A L'Oréaltól a PwC-ig a VivaTech 2026 üzleti vezetői ugyanazt üzenték: a személyes vitalitás és a szervezeti rezilencia ma már nem luxus, hanem versenyfeltétel.
Előbb-utóbb minden vállalkozás ráncokat kap, de mit lehet tenni ellenük? Ez volt a központi kérdés egy élénk Euronews-beszélgetésen a VivaTechen, ahol a hosszú távú „életképességet” vizsgálták a magánéletben és a szakmai pályán egyaránt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A beszélgetés gyorsan személyesre fordult: Delphine Viguier, a L'Oréal innovációért és jövőkutatásért felelős igazgatója azzal viccelődött, hogy „nekem sokkal több ráncom van, mint az üzleti tervemnek”.
Elmondása szerint amikor megjelennek az öregedés jelei, akár a bőrön, akár a stratégián, a válasz ugyanaz: meg kell változtatni a szokásokat. Nála ez szájon át szedhető étrend-kiegészítőket, fényvédőt és ránctalanító készítményeket jelent, a vállalatoknál pedig az innováció felpörgetését, a külső ötletek iránti nyitottságot és a kreativitás újrafelfedezését.
Pauline Adam-Kalfon, a PwC France and Maghreb innovációért és hatásért felelős vezetője ennél is egyenesebben fogalmazta meg, szerinte mi a „gyógymód” egy öregedő cégre.
„Az újratervezés a leépítéssel kezdődik” – mondta. Tanácsa: ki kell iktatni a vállalkozásból mindent, ami már nem teremt megkülönböztető értéket, ahelyett hogy csak egymásra halmoznánk az új projekteket.
Abban mindketten egyetértettek, hogy az adatok jelentik az ellenszert az éppen múló divatok és hóbortok automatikus követésével szemben. A L'Oréalnál – mondta Viguier – a vállalat adatainak puszta mennyisége, amelyet ma már mesterséges intelligencia élesít tovább, lehetővé teszi, hogy csapata felismerje, mi működött és mi nem, így „nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat”.
Az ő hüvelykujjszabálya a villámgyorsan változó szépségpiacon az, hogy rendben van, ha rövid távú, trendalapú sikereket is hajszolnak, amíg közben nem veszítik szem elől azokat a hosszú távú termékvonalakat, amelyek a vállalat tartópilléreit adják.
Adam-Kalfon a PwC saját, a vállalatok MI-használatáról szóló kutatásának adatait is elhozta: ezek szerint az általuk megkérdezett cégek mindössze 20 százaléka fölözi le az MI által teremtett érték 74 százalékát, a legjobban teljesítők pedig több mint hétszer akkora termelékenységi vagy árbevétel-növekedést érnek el, mint a többiek.
A különbség csökkentése szerinte végső soron egyfajta forgatókönyvre vezethető vissza: alapvetően az MI-t nemcsak a hatékonyság, hanem a növekedés szolgálatába kell állítani, és ha egy kísérlet beválik, gyorsan fel kell skálázni.
A másik tanács, amelyben mindketten egyetértettek, hogy érdemes olyan emberekkel dolgozni és szót érteni, akik más háttérrel rendelkeznek, és a megszokott körén kívülről érkeznek – ez igaz a magánéletre és az üzleti kapcsolatokra is.
Viguier szerint az ilyen sokszínűség a jó megelőzési stratégia kulcsa. „Olyan ez, mint a biológiában – érvel. – Ha valakinek kevert a származása, életerősebb.”
Ha pedig valami mégis félremegy, Adam-Kalfon szerint a probléma ritkán pusztán „kozmetikai”. Többnyire három területen jelentkezik: elveszíti a cég a relevanciáját abban, amit az ügyfeleknek kínál, erodálódnak az árrések az üzleti működésben, és lelassul a döntéshozatal, ami miatt a vállalat túl későn reagál.
A VivaTechen tartott beszélgetés ehhez illően gyakorlatias és kézzelfogható volt: a L'Oréal például bemutatta LED-es arcfényterápiás maszkját, amely sejtszinten hivatott megfiatalítani a bőrt, míg a PwC az MI-alapú „fitneszappját” állította ki, amely azonnali „egészségügyi” állapotfelmérést kínál azoknak a cégeknek, amelyek tudni szeretnék, hol tartanak a világ legnagyobb technológiai trendjéhez képest.
Egyik vendég sem állította, hogy a hosszú élet titkát könnyű megfejteni.
Nem kínáltak csodakrémeket vagy mesterségesintelligencia-gyorsítósávokat, sem a magán-, sem a szakmai életre, csak egy közös meggyőződést: ha valaki odafigyel a saját adataira, szokásaira és energiaszintjére, az segít abban, hogy Ön és az Ön vállalkozása is hosszabb távon játékban maradjon.