A dél-afrikai jogász díjazott Nelson Mandelát is védte, és ő volt az ENSZ korábbi emberi jogi főbiztosa.
A történet: egy svéd feltaláló öröksége, amelyről Norvégiában döntenek
A Nobel-békedíj története 1901-ben kezdődött: az első elismerést Henry Dunant, a Vöröskereszt létrehozásának kezdeményezője és Frédéric Passy francia békeaktivista megosztva kapta. A két név már akkor megmutatta a díj két fontos irányát: a háborúk áldozatainak megsegítését és az államok közötti konfliktusok békés rendezését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az alapító, Alfred Nobel svéd feltaláló és gyáros 1895-ben aláírt végrendeletében rendelkezett arról, hogy vagyonának jelentős részéből az emberiség javát szolgáló teljesítményeket jutalmazzák. A békedíjat azoknak szánta, akik a legtöbbet teszik a nemzetek közötti együttműködésért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok szervezéséért és előmozdításáért.
A díj értelmezése idővel kiszélesedett: a diplomáciai megállapodások és a leszerelés mellett az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok és a humanitárius segítségnyújtás is helyet kapott benne. A bizottság ezzel azt a felfogást képviseli, hogy a tartós békéhez több kell a fegyverek elhallgatásánál.
Miért éppen Norvégia?
A Nobel-békedíj különutas elismerés: míg a többi Nobel-díjat Stockholmban adják át, erről Norvégiában döntenek, és az ünnepséget is Oslóban tartják. Nobel végrendelete kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a békedíj nyertesét a norvég parlament által kiválasztott öttagú bizottság jelölje ki.
Hogy a svéd feltaláló miért bízta éppen a norvégokra ezt a feladatot, arra nincs bizonyított válasz: döntését nem indokolta meg. Svédország és Norvégia akkor még perszonálunióban élt, amely csak 1905-ben szűnt meg. Az egyik történészi magyarázat szerint Nobel a két ország között akarta megosztani a feladatokat. Szerepet játszhatott az is, hogy a norvég parlament az 1890-es években aktívan támogatta a nemzetközi viták békés rendezését. Ezek azonban valószínűsítések, nem az alapító dokumentált indokai.
A parlament választja meg a bizottság tagjait, de a testület önállóan dönt: a norvég kormány nem határozhatja meg, ki kapja a díjat. Ez a különbség különösen akkor válik fontossá, amikor egy elégedetlen politikus Norvégián kéri számon az eredményt.
Trump tavaly magának követelte, Machado kapta
A 2025-ös bejelentést Donald Trump látványos Nobel-kampánya kísérte. Az amerikai elnök nem titkolta, hogy saját diplomáciai teljesítményét békedíjra érdemesnek tartja, és a nemzetközi tűzszünetek létrehozásában játszott szerepére hivatkozott. Amikor a bizottság helyette María Corina Machado venezuelai ellenzéki vezetőt választotta, a Fehér Ház azzal vádolta a testületet, hogy a politikát a béke elé helyezte.
Machado a venezuelai demokratikus jogok előmozdításáért és a diktatúrából a demokráciába vezető békés átmenetért végzett munkájáért kapta az elismerést. A politikust korábban kizárták az elnökválasztási indulásból, ennek ellenére az ellenzék egyik meghatározó alakja maradt. A döntés így a demokratikus ellenállás támogatásáról szólt.
A történet különös fordulata volt, hogy Machado a díjat részben Trumpnak ajánlotta. A Nobel-bizottság pedig már a gázai tűzszüneti és túszmegállapodás bejelentése előtt meghozta döntését, így az amerikai elnök közvetlenül a Nobel-bejelentés előtt felmutatott eredménye már nem változtathatott a választáson.
A vita idén januárban újabb fejezetet kapott: Machado a Fehér Házban átadta Nobel-érmét Trumpnak. A fizikai érem azonban elajándékozható anélkül, hogy a kitüntetés is gazdát cserélne. A Nobel-intézet hangsúlyozta: a már odaítélt díjat nem lehet visszavonni, utólag megosztani vagy másra átruházni. Trump tehát Machado érmének birtokában sem vált Nobel-békedíjassá.
A békedíj története a viták története is
A politikai indulatok korántsem Trump idején jelentek meg a díj körül. Az egyik legvitatottabb döntés 1973-ban született, amikor Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és Le Duc Tho észak-vietnami tárgyaló a vietnámi tűzszünet kialkudásáért kapta megosztva az elismerést. Le Duc Tho nem fogadta el a díjat, a döntés elleni tiltakozásul pedig a Nobel-bizottság két tagja lemondott.
A legismertebb hiányzó név Mahatma Gandhié. Az erőszakmentes ellenállás jelképét több alkalommal jelölték, de sohasem kapta meg a békedíjat. Meggyilkolásának évében, 1948-ban a bizottság végül nem adott ki elismerést, arra hivatkozva, hogy nincs megfelelő élő jelölt. Gandhi kimaradása mindmáig a Nobel történetének egyik legtöbbet emlegetett mulasztása.
A jelölés még nem elismerés
Az idei Nobel-békedíjra 287 jelöltet terjesztettek fel: 208 személyt és 79 szervezetet. A jelöltek nevét és a bizottság mérlegelésének dokumentumait ötven évig titkosítják. A jelölők ugyan nyilvánosságra hozhatják, kit ajánlottak, de a „Nobel-békedíjra jelölt” megjelölés önmagában nem bizonyítja, hogy az illetőt a bizottság komoly esélyesnek tartotta.
Az októberi bejelentéstől külön esemény a december 10-i díjátadás: a kitüntetést hagyományosan Alfred Nobel halálának évfordulóján, az oslói városházán adják át, ahová tavaly Machado kalandos kerülő úton jutott el, mivel a Maduro kormány "szökevénynek" nyilvánította..