Milyen hatással lenne egy erős földrengés vagy árvíz egy óriási gátra? A legrosszabb forgatókönyv alapján kell feltérképezni a kockázatokat, akármilyen kicsik is.
A svájci Rossens gát nyolcvanhárom méter magas, a kritikus infrastruktúra része, vagyis a társadalom megfelelő működéséhez elengedhetetlen. Kialakításánál nagy hangsúlyt fektettek az ellenőrzésre és a biztonságra. Ilyen nagyságú gát esetében még soha nem történt baleset, de zéró kockázat nem létezik.
- Minden elképzelhető veszélyforrást tekintetbe véve próbáljuk megtervezni a létesítményeket, de mindig marad egy minimális kockázat. A legszélsőségesebb forgatókönyvet vesszük alapul, de mindig jöhet valami annál is nagyobb – magyarázza Anton Schleiss, a svájci Technológiai Intézet szakértője.
Ez a minimális kockázat áll a STREST nevű európai kutatási projekt középpontjában. A fukushimai katasztrófa nyomán indult, programban újító módon vizsgálják a kritikus infrastuktúra állékonyságát természeti katasztrófák vagy halmozódó működési hibák esetén.
- Ha kinyitjuk ezt a tolózárat, azzal kezelni tudjuk az elképzelhető legnagyobb árhullámot is – mondja Schleiss.
- Mi történne, ha ez a tolózár, amely a biztonsági rendszer egyik legfontosabb eleme, nem működne?
- Ez is előfordulhat, hogy egy nagy földrengés vagy árvíz során a tolózár beragad, pont az ilyen eseménysorokat vizsgáljuk a STREST projektben – válaszol Schleiss. – Mekkora egy ilyen kombináció esélye, mik lennének a következmények? Mit tehetünk ellene?
A gáton kívül a projektben kifejlesztett módszertant alkalmazzák majd más kritikus létesítményekre is: finomítókra, csővezetékekre, gyárakra, kikötőkre. A cél a szélsőséges természeti kockázatok feltárása.
- Az a probléma, hogy ezek az események rendkívül ritkák, több száz vagy ezer évente fordulnak csak elő – magyarázza Arnaud Migan, a projekt menedzsere. – És ha az ember vissza is tudna menni az időben, akkoriban nem volt semmilyen infrastruktúra, most pedig mindenütt ott van a víz, gáz, elektromos hálózat. Ezek a rendszerek összefüggnek és valamennyi kockázatoknak van kitéve.
A lausanne-i műszaki egyetem hidraulikus laborjában a tudósok fizikai modelleken tesztelik az építmények viselkedését – egy elképzelt szökőár során.
De a különböző szituációk kombinációját modellezni, így a teljes kockázatot felmérni már csak digitális eszközökkel lehet.
- Nem merülünk el a részletekben, de összehasonlítjuk a földrengéseket, árvizeket, belső erózióhoz köthető eseményeket, méghozzá mindet egyszerre – magyarázza José Pedro Matos. – Sok millió szimulációt végzünk el, és így megértjük, hogyan viselkedik ez a dinamikus rendszer akkor, ha egyébként nem szélsőséges események kritikus kombinációja áll elő, ahol az események kölcsönhatása veszélyt jelenthet a gátjainkra.
A kockázatok jobb megértésével meg lehet erősíteni a létesítmények gyenge pontjait.