NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Túl kevesen gyógyítják a Közép-afrikai Köztársaság friss sebeit

Túl kevesen gyógyítják a Közép-afrikai Köztársaság friss sebeit
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Egy évvel a harmadik polgárháború után még mindig érezhető a feszültség a látszólagos nyugalom mögött a Közép-afrikai Köztársaságban, így a fővárosban, Banguiban is.

A júliusban kötött tűzszüneti egyezmény és a nemzetközi erők katonáinak jelenléte ellenére éles maradt a feszültség.

Rendszeresen érkeznek sebesültek

Sérültet hoznak Bangui központi kórházába, ahol az Orvosok Határok Nélkül (Médecins sans Frontières) nevű civil szervezet segíti a páciensek ellátását.

Marine, az orvos megkérdi, hogy mi történt. A sérült annyit mond, hogy lövés érte. Az orvos többre kíváncsi.

Az ügyeletes orvos, az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagjaként dolgozik a kórházban:

- Van amikor egyszerre két-három sérültet is hoznak. Most viszonylag nyugalom van, de mindennapos, hogy késeléses vagy lőtt sebes sérülteket látunk el – mondta Marine Monet orvos.

A horror mindennapossá vált

A mészárlások a 2013-as puccs óta is tartanak.

A szeleka lázadók Michel Djotodia vezetésével és erős muzulmán részvétellel kegyetlen erőszakot követtek el sorozatosan a nem muzulmán civil lakosság ellen.

Ennek hatására önvédelmi milíciák szerveződtek keresztények részvételével, és az Anti-Balaka csoport ragadta magához a hatalmat, a támadó muzulmánok ellen fordulva.

A korábban példátlan horror mindennapos lett.

A kegyetlen mészárlások ötezer embert öltek meg, 800 ezren elmenekültek otthonaikból, a határokon belül vagy külföldre.

Tízezrek a reptér melletti táborban

A muzulmánok többségét az ország keleti részére kényszerítették, a nem muzulmán lakosság a nyugati területeken és a fővárosban van többségben.

Bangui repülőtere mellett otthonaikból elmenekült civilek tábora létesült, ahol a konfliktus idején több mint 100 ezer embert helyeztek el.

Közülük sokan elhagyták az országot, mások visszatértek otthonaikba.

A főváros nem muzulmán lakosságát korábban a szeleka fegyveresek üldözték ki otthonaikból.

- Sok házat leromboltak, az embereket kifosztották. Akik a reptér melletti táborba kerültek, jelenleg 20 ezer ember, nincs hova menniük. Nélkülöznek, szenvednek, mert semmijük sincs. A bizonytalan helyzet miatt sem mehetnek el innen – mondta Bertin Botto, az M’Poko tábor koordinátora.

- A feszült helyzet miatt nem mehetünk el innen. Ha fegyvernyugvás lesz végre, akkor haza megyek – mondta egy fiatal férfi a táborban, Frédéric Bopono.

Aggodalmat kelt a repülőtér mellett meghúzódó civilekben a hír, miszerint a kormány fel akarja számolni a tábort.

Az élelmiszerellátás leállt, az életkörülmények egyre nehezebbek.

A közegészségügyi helyzet vészjósló. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet igyekszik javítani az állapotokon.

A nyugaton élő muzulmánok félnek

Stábunk az ország nyugati részére repül, egy olyan térségbe, ahol a muzulmán lakosság 90 százalékos többségben volt korábban. Egy részüket az Anti Balaka csoport kényszerítette ide, a szeleka fegyveresek mészárlásai után.

A Carnot-ban leszálló repülőgép gyógyszereket is hoz.

A térségben élők biztonságát az ENSZ erők kötelékéhez tartozó katonák felügyelik.

A templomoknál muzulmánok imádkoznak, ismételgetve, hogy “Allah a legnagyobb”.

Carnot városának egyik templomára korábban kereszt került, most pedig körülbelül 600 muzulmán hónapok óta várja, hogy visszatérhessen otthonába.

A muzulmánok nem merészkednek messzire, félve attól, hogy rájuk támadnak.

Carnot polgármesterének célja, hogy a városban helyreálljon a nyugalom, az összes közösség békés együttélésével.

A templom közelében állnak a házak, amikben az áttelepített muzulmánokat szállásolták el, igyekezve megelőzni a fosztogatást és a gyújtogatást.

- Mindent megteszünk, hogy vigyázzunk az épületekre, az Idősek Tanácsának és a vallási vezetők segítségével. Ezek a házak magántulajdonban vannak, és mivel a legtöbb tulajdonosa nincs itt, vigyáznunk kell rájuk, amíg helyre áll a mindennapi rend – magyarázta a polgármester, Pierre Douta.

A megbékélési folyamatot nehezíti, hogy a konfliktusok miatt a gazdasági tevékenység is holtpontra jutott.

Gyorsan terjedő betegségek, alultápláltság

A közegészségügyi helyzet még nem volt ilyen rossz, gyorsan terjednek a betegségek.

Mint mindenfelé az országban, itt is az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagjai igyekeznek javítani az egészségügyi ellátáson.

A malária, a légúti fertőzések, és az AIDS mindennapos diagnózis a carnot-i kórházban. Egyre több az alultáplált gyermek.

- Az események óta kevesebb pácienst fogadunk, mert a szülők máshová települtek, az erdőbe menekültek vagy máshol bújnak meg. A feszült helyzetben nem tudnak termelni és aratni, így a gyerekeknek sem jut elég étel. Az átmeneti nyugalom beálltával ismét érkeztek páciensek – mondta Justin Oladedji, az Orvosok Határok Nélkül szervezet aktivistája.

A széleskörű szegénység nagy kontrasztban áll a régió értékes ásványkincseivel, amire a gyémántipar épít.

A nemzetközi embargó idején is folytatódik a közép-afrikai kövek exportja, miközben az ebből származó előnyök ellenőrizetlenül áramolnak.

A bűncselekmények mindennaposak.

A nyugati térségből Kamerun felé vezető egyik úton rendszeresen kifosztják a kereskedelmi és humanitárius konvolyokat.

Stábunk szerencsésen érkezik Berbératiba, az ország második legnagyobb városába.

A térségben az élet és a halál szorosan együtt van jelen, az egészségügyi ellátás nagyon alacsony színvonalú.

- Manapság sokkal többen jönnek kórházba, mert ingyenes ellátást nyújtunk. Korábban, amikor fizetni kellett ezért, inkább hagyományos gyógymódokkal próbálkoztak az emberek otthon. A hozzánk érkező gyerekek nem jöhetnének, ha nem lenne ingyenes az ellátás – magyarázta Michel Bimako, a Berberati Régiós Kórház vezető orvosa, az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagja.

Az Orvosok Határok Nélkül szervezet próbálja a városban máshol működő egészségügyi ellátóhelyeket is támogatni.

Így a Potopoto negyed szomszédságában is.

Errefelé a páciensek száma csökkent, mióta a muzulmán lakosságot kitelepítették innen, házaikat és mecseteiket lerombolták.

Ez válasz volt a szeleka fegyveresei által elkövetett mészárlásokra, amik a nem muzulmán lakosság ellen irányultak.

Nehéz elképzelni, hogy belátható időn belül békésen együtt élhessenek a korábban szembenálló csoportok, mondja az itteni egészségügyi központ vezetője:

- Most olyanok laknak errefelé, akiket szintén elüldöztek otthonaikból, és mivel az előző lakók innen elmentek, most ők foglalták el a még álló házakat. Voltak, akik rombolásra használták ki a űrzavart – mondta Edward Guioa.

Drog és ital fokozza az erőszakos hangulatot

Stábunk olyanokkal is találkozott, akik az antibalakás virrasztások szomszédságában tartózkodtak.

Tétlen fiatalok csoportjait látni, tekintetükben az alkohol és a kábítószer hatása fedezhető fel.

Szerintük az erőszak, amit a szeleka fegyveresek elkövettek, megbocsáthatatlan, és készek erőszakkal megtorolni a történteket bármelyik muzulmánok:

- Megölöm őket, fejet fejért – fenyegetőzik egyikük.

- Nem lehet megállítani, leromboltam a muzulmánok házait! – büszke tetteire egy másik.

- Ha halált akarnak, tőlünk megkaphatják! – fogalmaz egyértelműen a láthatóan részeg vagy beállt harmadik.

- Ha rátalálok egy muzulmánra, megölöm! – fenyegetőzik egy negyedik fiatal is.

Keresztény püspöknél húzódnak meg a muzulmánok

Berberati templománál találjuk a körülbelül 350 muzulmánt, akik a városban maradtak.

Nem merészkednek a kaputól 200 méternél messzebb, félnek a támadásoktól.

A fenyegetettség ellenére a püspök és csapata kitart amellett, hogy megvédik a náluk menedéket kereső embereket.

Hosszú ideig is eltarthat, amire az erőfeszítések megbékélést hozhatnak.

- Ez egy politikai konfliktus. A vallási különbségeket csak arra használják, hogy elfedjék a valódi okokat. Korábban a vallási közösségek nem támadtak egymásra. Az az üzenetünk, hogy a megbékélésnek és a szabdságnak vissza kell térnie. Ezt nem akarják meghallani azok, akik uralják a jelenlegi helyzetet, de mi nem adjuk fel a reményt – mondta Berbérati püspöke, Dennis Kofi Agbenyadzi.

A félelem továbbra is nagy.

Abdou Raman néhány nappal azelőtt érkezett, hogy találkoztunk vele.

Hónapokig a bozótosban rejtőzködött. Amikor megpróbált visszatérni elpusztított falujába, macsétával támadtak rá.

A reményt mégsem adja fel.

- Mi, közép-afrikaiak, keresztények és muzulmánok, egy nép vagyunk, ugyanolyan emberek. Az örög férkőzött közénk. Itt együtt eszünk, együtt alszunk, muzulménok és keresztények. A politikusok azok, akik hibákat követnek el. Ismét békében kell élnünk – mondta Abdou Raman Danzouma, egy otthonából elmenekült civil.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai

Új szelek fújnak Németországban