Az USA kereskedelmi illetékesei X-en figyelmeztettek: európai szolgáltatók díjakra és korlátozásokra számíthatnak, ha az EU fenntartja „diszkriminatív” techszabályait.
Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatala múlt héten az X-en közzétett egy listát európai szolgáltatókról, akiket megtorlás érhet, ha az Európai Unió folytatja az amerikai technológiával szembeni diszkriminatív intézkedéseket.
A közlemény szerint az Egyesült Államok megfontolná díjak és egyéb korlátozások bevezetését a külföldi szolgáltatásokra, ha az Európai Unió és az uniós tagállamok „ragaszkodnak ahhoz, hogy diszkriminatív eszközökkel továbbra is korlátozzák, szűkítsék és visszafogják az amerikai szolgáltatók versenyképességét”.
Miért nem jut el az amerikai üzenet az európaiakhoz?
Az amerikai elégedetlenség érthető, hiszen az Egyesült Államoknak jelenleg az EU-val folytatott szolgáltatáskereskedelemben több mint 148 milliárd eurós többlete van (beleértve a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó díjakat, a szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatásokat, valamint a távközlési, számítástechnikai és információs szolgáltatásokat).
Emellett Európa jelenlegi és tervezett szabályozási kerete várhatóan megnehezíti az amerikai technológiai cégek életét az európai piacon.
EU–USA kereskedelem: tények és számok // Az Európai Unió Tanácsa
Az amerikai álláspontot és a legutóbbi érvelést ugyanakkor az EU-ban alig fogadják el. Sőt, a reakció gyakran negatív: felbátorítja a valóban Amerika-ellenes szereplőket, miközben elhallgattatja a mérsékelteket és a transzatlanticistákat.
Először is: ha az EU technológiai szabályozási álláspontját geopolitikai üzenetküldéssel mossák össze, és az EU egészével szemben erős retorikát alkalmaznak (ahogyan azt Elon Musk legutóbbi bejegyzései mutatják), az radikalizálhatja az európai mérsékelteket, köztük azokat is, akik osztják a túlszabályozással kapcsolatos aggodalmakat, és gyakran geopolitikai fenyegetésként értelmezik. Amikor egy orosz tisztviselő, például Dmitrij Medvegyev visszhangozza egy amerikai techcég-vezető véleményét, az finoman szólva sem mutat jól.
Másodszor: amikor az USA megtorló intézkedések bevezetéséről beszél az uniós techcégekkel szemben, az felbátoríthatja azokat a politikai erőket, amelyek keményebb fellépést követelnek az amerikai vállalatok ellen, például bírságokat, kényszerű eladásokat és új adókat. Az Európai Bizottság 2025–2029-es programja tartalmaz több, előkészítés alatt álló új kezdeményezést, és ezeket leginkább a klasszikus liberálisnak vagy konzervatívnak tartott szereplők képesek ellensúlyozni.
Harmadszor: az amerikai politikai üzeneteket olykor erősen a hazai közönségre szabják, és Európában pontatlannak érzékelik. Például az X-re kiszabott, 120 millió eurós bírságot sok amerikai közszereplő a szólásszabadság elleni támadásként állította be, holott maguk a bírságoknak kevés közük van a szólásszabadsághoz.
A vállalatot a „megtévesztő kék piparendszer, nem megfelelő hirdetési adatbázis, a kutatók számára korlátozott adathozzáférés” miatt bírságolták_._ Frusztráló túlszabályozás? Bizonyára. Köze van a szólásszabadsághoz? Aligha.
Érthető az egyszerű és hatásos üzenetküldés, de ahhoz, hogy Európában is visszhangra találjon, pontosabbnak kell lennie, és világosan kell kapcsolódnia a lényegi kérdésekhez.
Negyedszer: ha az amerikaiak túlzottan hangsúlyozzák az európai szabályozási rendszert és az úgynevezett „brüsszeli hatást”, az akaratlanul is arra ösztönözheti a világ más részeit, hogy ezt hasznos eszközként tekintsék az USA-val szemben.
Elkészül-e a házi feladat az USA–EU kereskedelmi megállapodás után?
2025 augusztusában valamivel biztatóbb volt a kép, amikor az USA és az EU aláírt egy USA–EU kereskedelmi megállapodást. Úgy tűnt, végre témaközpontúbb egyeztetések kezdődhetnek, mivel a 8. cikk rögzíti mindkét fél elkötelezettségét a „nem vám jellegű akadályok csökkentése vagy megszüntetése” mellett, a 17. cikk pedig megfogalmazza az USA–EU vállalást az „indokolatlan digitális kereskedelmi akadályok” további kezelésére.
A kérdés most az, hogy a megállapodás utáni házi feladat ténylegesen készül-e. Sajnos úgy tűnik, ez a kérdés jórészt költői.
Természetesen az USA-nak nemcsak a már hatályban lévő, például a Digitális Piacokról szóló rendelet (DMA), a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) és az MI-rendelet szabályaira kell figyelnie, hanem a készülő napirend kockázataira is, például a Digital Fairness Acthez hasonló kezdeményezésekre, amelyek jelentősen átalakíthatják a személyre szabott reklámpiacot.
Miután ezeket a szabályokat elfogadták, már késő lesz bármit tenni: a DSA, a DMA és az MI-rendelet tapasztalata azt mutatja, hogy egy elfogadott szabályozást nem lehet egyszerűen visszavonni; ezért a házi feladatot időben kell elvégezni.
Mely európai vállalatok forognak kockán?
A célpontként megnevezett európai vállalatok: Accenture (székhelye Írország), Amadeus (székhelye Spanyolország), SAP, Siemens és DHL (mindnek Németországban van a székhelye), Capgemini, Mistral AI és Publicis (mindnek Franciaországban van a székhelye), valamint Spotify (székhelye Svédország).
Hogy miért éppen ezeket a cégeket veszik célba, és miért nem másokat, továbbra is rejtély. Egyes európai szolgáltatók (köztük technológiai vállalatok) kimaradtak; a felsoroltak közül többnek mélyen gyökerező partnerségei vannak amerikai techcégekkel, mások pedig nagyrészt az USA álláspontjára helyezkedtek az EU túlszabályozásával kapcsolatban.
Júliusban például a SAP vezérigazgatója, Christian Klein rámutatott, hogy Európának nem az USA-val való közvetlen versengésre kell törekednie, hanem saját erősségeire és niche területeire kell koncentrálnia: „Nem versenyeznék azokkal a vállalatokkal, amelyek remek munkát végeztek, mint az Egyesült Államok vagy Kína. A mesterséges intelligencia versenye a szoftverrétegben még nem dőlt el. Hatalmas a kereslet ezen a területen.”
A Mistral AI pedig az Európai Parlamentben zajló MI-rendelet vitája során a leghangosabb kritikusok között volt.
A Siemens a SAP-pal együtt már júliusban az MI-rendelet felülvizsgálatát sürgette.
A túlszabályozás az európaiaknak is gondot okoz
Az EU technológiai szabályozását kizárólag az amerikai cégek problémájaként beállítani egyszerre pontatlan és káros. A techszektor túlszabályozása az európai vállalatok és versenyképességük számára is súlyos gond.
Mario Draghi maga is mondta, hogy már az Általános adatvédelmi rendelet (GDPR) önmagában 20 százalékkal drágábbá teszi az adatokat az európai alapítók számára az amerikaiakhoz képest.
A nagyon nagy online platformokra (VLOP-ok) célzott uniós szabályok, például a DSA, a DMA és mások, hamarosan sok európai techcégnél – köztük az unikornisoknál – is problémává válnak. Ahogy növekednek, várhatóan ugyanazzal a szigorral néznek szembe, mint az amerikai vállalatok.
Az EU végre jó irányba mozdul el az úgynevezett egyszerűsítés felé a Digital Omnibus révén, amely az adatkezelési szabályok, az MI-rendelet és más területek racionalizálását célozza.
Sok európai számára az EU technológiai szabályozási rendszerének egyszerűsítése (és általában a szabályozás visszafogása) elengedhetetlen az európai versenyképességhez, és ez összhangban áll azzal, amit az USA már régóta hangsúlyoz.
Ezt a cikket először a EU Tech Loop közölte, és az Euronews az EU Tech Looppal kötött megállapodás részeként osztotta meg.