Az Oregoni Egyetem asztrofizikusokból álló kutatócsoportja felfedezte az univerzum egyik legnagyobb energiájú, legerősebb jelenségét, amely akár 100 ezermilliárdszor is erősebb lehet a Csillagok háborúja Halálcsillagánál.
Egy szupernagy tömegű fekete lyuk az elmúlt négy évben több energiát bocsátott ki, mint a Halálcsillag, derül ki az Oregoni Egyetem egyik asztrofizikusának új kutatásából.
A jelenséget egy széttépett csillag maradványai okozzák, amelyekben a becslések szerint jelentős mennyiségű energia tárolódik. A tudósok arra számítanak, hogy a fekete lyuk által kibocsátott rádióhullámok intenzitása még a következő évben is erős marad, és 2027-ben éri el a csúcsát.
Az újonnan felfedezett fekete lyukból kiáradó anyagkilövellés a világegyetemben valaha megfigyelt legerőteljesebb és legfényesebb jelenségek egyike, nagyjából egy gammafelvillanás erejével vetekszik.
Ha a popkultúra nyelvén fogalmazunk, a becslések szerint legalább ezermilliárdszor, de lehet, hogy inkább száz ezermilliárdszor erősebb, mint a Csillagok háborújának hírhedt Halálcsillaga.
„Ez igazán szokatlan. Nehezen tudnék még egy olyan jelenséget mondani, amelynek a fényessége ennyire hosszan növekszik” – jegyezte meg Yvette Cendes, az Oregoni Egyetem asztrofizikusa.
A tanulmány csütörtökön jelent meg az Astrophysical Journal című folyóiratban.
Mi teszi ilyen különlegessé ezt a fekete lyukat?
Elég gyakori, hogy csillagok túl közel kerülnek a fekete lyukakhoz, és a gravitációs tér úgy széttépi őket, hogy még nem lépik át a vissza nem térés határát; ezeket az eseteket árapály-eseményeknek vagy árapály-katasztrófáknak nevezik. Ugyanazok a gravitációs hatások állnak mögöttük, amelyek a Föld óceánjainak árapályát is okozzák.
Ilyenkor a gravitációs vonzás szinte darabokra tépi a csillagot; ezt a folyamatot „spagettifikációnak” nevezik, a kifejezést eredetileg Stephen Hawking fizikus tette ismertté.
Ilyenkor a csillagok vízszintesen rendkívül összenyomódnak, függőlegesen pedig elnyúlnak hosszú, vékony, spagettihez hasonló alakzatokká, elsősorban a fekete lyuk körüli intenzív árapály-erők miatt.
Az azonban rendkívül szokatlan, hogy egy fekete lyuk még évekkel a csillag szétszaggatása után is ekkora energiát bocsásson ki.
Cendes elmondása szerint ezt a konkrét árapály-eseményt már 2018-ban azonosította, ám csak néhány évvel később, 2022-ben kezdte el alaposabban vizsgálni, amikor a fekete lyuk még mindig jelentős mennyiségű energiát sugárzott rádióhullámok formájában.
A kibocsátott energia jelenleg mintegy ötvenszer fényesebb, mint 2019-ben volt, a sugárzás pedig egyetlen, egy irányba mutató anyagsugárként lövell ki. A fekete lyuk környezete emellett nagyon halvány, látható fényt is bocsát ki.
A szupernagy tömegű fekete lyuk tudományos neve AT2018hyz, Cendes pedig tréfásan a Jetty McJetface becenevet adta neki.
Bár senki sem tudja biztosan megmondani, meddig fokozódhat még az energialeadás, Cendes szoros megfigyelés alatt tartja a fekete lyukat.
Más, hasonlóan viselkedő fekete lyukakat is igyekszik felkutatni, amelyek eddig elkerülhették a figyelmet, mivel korábban senki sem igazán összpontosított erre a jelenségre.