Kutatók szerint az erős napviharok veszélyes sugárzásnak tehetik ki az utasokat és személyzetet, és fedélzeti elektronikai hibákat okozhatnak, amelyek tavaly 6000 Airbus gépet földön tartottak.
A szélsőséges űridőjárás a légitársaságok járatain utazókat nagy dózisú sugárzásnak teheti ki, és jelentős járatzavarokat idézhet elő a Surrey Egyetem új tanulmánya szerint.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Surrey Space Centre (SSC) által végzett kutatás kimutatta, hogy ez a sugárzás a fedélzeti rendszereket és a személyzetet is érintheti.
A tanulmány szerint a tipikus, 8 és 14 kilométer közötti repülési magasságban a sugárzási szint jelentősen megugorhat, és hibákat válthat ki a repülőgépek elektronikájában, ami növelheti a repülésbiztonsági kockázatokat.
A tanulmány a Journal of Space Weather and Space Climate folyóiratban jelent meg.
Egyre gyakoribbak a nagy sugárzási szintekkel járó események
Noha a légkör bizonyos mértékig véd a sugárzástól, a repülőgépen utazókat még így is jóval nagyobb terhelés éri, mint a felszínen. Ez az expozíció napviharok, illetve olyan jelenségek idején, mint a napkitörések, tovább súlyosbodik.
Az elmúlt években megszaporodtak a napviharok, ami az ezzel összefüggő sugárzási szintek ugrásszerű növekedéséhez vezetett.
2025 novemberében egy hatalmas napvihar következtében a sugárzás a Surrey Space Centre számításai szerint rövid időre csaknem a tízszeresére ugrott a szokásos nagy magasságú repülési viszonyokhoz képest.
A repülőgépek rendszerei is egyre sérülékenyebbé válnak ezekkel az eseményekkel szemben, mivel az űrből érkező, nagy energiájú részecskék megzavarhatják a fedélzeti elektronikát.
Az ilyen kölcsönhatások úgynevezett Single Event Upseteket (SEU-kat), vagyis apró hibákat okozhatnak, amelyek összeadódva végül a kritikus rendszerek működését is befolyásolhatják.
Tavaly az Airbus ideiglenesen földre parancsolta 6000 A320-asát, miután kiderült, hogy az intenzív napsugárzás sérülékenységet okozott az egyik repülésvezérlő számítógépben.
A problémát azt követően azonosították, hogy a JetBlue Cancúnból Newarkba tartó egyik járata 2025 októberében kényszerleszállást hajtott végre Floridában.
A puszta sugárterhelésen túl az ilyen zavarok széles körű üzemeltetési nehézségeket is okozhatnak, mivel növelik a pilóták terhelését – szélsőséges esetben az SEU-k száma óránként néhányról akár több ezerre is felszökhet.
A legkomolyabb kockázatok a sarkvidéki útvonalakon – például a London Heathrow és a Vancouver International közötti járatokon – jelentkeznek, ahol erős geomágneses viharok idején a hatások jóval délebbre, többek között az Egyesült Királyság felett is érezhetők.
„Az Airbus A320-as gépeinek nemrégiben, kozmikus sugárzással összefüggésben elrendelt leállítása azt mutatja, hogy az űridőjárás nem pusztán elméleti kockázat, hanem már most is hatással van a légiközlekedésre. Ahogy a repülőgépek rendszerei egyre fejlettebbé válnak, és mind jobban támaszkodnak az elektronikára, létfontosságú lesz megérteni ezeket a jelenségeket, és felkészülni rájuk a repülésbiztonság megőrzése érdekében” – mondta Fan Lei, a Surrey Space Centre vezető kutatója, a tanulmány fő szerzője.
Lényeges hiányosság a jelenlegi repülésbiztonsági keretrendszerekben
A tanulmány egy súlyos hiányosságra hívja fel a figyelmet a jelenlegi repülésbiztonsági keretrendszerekben. A legtöbb ma használt rendszer elsősorban a rutinszerű sugárterhelésre összpontosít, és nem veszi kellőképpen figyelembe a szélsőséges űridőjárási eseményeket.
Elengedhetetlen, hogy az űridőjárási adatokat jobban beépítsék a repüléstervezésbe, és egyértelműbb iránymutatást adjanak, ha a légi közlekedést a lehető legbiztonságosabban és legmegbízhatóbban kívánják működtetni.
„Jelenleg nincs egységes módja annak, hogy a légiközlekedési ágazat felmérje és kezelje a szélsőséges űridőjárási események kockázatait. Egyértelműbb, kifejezetten a légiközlekedésre szabott sugárzási skálát dolgoztunk ki, amely segíti a megalapozottabb döntéshozatalt, és lehetővé teszi, hogy az üzemeltetők gyorsan cselekedjenek az utasok, a személyzet és a kritikus fedélzeti rendszerek védelmében” – mondta Keith Ryden professzor, a Surrey Space Centre Űrkörnyezet és védelem kutatócsoportjának vezetője, a tanulmány társszerzője.
A skála várhatóan világos határértékeket ad majd arra vonatkozóan, hogy különösen erős vagy zavart keltő űridőjárási események idején mikor kell fokozott megfigyelést elrendelni, járatokat leállítani vagy átirányítani.
„Az atmoszferikus sugárzási skálára régóta szükség lenne, mivel a jelenlegi, alacsony energiájú protoneseményekre épülő riasztásoknál legalább tíz téves riasztás jut egy valós riasztásra” – mondta Clive Dyer professzor, a Surrey Space Centre vendégprofesszora, a tanulmány társszerzője.
„Az új skála a nagy energiájú protonok űrbéli méréseire, valamint a felszíni neutronmonitorokra épül, amelyek Surreyben, Lerwickben és Camborne-ban működnek, és az emberi dózist, illetve az avionikai hibaarányokat az 1956 februári eseményről szóló vizsgálat alapján méretezi. A sugárzásmodellezésünkkel (MAIRE) és a repülőgépekre telepített monitorokkal (SAIRA) együtt ez megteremtheti az arányos válasz alapját” – tette hozzá Dyer.