Kilátástalan az ukrán fronton ragadt civilek élete

Kelet-Ukrajnából a legtöbb civil már elmenekült. Ki Oroszország felé, ki Ukrajna békésebb vidékei felé. Natalia szülővárosában, Jenakijivében maradt, de most nem tudja, mihez kezdjen, hol éljen ezután.

Az asszony megmutatta szétbombázott egykori lakását, és utána megmutatta a pincét, amelyet most óvóhelynek használnak.

Lena és Oleg is a pincébe menekül a lövések elől. Ők egymás szavába vágva mesélték, hogy telnek a napok:

- Már kora reggeltől lőnek, folyamatosan.

- Amint elmehetnénk élelemért, elkezdenek lőni, és akkor muszáj lejönnünk. Hogy milyen gyakran? Hát, eléggé gyakran.

- Szinte egész nap. Csak egy rövid időre tudunk felmenni a lakásba enni.

A kelet-ukrajnai harcok eddig elsősorban a nagy iparvárosokért, Donyeckért, Luhanszkért, és a debalcevei vasúti csomópontért folytak. Jenakijive meg épp a frontvonalon helyezkedik el.

Donyeck nemcsak a régió legfontosabb repülőtere, hanem az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság fővárosa is.

Az el nem ismert állam vezetője Alexander Zakharcsenko:

- Százezer főre növeljük seregünk létszámát. Nem ennyi embert akarunk besorozni, hanem a donyecki és a luhanszki köztársaságok haderejének összlétszáma lesz ekkora.

A Debalcevéért vívott küzdelemben naponta 40-50 ember sérül meg, a donyecki utóvédharcokban csak vasárnap nyolcan haltak meg, szombaton heten. A kelet-ukrán harcokban tavaly április óta mintegy 5100 ember vesztette életét.