Egy auschwitzi blokkban zsidó nőkre kísérleteztek; a berlini történész Alice Brauner ezt a sötét fejezetet megrázó filmben dolgozta fel, és az Euronewsnak mesél.
1943 elején az SS Auschwitzban több száz zsidó nőt és lányt zárt be egy, a külvilágtól elzárt, napfénytől mentes épületbe: a 10-es blokkba. Sokáig alig tudta valaki, mi történt ebben a blokkban a nőkkel. Most játékfilm formájában kerülnek a bűncselekmények a mozivászonra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 10-es blokkban Carl Clauberg nőgyógyász, akit a filmben Axel Prahl alakít, Heinrich Himmler SS-vezető megbízásából azt kísérletezte, miként lehet nőket tömegesen meddővé tenni. Sok áldozat nem élte túl a kínzó beavatkozásokat.
A forgatókönyvet Alice Brauner írta, és ő a film producere is. Történészként korábban Steven Spielberg Shoah Foundationjének megbízásából készített interjúkat túlélőkkel. A 10-es blokkról azonban csak későn, Bogdan Musiał „Mengeles Koffer” című könyvének olvasásakor szerzett tudomást.
Egy zsidó orvos szélsőséges erkölcsi helyzetben
A film a 10-es blokk nőiről szól, de egy zsidó orvosról is, akit az SS kényszerített együttműködésre. Lánya életével zsarolták. A kölni származású szülész-nőgyógyász, Maximilian Samuel, akit a filmben Christian Berkel alakít, eredetileg új életek világra segítésére tette fel hivatását. Aztán részt kellett vennie nők megcsonkításában, hogy soha többé ne vállalhassanak gyermeket.
A valódi Maximilian Samuel német hazafi volt, és sokáig nem akarta elhinni, hogy egy hozzá hasonló, megbecsült orvost bármi baj érheti. Auschwitzban aztán kiúttalan lelkiismereti konfliktusba került.
Brauner az Euronewsnak adott interjúban egy „szürke zónáról beszél, amelyet Primo Levi nevezett így”. Samuel fölött nem akar ítélkezni: „Senkit sem lehet erkölcsileg elítélni, függetlenül attól, mit tett, ha Auschwitzban volt fogoly.”
Az orvos belső meghasonlásával szemben a film a nők erejét állítja. Még legsötétebb óráikban is egymásban találnak kapaszkodót, verseket mondanak és együtt énekelnek. Ilyen jeleneteket a film nem talál ki, hangsúlyozza Brauner. A vers egy auschwitzi orvosnő naplóiból származik, az ének pedig sok táborban elterjedt.
Az ellenállást megtestesítő egyik szereplő Adélaïde Hautval orvosnő, akit Bibiana Beglau alakít. A francia nőt 1943 januárjában úgynevezett „zsidóbarátként” deportálták Auschwitzba. Fogoly-orvosként megtagadta, hogy részt vegyen a nők kényszersterilizálásában. Később a Jad Vasem emlékhely a „Világ Igaza” címmel tüntette ki.
Alice Brauner forgatókönyve tanúvallomásokra és periratokra támaszkodik. „Minden rab-szám stimmel, minden szereplő létezett” mondja Brauner. Csak egy abortuszjelenetnél választott egy másik érintettet, hogy ne bonyolítsa túl a cselekményt.
A 10-es blokk stúdióban újra felépítve
A forgatás 2025 szeptemberétől zajlott a berlini CCC filmstúdióiban. Ott épült fel a 10-es blokk élethű mása hálóteremmel és műtőkkel. A látványtervező az eredeti épületről készült 3D-grafikákat vette alapul.
Az auschwitzi emlékhely ennek a stábnak engedélyezte először, hogy játékfilmben felhasználja a tábor új, 360 fokos virtuális valóság felvételeit, ezekből származnak a külső képek. A foglyok érkezését a bochumi vasúti múzeumban forgatták, több száz statisztával.
Nem véletlen, hogy a filmben nincs zene. „Nincs szükségem további esztétikai eszközökre az érzelmek fokozásához” mondja Brauner. Csak a stáblista alatt hangzik fel egy zsidó ima a soá áldozataiért.
Olyan közel a kényelmetlen valósághoz, amennyire csak lehet
„Nem akartunk maszkokkal dolgozni” mondja Brauner. A színésznők inkább leborotválták a hajukat, néhányan a kamera előtt. Marcus O. Rosenmüller rendező a forgatást megelőző hónapokban újra és újra beszélgetett velük arról, el tudják-e viselni a lelki terhet.
Ahol csak lehetett, az áldozatok származási országaiból származó színésznőket választottak a szerepekre. Egyikük a szerep kedvéért ladinót tanult, a sok szefárd zsidó által beszélt nyelvet.
Az első forgatási napon együtt ült le a stáb. „Mindannyian megfogtuk egymás kezét, és még egyszer beszéltünk erről. Mindenki sírt” emlékszik vissza Brauner. „Mindenki azt hitte, hogy valóban Auschwitzban van.”
A meztelenséget ábrázoló jeleneteknél intimitás-koordinátor segítette a munkát, és a nők mellett állt, „lényegében a stáb pszichológusaként is”. A jelek szerint a munka a tetteseket alakító színészeknek esett a legnehezebben.
Johannes Zirner színész például Horst Schumann SS-orvost alakítja, aki Auschwitzban szintén kísérleteket végzett a foglyokon. Egy jelenetben bottal kellett volna rátámadnia a táborban egy zsidó lányra. Eleinte képtelen volt rávenni magát. „A jelenetet rengetegszer kellett újra felvennünk” mondja Brauner.
A nagy hatásvadászat helyett az áldozatok méltósága áll a középpontban
A film józanul, kendőzetlenül ábrázolja az erőszakot. A levetkőztetett testek csak részletekben, az orvosok nézőpontjából látszanak, soha nem teljes egészükben. „Talán valóban átléptük a fájdalomküszöböket, de mindig igyekeztünk megőrizni az áldozatok méltóságát.” A müncheni premierről csak néhány néző ment ki, a helyszínen lelkésznő is jelen volt. Utána hosszan tartó taps következett, később pedig a közönségdíj a Festival des deutschen Films ludwigshafeni mustráján.
Brauner a filmet a nők és lányok ellen irányuló háborús erőszakkal való szembenézésnek is tartja. Az áldozatok egy része 15-17 éves volt, és ahogy ő fogalmaz, „embertelenítették, jogfosztottá tették, megalázták” őket.
Harag október 7. után
Hogy a film ennyire megrázó lett, azt Brauner 2023. október 7-vel hozza összefüggésbe. Ez a nap számára mély törést jelentett, mondja. Zsidóként azt élte meg, hogy őt tették felelőssé Izrael politikájáért. „Most valóban minden gát átszakadt, és mindenki kimondja azt, amit már régóta gondolt” mondja. „Úgy éltem meg, mint egy szökőárat, amely ránk zúdul.”
A helyzet súlyosságát a Bundesverband der Recherche- und Informationsstellen Antisemitismus (RIAS) bejelentőhelyei mutatják: ők 2025-ben Németországban mintegy 8700 antiszemita incidensről szereztek tudomást, ami csaknem napi 24 esetet jelent. 2020 és 2022 között átlagosan évi mintegy 2500 esetet regisztráltak. A RIAS arra is felhívja a figyelmet, hogy sok incidens soha nem kerül bejelentésre.
Brauner szülei, Artur és Maria túlélték a soát, és a háború után Németországba jöttek. Itt, mondja Brauner, tükröt akartak tartani a németeknek, nem felemelt mutatóujjal, hanem filmekkel.
Artur Brauner ezért alapította meg 80 évvel ezelőtt a berlini CCC produkciós céget. Ő 2019-ben halt meg, felesége 2017-ben. Amit 2023. október 7. óta történik, azt szerinte nem élték volna túl, mondja Brauner. Úgy véli, az az emlékezetkultúra, amelyért kiálltak, kudarcot vallott. Éppen ezért akarja folytatni a munkájukat.
November 5-től a mozikban
A „Block 10” november 5-én kerül a német mozik egy részébe, angol felirattal. A filmhez kapcsolódva Brauner és Heike Gronemeier írónő egy könyvet is megjelentetett, amelyben feldolgozzák a történelmi hátteret.
Brauner azt javasolja, hogy a filmet ne egyedül, hanem másokkal együtt, moziban nézzék meg, és utána beszélgessenek róla. Különösen fiatalokat szeretne látni a nézőtéren. Azt szeretné, ha foglalkoznának a témával, és tennének azért, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg. Ezért a filmmel iskolákat és mozikat jár, és keresi a párbeszéd lehetőségét.