A Transport & Environment számításai szerint az utasonként és kikötői látogatásonként 15 eurós adó évente összesen 335 millió eurót hozna Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban.
Egy éjszaka egy európai tengeri körúton majdnem feleakkora adóterhet visel, mint egy hoteléjszaka, jóllehet az ilyen utazások jelentős környezeti terheléssel járnak és fokozzák a tömegturizmust – derül ki egy friss tanulmányból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Transport & Environment (T&E) nevű civil szervezet szerint egy kiskapu miatt a luxushajók mentesülnek többek között az áfa és az üzemanyag után fizetendő adók alól.
A szervezet adóreformot sürget annak érdekében, hogy a hajótársaságok „megfizessék a rájuk eső részt”.
A tengeri körutak „ugyanazokat az előnyöket élvezik, mint a teherszállítás”
A T&E tanulmánya (forrás: angol) szerint egy éjszaka egy óceánjárón 40 százalékkal alacsonyabban adózik, mint egy hotelben eltöltött éjszaka. Ez annak ellenére van így, hogy a hajóutak jelentős környezeti és klímaköltségekkel járnak, és komoly terhet rónak a helyi infrastruktúrára.
Az elemzés a francia, olasz és spanyolországi, éjszakánként 100 eurós áron kínált szállodák adóterheit vizsgálta, és ezeket hasonló árú tengeri körutakkal vetette össze. Átlagosan a szállodai vendégek az ár 23 százalékát fizetik meg adó formájában, míg a hajóutak résztvevői csak 12 százalékot.
A tengeri körutak jogilag a tengeri fuvarozás egyik formájának minősülnek, miközben a gyakorlatban nyaralási szállásként működnek. Ez a besorolási kiskapu teszi lehetővé, hogy – többek között – áfát és üzemanyagadót se kelljen fizetniük, állítja a szervezet.
„Úgy kezeljük ezeket a lebegő szállodákat, mintha létfontosságú tengeri infrastruktúra lennének” – mondta Fanny Pointet, a T&E hajózási részlegének vezetője.
„A tengeri körutak nem közlekedési eszközt jelentenek, hanem magát az úti célt, mégis ugyanazokat az előnyöket biztosítjuk számukra, mint az áruszállításnak. A hajóutak megfelelő megadóztatása segítene a városoknak a szennyezés visszaszorításában és a tömegturizmus miatti aggodalmak kezelésében.”
A tanulmány szerint a luxushajók által kibocsátott káros anyagok – üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok – jelentős részét a jelenlegi adópolitikák egyáltalán nem fedik le.
Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban ezek a külső költségek – vagyis a valós gazdasági és egészségügyi károk – a kutatás szerint 2025-ben 790 millió és 1,3 milliárd euró között mozogtak.
Átlagosan a szektor klímával összefüggő külső költségei nagyjából két-háromszorosan haladják meg azt az összeget, amelyet az EU szén-dioxid-kereskedelmi rendszerében (ETS) fizet. A légszennyezéshez kapcsolódó költségekre pedig uniós szinten egyáltalán nem létezik hasonló adó.
Magasabb adókra, korlátozásokra és áfára van szükség
A T&E számításai szerint egy 15 eurós, utasonként és kikötői látogatásonként fizetendő díj évente összesen 335 millió euró bevételt hozna Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban.
Ezeket a bevételeket vissza lehetne forgatni a nemzeti költségvetésekbe, elkülöníteni a part menti ökoszisztémák védelmére, vagy a zöld infrastruktúra, például a parti áramellátó rendszerek kiépítésére fordítani.
A szervezet szerint azonban önmagukban ezek az adók sem lesznek elegendők ahhoz, hogy megszűnjön a szakadék a hajóutak környezeti költségei és a jelenleg fizetett kompenzáció között.
„A luxushajókra kivetett illetéket egy átfogóbb szabályozási csomag részének kell tekinteni” – fogalmazott Pointet. „A szektor környezeti lábnyomának érdemi csökkentéséhez párhuzamos, kínálati oldali intézkedésekre is szükség van.”
A T&E azt javasolja, hogy erősítsék meg az EU fenntartható tengeri üzemanyagokra vonatkozó szabályozását (FuelEU Maritime), és szigorítsák az energiahatékonysági előírásokat.
Szükség esetén a luxushajók forgalmát is korlátozni lehetne, például a napi vagy éves kikötői látogatások számának maximalizálásával. Végül a T&E szerint a hajóutak áfáját összhangba kell hozni a szárazföldi turizmusra vonatkozó szabályokkal.