A menopauzával küzdő nőknek nem jár plusz szabadság, amikor a jelenséggel járó tünetek gyötrik őket, és nem is tudják, hogy a munkahelyükön kihez forduljanak a problémáikkal. Központi szabályozás kéne minden európai országban.
A menopauza jelenségével munkaügyi- és jogi szempontból általában nem foglalkoznak a munkaadók és a törvényhozók sem. Miközben egyes távol-keleti országokban már van szabályozás, Európa még gyerekcipőben jár.
Évszázadok óta jellemző, hogy a nőket valamilyen módon stigmatizálják a menopauza miatt, és azt éreztetik velük, hogy a menstruációjuk megszűnésével a fiatalságuknak is vége. Munkahelyi szinten ez nagyrészt kimerül abban, hogy a menopauzától szenvedő vezető beosztású női munkatársakat figyelmen kívül hagyják az előléptetéseknél, és inkább a fiatal kollégákra összpontosítanak.
A legtöbb nő a negyvenes évei elejétől a közepéig (azaz sok esetben a karrierje csúcsán) éli meg a menopauzát. Azaz miközben a munkahelyén a legjobb formáját hozza, hőhullámok, izzadás, álmatlanság, fáradtság és szorongás gyötri, és temérdek hangulatváltozást él meg. A tünetek sorából nem egy gyengítő hatással bír a testre, minek köszönhetően sok nő képtelen 100 százalékosan a munkájára koncentrálni, és az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtani.
A brit parlament év elején végzett felmérése szerint a menopauza tünetei miatt minden harmadik nő kimarad a munkahelyéről, ennél viszont jóval csekélyebb az aránya azoknak, akik beszélnek az illetékesekkel arról, hogy mi is gyötri őket. A felmérésben 2 ezer nő vett részt, válaszaik alapján 75 százalékuk tapasztalt memória- és koncentrációs problémákat, 69 százalékuk szorongott vagy depressziós volt, 41 százalékukat pedig súlyos fejfájás gyötört.
Tüneteikről azért nem beszéltek a munkahelyükön, mert féltek a megbélyegzéstől, és mert azt sem tudták, hogy egyáltalán kivel beszéljenek róla, ezért kijelenthető: a problémával rendszerszinten foglalkozni, és nem csak az Egyesült Királyságban.
Az Európai Unióban sincs napirenden a kérdés
Európában jelenleg nincs olyan ország, amely elismeri a menopauza idején járó plusz szabadsághoz való jogot, és szintén kevés az olyan rendelkezés, mely a tüneteket tapasztaló nők szükségleteivel foglalkozna.
Olaszországban az INAIL, azaz a nemzeti munkahelyi balesetbiztosítási intézet elismeri a menopauzában lévő dolgozó nők problémáit, de ahelyett, hogy ajánlásokat fogalmazna meg a törvényhozóknak, inkább tanácsokat adnak a nőknek, hogy figyeljenek a menopauza időszakában az étkezésükre, és hogy sportoljanak, ha enyhíteni szeretnék a tüneteiket.
2022. január 22-én a menopauza alatti szabadság kérdését vitára javasolták az Európai Parlamentben. „Milyen intézkedéseket tervez a bizottság a menopauzában szenvedő női munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megelőzése ellen, és az eddigi stigmák leküzdése érdekében?” – szólt a képviselői kérdés, majd érkezett rá egy konkrétumoktól mentes válasz, ami az EP honlapján is olvasható volt. Azt írták, hogy ideje lépéseket tenni a női munkavállalók védelme érdekében, és figyelembe kell venni, hogy a menopauza miatt a nők kiléphetnek a munkahelyekről, így tudásuk, tapasztalatuk elvész a piacról, ami jelentős gazdasági veszteségekhez vezet.
„Egyelőre nincs uniós szintű adatgyűjtés a kérdésben" – mondta Helena Dally, esélyegyenlőségért felelős uniós biztos.
Pozitív példa
Spanyolország az első európai ország, amely elismerte a menstruációs szabadsághoz való jogot, miután a spanyol kormány idén elfogadta a gyakorlatot támogató törvényjavaslatot. A törvényjavaslat szerint a súlyos menstruációs fájdalmakkal küzdő nők havonta legalább három nap betegszabadságot vehetnek ki. A spanyol kormány így olyan keleti országokat ért utol, mint Indonézia, Japán, Dél-Korea és Tajvan, ahol már régóta létezik a munkahelyi menstruációs szabadság.
Európában az Egyesült Királyságban történt előrelépés: egy parlamenti képviselőkből álló bizottság a menopauza alatti szabadságot szorgalmazza, Sadiq Khan londoni polgármester pedig rendhagyó módon márciusban bevezette a menopauzaszabadságot a városháza alkalmazottai számára.
A rendelkezés követendő példa lehet egész Európa számára.