A legtöbb étel, amit a boltban veszünk, műanyagba vagy fémbe van csomagolva. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ez nem ártalmas az egészségre?
A műanyag csomagolóanyagokat speciális vegyületek teszik rugalmassá. A kartondobozokra festékkel írják rá a különböző információkat. Aggódnunk kell-e azért, hogy ezeket a vegyületek értintkezésbe kerülnek mindazzal, amit megeszünk?Az Európai Unió Közös Kutatóközpontjában jártunk, ahol ezt a kérdést is vizsgálják.
- Az élelmiszer-csomagolóanyagok rendkívül sokféle vegyületből készülnek: egyesek műanyagból, a konzervek politúrozott fémből, vagyis olyan anyagokból, amelyek ugyan nem élelmiszerek, de egyes elemeik átkerülhetnek az élelmiszerbe – magyarázta az Euronews-nak Catherine Simoneau élelmiszervegyész, az élelmiszer-csomagolóanyagok európai referencialaborjának vezetője.
A történet nem csak a csomagolóanyagokról szól: különböző vegyületek kerülhetnek az ételbe az előkészítés során is. Ez különösen igaz a szilikon formában, magas hőmérsékleten sütött pékárura. A sütés alatt polipropilén molekulák juthatnak az edényből a süteménybe.
A Közös Európai Kutatóközpontban fejlesztett módszereket és technikákat átadják minden egyes EU-tagállam nemzeti referencialaborjának, vagyis a sztenderdek azonosak az unióban.
- A kerámia gyakran színes, de mitől? Különböző sóktól vagy fémektől, amik a festékben vannak – mondta Natalia Jakubowska, vegyész. – Gyakran találunk az élelemben ólmot vagy kadmiumot.
A kutatók az élelmet sztenderdizált mintákkal, folyadékokkal vagy porokkal helyettesítik, így azt is tudják szimulálni, mi történik az étellel, ha több évig a polcon tartják.
- Mivel a paradicsomszósz nem mindenhol ugyanaz, olyan folyadékot kell használnunk, ami viszont mindenhol egyforma – magyarázta Natalia Jakubowska. – Egy portugál vagy lengyel laboratórium ugyanúgy, ugyanolyan mintával végzi el a kísérletet.
A folyamat végén a mérések megmutatják, mennyi vegyület került át a csomagolásról vagy a tartóedényből az élelmiszerbe. Több ezer anyag esetében még nincsenek általánosan elfogadott normák, ezért még sok munkára és harmonizációra van szükség.
- Nagyon sok a munka, ez a terület nagyon gyorsan változik, folyamatosan jönnek az új csomagolóanyagok – mondta Catherinbe Simoneau. – Itt az aktív csomagolás, vagy a nano-csomagolás – a cél az, hogy jobban védjék az élelmiszert, de a fejlesztéseket nekünk tesztelnünk kell. Ugyanez igaz mindenre, ami úgymond “bio” vagy “fenntartható”.
A Közös Európai Kutatóközpont minden eredménye szabadon felhasználható, így hozzájárul az életminőség javításához nem csak Európában, hanem szerte a világon.