A Musica hatodik évadát a hagyományos velencei újévi koncerttel indítjuk a La Fenice színházból.
A velencei La Fenice színházban rendezett újévi koncert látványos, rangos, nemzetközi esemény, amely minden évben bizonyítja a zene összetartó erejét. Legalábbis így véli Daniel Harding karmester, aki az újévi koncerten a La Fenice zenekarát és kórusát, valamint a két szólistát vezényelte. A Musicának arról is mesélt, milyen volt első látogatása a lagúnák városában.
- Velence volt az első város, ahová ellátogattam Anglián kívül. Persze hallottam, milyen gyönyörű hely, milyen különleges hely, de erre a látványra semmi sem készítheti fel az embert, ez a legcsábítóbb hely a világon – lelkendezett Harding. – Valahányszor ide látogatok, mindig azt mondom: egyszer, amikor semmit nem kell csinálnom egy hétig, el kell jönnöm, hogy jobban felfedezzem a várost. És egy nap tényleg megteszem majd!
- Ezt a színházat átjárja a történelem levegője, a régi idők hangulata – mondta a szoprán Maria Agresta. – Ez az identitásunk esszenciája. Valahányszor belépek egy olasz színházba, belül különleges borzongást érzek. Mert ezek mi vagyunk, a színházaink mi vagyunk, rólunk mesélnek, a mi nagyszerű alakjainkról, a történelmünkről, arról, ami talán a legjobb bennünk, olaszokban.
- Hogy én ki vagyok, mint ember, az fontosabb annál, mint hogy énekesként ki vagyok, ezért, ha megbetegszem, lemondom az előadást – szögezte le a másik sztárvendég, Mathiew Polenzani tenor. – Ha egy másik zenész úgy gondolja, hogy a fellépés előtt egy napig feltétlenül csendben kell maradnia, és nem szólalhat meg a show másnapján, arra azt mondom, rendben, csináld úgy, hogy a lehető legjobb alakítást nyújtsd. Nekem kicsi gyerekeim vannak, szóval lehetetlen, hogy csendben üljek az előadás előtti és utáni napon is, mert a gyerekekre néha rá kell kiabálni, ez az élet része. Próbálok normális fickó maradni, amennyire lehet.
- Mindannyian az életünk során tapasztalunk olyan dolgokat, amelyeket nem érthetünk, nem tudunk megmagyarázni, és nem tudjuk, hogyan lehetne megosztani másokkal – próbálta elmagyarázni Daniel Harding, mitől lesz igazi számára egy koncertélmény. – Amikor ezt látjuk, ezt halljuk, ezt érezzük felcsillanni a zenében, azonnal megértjük, hogy más is volt már ebben a helyzetben. És rájövünk, hogy a többi néző, akik a zenét hallgatják és azonosulnak vele, ők is tudják, és ez az igazán fontos: a zene megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül.