NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Középkori hipermarketek Bukharában

Középkori hipermarketek Bukharában
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
HIRDETÉS

Bukhara volt a Selyemút egyik leggazdagabb állomása. A tizenhatodik és a huszadik század között ötven bazár és hetvenöt karavánszeráj működött itt.

A mecsetek és medresszék, vagyis iszlám iskolák a Selyemút korának kulturális emlékei – de a közösség dobogó szíve a bazár volt. Hogyan zajlott az üzlet az ősi Selyemúton, miféle hatása volt ennek a városfejlesztésre?

Bukhara kereskedelmi központként jött létre. A városban megmaradt négy kupolás bazár sokat elárul arról, hogyan befolyásolta a városszerkezetet a kereskedelem. A bazár afféle középkori hipermarket volt, úgy hozták létre, hogy könnyű legyen árut behozni és kivinni.

- A városnak tizenegy kapuja volt, az utak a a városközpontba vezettek – magyarázta az Euronews-nak Zoirko Klicsev, mérnök. – A kereszteződéseknél afféle fedett piacok működtek, amelyeket tok-nak neveztek. A tokokat összekötő utakat is árnyékolók fedték, hogy megkönnyítsék az üzletelést.

Az árnyékolókkal fedett és kereskedők asztalaival szegélyezett utcák, a karavánszerájok és bazárok Bukharát az iszlám világ egyik legszínesebb és leginkább kozmopolita központjává tették.

- A központi kereszteződést egy hatalmas kupola fedte, a kisebb utcákra kisebb kupolák kerültek. Ezek a monumentális építmények óvták a kereszteződéseket, hogy az itt található üzletekkel együtt sokáig fennmaradjanak – folytatta a magyarázatot Zoirko Klicsev.

Belépni egy karavánszerájba kivételes élmény. Mára már csak tíz maradt meg Bukharában. A központban található Ayoz-t a közelmúltban restaurálták, még nem nyitották meg a közönség előtt.

A karavánszerájokban szálltak meg a kereskedők. Az árut nagy raktárépületekben tartották, nagyban értékesítették. A karavánszerájokat kívülről üzletek vették körül. A kiskereskedők innen szerezték be az árujukat, és az utcán adták tovább.

- A karavánszerájok kulturális műemlékek. Nem olyan kifinomultak, mint az egyházi épületek, hiszen polgári használatra tervezték őket, de történelmi jelentőségük van – szögezte le Zoirko Klicsev.

A bazárban szinte bármit be lehetett szerezni, de Bukhara jellemző áruja a szőnyeg volt. A helyi szőnyegeken ma is visszaköszönnek a várost alapító tizenkét törzs geometriai mintái, illetve az intenzív vörös szín. Sabrina Burkhanova családja generációk óta szőnyegkészítő műhelyet visz.

- A bukharai szőnyeg azért vörös, mert annak idején a zoroasztriánusok tűzért és napért imádkoztak – magyarázta Sabrina. – Amikor meghajolva imádkoztak, nem láthatták a napot, sem a tüzet, így a szőnyegre képzelték a lángot.

Minden reggel nagyjából húsz lány gyűlik itt össze, hogy megtanuljanak egy ezeréves szőnyegszövési technikát. Egy szőnyeg elkészítése hónapokba vagy akár évekbe telhet – ez a mérettől, a mintától, valamint attól függ, hány csomó jut egy négyzetcentiméterre. A lányok két hétig csak a csomózás technikáját tanulják: egyetlen csomóhoz nyolc ujjmozdulatra van szükség.

- Két hétbe telt megtanulni a technikát, három évbe, hogy mester legyek, és még mindig van mit tanulnom – mondta a műhelyben dolgozó egyik fiatalasszony, Rano Ibragimova.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Kényeztetés Lankaranban: zen wellness-kezelésekkel és teával

Esőerdők és legendás vendégszeretet a felhőkarcolók árnyékában

Şanlıurfa: a szent halastótól a kőhegyekig