Az Európai Bizottság július 17-én javasolta az EU az emissziókereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálatát. Az Euronews elmagyarázza, mi ez, miért módosítanák, és miért vált ennyire megosztóvá.
Az Európai Bizottság július 17-én mutatta be az Európai Unió szén-dioxid-piacának, az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének, az Emissions Trading System-nek (ETS) felülvizsgálatát. A bejelentést hónapokig tartó intenzív lobbi előzte meg: egyes szereplők a rendszer teljes felszámolását követelték, míg mások amellett érveltek, hogy maradjon változatlan, vagy legfeljebb csak kismértékben módosítsák.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ETS felülvizsgálata az EU egyik legjelentősebb klímapolitikai csatájává válhat, mivel a klímacélok ambíciószintje, az ipari versenyképesség és az energia megfizethetősége metszéspontjában helyezkedik el.
Az Euronews magyarázó anyaga bemutatja az ETS alapjait, a tétet, és azt is, miért vált a rendszer az EU napirendjének egyik legforróbb témájává.
Mi az ETS?
Az ETS egy kvótakereskedelmi („cap-and-trade”) rendszer, amelyet az EU arra használ, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását azokban a nehézipari ágazatokban, amelyek az uniós összkibocsátás mintegy 40 százalékát adják.
Gyakorlatban az ETS arra kötelez bizonyos iparágakat, hogy fizessenek az általuk kibocsátott szennyezésért. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tonna kibocsátott szén-dioxid után ETS-kvótát kell vásárolniuk.
Bizonyos iparágak ingyenes kvótákra is jogosultak. Ez azt hivatott megakadályozni, hogy a cégek kénytelenek legyenek olyan országokba áthelyezni a termelést, ahol lazábbak a környezetvédelmi szabályok – ezt nevezik karbon-szivárgásnak.
A korábbi ETS-tervezés szerint a rendszer kibocsátási plafonja úgy volt beállítva, hogy 2039-re teljesen megszűnjenek az ingyenes kvóták.
Évről évre csökkentik a rendelkezésre álló kvóták teljes számát, hogy a kibocsátások az uniós klímacéloknak megfelelően mérséklődjenek.
A Bizottság azt javasolta, hogy 2039 után is működjön tovább a rendszer, és feltételesen ezután is kapjanak ingyenes kvótákat az ipari szereplők a versenyképességi aggodalmak kezelése érdekében, mivel számos iparág várhatóan jóval ezen dátum után is kibocsát majd bizonyos mennyiségű szennyezést.
Miért vizsgálja felül a Bizottság az ETS-t?
Az ETS-t 2005-ben vezették be, hogy segítse az EU-t a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségei teljesítésében; ez volt a világ első jogilag kötelező erejű megállapodása az ÜHG-kibocsátás csökkentéséről. Azóta a rendszer az érintett ágazatokban nagyjából 50 százalékkal mérsékelte az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A jelenlegi ETS a 2030-ra kitűzött uniós klímacélokra épül: az Európai Klímatörvény értelmében – amelyet 2021-ben fogadtak el – az EU-nak 55 százalékkal kell csökkentenie az ÜHG-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. 2050-re az Unió jogilag kötelezett a nettó klímasemlegesség elérésére.
Emellett az EU egy köztes, kötelező erejű klímacélt is elfogadott, amely szerint 2040-ig 90 százalékkal kell csökkenteni a nettó ÜHG-kibocsátást.
A Bizottság szerint a beruházásokhoz kiszámíthatóságra és stabilitásra van szükség, ezért az ETS-t ennek megfelelően újra kell tervezni, hogy elérhető legyen az új cél.
A hamarosan esedékes negyedik jogszabály-módosítás keretében azt vizsgálják majd, hogy a rendszer kulcsfontosságú elemei – például az ingyenes kvótaosztás és a piac működése – továbbra is összehangolják-e az EU klíma- és versenyképességi céljait.
Mely iparágak tartoznak a hatálya alá?
Az ETS hatálya alá tartozik a vas- és acélipar, a cementgyártás, a vegyipar, az olajfinomítók, a papír- és cellulózipar, az üveg-, kerámia- és alumíniumipar; az légi közlekedés és a tengeri szállítás részben szintén beletartozik.
Az Európai Gazdasági Térségen belüli járatoknak fizetniük kell az általuk okozott kibocsátásért. Az új bizottsági javaslat szerint 2029-től az Európába érkező nemzetközi járatoknak is meg kell fizetniük a szén-dioxid-kibocsátásuk költségét, ha 5000 kilométeren belüli úti célról indulnak.
Az EU kikötőibe befutó nagy hajók 2024 óta szerepelnek az uniós ETS-ben, a hajózási társaságok pedig fokozatosan minden bejelentett kibocsátásukért felelőssé válnak.
A befolyó bevételeket tiszta technológiákra, köztük a nehézipar dekarbonizációjára kellene fordítani, mivel ezek az ágazatok jellemzően nehezebben zöldíthetők. A cél, hogy az iparágakat kevesebb szennyezésre ösztönözzék, miközben a zöld átállás finanszírozására is felhasználják a rendszert.
Mi forog kockán?
A szén-dioxid-piac átalakítása után lesznek nyertesek és vesztesek is, attól függően, hogy a karbon ára emelkedik vagy csökken. A felülvizsgálat azt is meghatározhatja, milyen ütemben finanszírozzák Európa zöld átállását.
Az ETS indulása óta összesen 265,7 milliárd euró bevételt hozott, amelynek nagy része közvetlenül az uniós tagállamokhoz került. A pénzek egy részét olyan uniós finanszírozási programokba irányítják, amelyek a tiszta technológiák innovációját és az energiatranzíciót támogató beruházásokat segítik.
2013 és 2025 vége között az ETS-aukciók több mint 258 milliárd euró bevételt termeltek. 2025-ben önmagában a bevételek meghaladták a 43 milliárd eurót, ebből mintegy 24 milliárd euró közvetlenül az uniós országokhoz került. Ugyanakkor a források nem mindegyike szolgálta az energiatranzíciót.
Most a Bizottság azt szeretné, ha a tagállamok az ETS-bevételek legalább 50 százalékát kifejezetten a hazai ipar dekarbonizálására fordítanák. Ez politikailag is jelentős változás lehet, mivel sok pénzügyminisztérium eddig az általános állami költségvetés támogatására használta fel az ETS-ből származó bevételeket.
Kik akarják megszüntetni, és kik ragaszkodnak hozzá?
Számos iparág, különösen a vegyipar, kulcsszerepet játszott abban, hogy az ETS a reflektorfénybe kerüljön, mint a magas villamosenergia-árak egyik bűnbakja.
Azt állították, hogy a magas energiaárak miatt sorra álltak le az üzemek Európában, amelyek a korábban olcsó orosz gázról való leválás után sosem tértek igazán magukhoz. A karbonköltségek megjelentek az áram számláján, tovább rontva az európai ipar versenyképességét Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.
Az iparágak mögé több uniós ország is felsorakozott, Olaszország pedig nyíltan az ETS megszüntetését követelte. Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország – hagyományosan inkább a fosszilis energiahordozókra támaszkodó országok – szintén a magas karbonárak ellen foglaltak állást.
Portugália, Spanyolország, Dánia, Finnország és más, nagy mennyiségű megújuló energiát termelő országok a Bizottságnál lobbiztak az ETS fenntartásáért, és azért, hogy ne adják fel a klímacélok iránti ambíciót, hivatkozva azokra a jelentős bevételekre, amelyek a dekarbonizációra szoruló ágazatokhoz áramlanak.
Érdekesség, hogy a nehézipari ágazatok között akadtak olyan vállalatok is, amelyek már jelentős összegeket fektettek tiszta technológiákba működésük dekarbonizálása érdekében, és ezért inkább egy erősebb ETS mellett álltak ki, mintsem a rendszer felszámolása mellett, attól tartva, hogy elveszne befektetéseik és a szabályozási kiszámíthatóság.
Még a rendszer támogatói között is több uniós ország sürgette, hogy több ingyenes kvótát osszanak ki, tekintettel a versenyképesség gyengélkedésére.
Miért vált vitatottá az ETS?
A vita lényege egy alapvető érdekütközésben foglalható össze.
A támogatók szerint az ETS a leghatékonyabb, legköltségkímélőbb módja a kibocsátások csökkentésének, mert megdrágítja a szennyezést, miközben jutalmazza a tisztább technológiákat.
A bírálók viszont azzal érvelnek, hogy erős kísérő támogató intézkedések nélkül a rendszer megemelheti az energiaárakat, hátrányos helyzetbe hozhatja az európai ipart, és aránytalanul sújthatja a háztartásokat – különösen mivel az EU 2028-tól be kívánja vezetni az ETS2-t, egy külön jogszabályt, amely az úthasználati üzemanyag- és az épületek fűtőanyag-beszállítóit fedi le.
A fogyasztók közvetlenül nem vásárolnak majd ETS-kvótákat, de várható, hogy az üzemanyag-szolgáltatók a karbonköltségek egy részét magasabb benzin-, dízel-, földgáz- és fűtőolajárakon keresztül hárítják át.
Mi következik ezután?
A staféta immár az uniós társjogalkotókhoz, az Európai Tanácshoz és az Európai Parlamenthez került, amelyek a nyári szünet után kezdik meg a politikai egyeztetéseket.
Mivel a Bizottság arra számít, hogy az ETS átfogó reformja az EU egyik legvitatottabb klímaügyévé válik, szeretné felgyorsítani a döntéseket az energiaigényes iparágaknak járó ingyenes karbonkvótákról. Azzal érvel, hogy a vállalatoknak jóval az átfogó reform lezárása előtt szükségük van beruházási biztonságra.