Eperholdnak azt a júniusi teliholdat hívják hagyományosan, amely a nyár első teliholdja: a napforduló után néhány nappal kel a Nappal szemben, amikor a horizont még sokáig dereng a nyári estéken.
Valójában egyáltalán nem eperpiros, és sok helyen már véget is ért az eperszezon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Eperholdnak azt a júniusi teliholdat hívják hagyományosan, amely a nyár első teliholdja: a napforduló után néhány nappal kel a Nappal szemben, amikor a horizont még sokáig dereng a nyári estéken.
Idén kedden hajnalban, közép-európai idő szerint 1:57-kor éri el a csúcspontját, de Európa nagy részén már ma este is jól látható lesz: Londonban körülbelül 21:41-kor, Párizsban 22:13-kor, Berlinben és Madridban 21:55-kor.
Az elnevezés az algonkin és más őslakos amerikai népektől származik, akik a júniusi teliholdat évszakjelzőként használták a vadon termő eper betakarításához. Az Old Farmer's Almanac átvette, és a név azóta rajta ragadt.
Számos más neve is volt: a cserokik „Zöld kukorica holdjának”, a kreek „Amikor kibomlanak a levelek holdjának”, a Csendes-óceán északnyugati részén élő tlingitek pedig „Születés holdjának” hívták, azokra az állatokra utalva, amelyek minden júniusban ekkor születnek a térségben. Kínában „Lótusz holdnak” nevezik.
Az európaiaknak, önmagukhoz híven, megvolt a saját változatuk is: a „Mézes hold”, amely a júniusi kaszálás és a mézpergetés angolszász hagyományához kötődik, és nem tévesztendő össze azzal a szokással, hogy az esküvő után szabadságot vesznek ki, és elrepülnek Balira.
Ha az Euronews Next is bedobhatná a saját ötletét, valószínűleg a „Bennünket élve megsütő hőhullám holdjának” keresztelné el.
Mire számíthat
Amit ma este majd valójában lát, az inkább aranyszínű lesz, mint vörös. Mivel szorosan a déli horizont mentén húzódik, a Hold fénye vastag légrétegen tör át, mire eléri a szemét; ugyanaz a fizika működik ilyenkor, mint amely a naplementét narancssárgára színezi.
Van azonban egy bökkenő: az idei Eperhold egyben mikrohold is, nagyjából 406 267 kilométerre lesz a Földtől, vagyis mintegy 21 000 kilométerrel távolabb az átlagosnál.
Ez körülbelül 7 százalékkal kisebbé és 10 százalékkal halványabbá teszi egy átlagos teliholdnál. Összehasonlításképpen: egy szuperhold 14 százalékkal nagyobbnak látszik, és 30 százalékkal fényesebb.
Valójában ez 2026 második legkisebb teliholdja, mindössze 102 kilométerrel lesz közelebb a Földhöz, mint a múlt havi Kék Hold.
Az északi féltekén megfigyelők számára ráadásul az elmúlt évtizedek egyik legalacsonyabb pályáját járja be az égen, mert alig nyolc nappal a nyári napforduló után kel. Amikor a Nap a legmagasabban jár, a Hold ennek megfelelően nagyon alacsonyra szorul.
A déli féltekén a helyzet éppen fordított: a ma esti Hold lesz az év legmagasabban járó teliholdja. Egyszer az ausztrálok járnak jobban.
Az egészben van egy valóban lenyűgöző tény is. Amikor ma este a Holdra néz, nagyjából a Tejútrendszer szíve felé tekint: az Eperhold a Nyilas csillagkép Teáskanna-alakzata előtt látszik, amely nagyjából a galaktikus középpont irányába mutat.
A legjobban közvetlenül napnyugta után lehet megfigyelni, amikor a Hold kiemelkedik a délkeleti horizont fölé, és a légkör elvégzi aranyszínű munkáját. Ma este és holnap is csaknem teljesnek tűnik majd.
Az eprek pedig, bárhol is talál rájuk, feltehetően kiválóak.