezek gengszterek voltak, piti bűnözők, akik radikalizálódtak.
- Akiket szintén hagytak, hogy szabadon dolgozzanak – teszi hozzá a riporter.
- Nem, természetesen nem hagyták békén őket. Mindig is harcoltunk a gengszterek ellen, mindig harcoltunk a bűnözők ellen – állítja a városvezető.
- És?
- De ezek már nem szimpla bűnözők, hanem radikálisok, akik egy terrorista hálózatot üzemeltettek, amit önök is láthattak Franciaországban – zárta a témát a polgármester.
Molenbeekben is sokkolták a többséget a keddi merényletek. Pedig a terror gyökerei már legalább két évtizedre nyúlnak vissza itt. 20 éve Massoud, a hírhedt, gyilkos terrorista parancsnok is bevackolt Molenbeekben. És Salah Abdeslam esetében is nehezen védhető a bűnpártolás.
Sokaknak elegük van ebből, a terrorizmus nevű betegség kezelése fájdalmas. Beszélni sem szeretnek róla itt a nyílt utcán.
Azért a riporter próbálkozik.
-Jó napot!
- Önnek is!
Majd tovább siet.
- Jó napot!
- Jó napot!
Ő sem állt meg.
- Francia újságírók vagyunk.
- Bocsánat.. de nem.
Lépked tovább a harmadik megszólított is.
- Hogyan érintették a reggeli merényletek?
- Szégyenletes! Szégyen számunkra. Alaposan meg kell vizsgálni, mi a gond itt Molenbeekben – áll kötélnek végre egy helyi férfi.
- Ön szerint?
- Hölgyem, rengeteg probléma van!
- Mondjon egyet!
- Munkanélküliség.
- És még?
- A kultúrák közötti különbségek.
- Mi a baj a különbözőséggel?
- A külföldi külföldinek is néz ki.
- Vannak itt idegenek?
- Belga létemre idegennek érzem magam a városomban!
- Ön belga?
- Nem, „külföldi”… – száll ki egy cinikus végszóval a párbeszédből a férfi.
A szíriai polgárháború kezdete óta 130-an utaztak a Közel-Keletre Belgiumból, hogy a dzsihadisták közé álljanak. Közülük 85-en Molenbeekből indultak útnak.