Repülőgépet lőhet le, ballisztikus rakétát foghat el és ellenséges hajót támadhat az SM–6. Washington gigantikus megrendeléssel biztosítaná az utánpótlását, miközben a közel-keleti harcok a rakétakészleteket is apasztják.
Az amerikai haditengerészet 24,4 milliárd dollár értékű szerződést kötött az RTX csoporthoz tartozó Raytheonnal a Standard Missile–6, röviden SM–6 rakéták gyártására. Az október elsején bejelentett megállapodás öt évre szól, további két évre meghosszabbítható. A megrendelés egy olyan fegyver utánpótlását biztosítaná, amely védekezésre és támadásra egyaránt használható.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A beszerzés hátterében a közel-keleti konfliktusok miatt megcsappant amerikai lőszerkészletek feltöltése áll, de a nagyszabású fegyvergyártási megállapodások mögött még nem áll rendelkezésre minden szükséges kongresszusi előirányzat.
A szerződés felső értékhatára így nem jelent azonnal kifizetett összeget vagy már elkészült rakétákat.
Három fegyver egyetlen rakétában
Az SM–6 többféle feladatot egyesít: repülőgépek és más légi célpontok ellen vethető be, megfelelő változatai a repülésük utolsó szakaszában ballisztikus rakétákat is elfoghatnak, emellett ellenséges felszíni hajókat támadhat. A Raytheon ezért lényegében három rakétaként reklámozza ugyanazt a fegyvert.
A ballisztikus rakéták elleni szerep külön magyarázatot igényel. Az SM–6 ebben a feladatban a célpont felé visszatérő, már a légkörben haladó fenyegetést próbálja megsemmisíteni. Ez a védelem egyik utolsó lehetősége. Egy 2023-as teszten két SM–6 elfogórakétából álló sortűzzel semmisítettek meg egy közepes hatótávolságú ballisztikus célrakétát annak végső repülési szakaszában.
A többféle felhasználás katonai jelentősége könnyen belátható, mert a parancsnok ugyanabból a rakétakészletből védekezhet és támadhat. Ennek ára is van. A hajó elleni csapásra elhasznált rakéta később már nem áll rendelkezésre egy beérkező légi fenyegetés elfogására. A sokoldalúság tehát nagyobb választási szabadságot ad, de a készletgazdálkodást nem teszi feleslegessé.
Arra is lőhet, amit a hajó még nem lát
Az SM–6 egyik fontos tulajdonsága a saját aktív radaros célkeresője. A fejlesztők az AMRAAM légiharc-rakéta módosított célkeresőjét kapcsolták a Standard rakétacsalád bevált konstrukciójához. A fegyver a megfelelő tűzvezetési hálózattal együtt a hajó radarhorizontján túli légi célpontok ellen is alkalmazható.
A radarhorizont nagyon is gyakorlati korlát: a Föld görbülete miatt egy alacsonyan közeledő célpontot a hajó saját radarja csak viszonylag későn észlelhet. Egy magasabban repülő érzékelő viszont korábban megláthatja, és továbbíthatja az adatokat. Az amerikai haditengerészet 2016-ban már bemutatott olyan elfogást, amelyben a USS Princeton cirkáló egy távoli légi érzékelő információit felhasználva semmisített meg egy horizonton túli célpontot SM–6 rakétával. A rendszer fontos eleme az E–2D Hawkeye légtérellenőrző repülőgép.
Ez a hálózatba kapcsolt hadviselés egyik kézzelfogható példája: az észlelő eszköznek és a fegyvert indító hajónak nem kell ugyanannak lennie. A rakéta harcértékéhez ezért a céladatok pontossága, a kommunikáció és a tűzvezetés működése is hozzátartozik.
Légvédelemből hajók elleni fegyver
Az SM–6 a kezdeti hadrafoghatóságot 2013 novemberében érte el. Feladatköre fokozatosan bővült, és a USS John Paul Jones rombolóról 2016 januárjában végrehajtott teszt már a felszíni célpontok elleni, horizonton túli támadóképességét demonstrálta.
A haditengerészet ezt akkor az ellenfelek hozzáférést és mozgásszabadságot korlátozó képességeire adott válaszként mutatta be. E katonai fogalom mögött egyszerű szándék áll: az ellenfél rakétákkal és más fegyverekkel megpróbálja távol tartani az amerikai erőket egy térségtől, illetve megnehezíteni ottani működésüket. A nagy távolságból indítható hajók elleni fegyver az ilyen fenyegetésekre adható egyik válasz.
A rakéta időközben a szárazföldre is kijutott. Az amerikai hadsereg Typhon rendszere SM–6 és Tomahawk rakétákat is indíthat; egy ilyen üteget 2024 áprilisában a Fülöp-szigetekre telepítettek hadgyakorlatra. A lépés éles kínai tiltakozást váltott ki. A korábban elsősorban hadihajókhoz kapcsolódó fegyver így a csendes-óceáni szárazföldi elrettentés eszköztárába is bekerült.
A rakétagyár is a védelem része
A mostani szerződés egy korábban meghirdetett termelésbővítésre épül. A Raytheon februárban öt rakétaprogramra jelentett be hosszú távú keretmegállapodásokat; az SM–6 esetében évi több mint ötszáz darabos gyártást tűzött ki célul. Ez tervezett kapacitás, amelyet beruházásokkal és a beszállítói hálózat bővítésével kell elérni.
A hosszú megrendelés kiszámíthatóbb keresletet teremt: a vállalat könnyebben vállalhat új gyártóberendezéseket, munkaerő-felvételt és beszállítói szerződéseket, ha évekre előre látja a feladatát. A Raytheon közlése szerint a termelés növeléséhez automatizálást, létszámbővítést és szorosabb ipari együttműködést is alkalmaz.
A gyári utánpótlás mellett a hajók újratöltése is külön feladat. Az amerikai haditengerészet 2024 októberében a USS Chosin cirkálón demonstrálta először menetben, nyílt tengeren egy rakétakonténer betöltését a függőleges indítórendszerbe a TRAM berendezéssel. A próbán üres konténert használtak, de a cél a hadihajók tengeri újrafegyverzésének lehetővé tétele volt.
A hatalmas SM–6-megrendelés katonai üzenete ezért túlmutat egy sokoldalú rakéta beszerzésén. Tartós harci működéshez a fegyver képessége, a rendelkezésre álló készlet, a gyártás üteme és az utánpótlás megszervezése együtt szükséges. A legjobb elfogórakéta is csak addig véd, amíg van belőle indítható példány.