Donald Trump Fehér Házba való visszatérése óta gyökeresen átalakult a transzatlanti viszony, amit a NATO 3.0 fogalma is jelképez. De mit is jelent ez valójában?
Már jóval azelőtt, hogy Donald Trump visszatért a Fehér Házba, Washington jelezte: szándékában áll védelmi erőforrásokat elvonni Európától. Az elmúlt másfél évben azonban ez az irányváltás felgyorsult.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Trump-kormányzat második ciklusa gyakran jelentett be csapatkivonásokat, megnyirbálta a szövetség rendelkezésére bocsátott létfontosságú katonai képességeket, miközben Trump maga többször is „papírtigrisnek” gúnyolta a NATO-t, sőt azzal is fenyegetőzött, hogy teljesen kilépteti az Egyesült Államokat a szövetségből.
Az Egyesült Államok fokozatos visszavonulása miatt keletkező űr betöltésére Európa és Kanada jelentősen növelte alapvető védelmi kiadásait, és megállapodtak abban, hogy 2035-re a GDP-jük 5 százalékát fordítják védelemre.
A „NATO 3.0”-ként emlegetett koncepció lényegében Washington azon tervének megvalósítása, amely alapvetően csökkentené az Egyesült Államok katonai hozzájárulását Európa védelméhez a NATO-n belül. Ahogy az USA hátralép a kontinensről, Európának előre kell lépnie, és meg kell próbálnia betölteni a keletkező űrt.
Nem mellékes tény, hogy a NATO 3.0 fogalmát az Egyesült Államokban dolgozták ki, mégpedig Elbridge Colby hadügyminiszter-helyettes, aki régóta a washingtoni Európa-politika teljes újragondolásának szorgalmazója.
A bírálók szerint a NATO 3.0 valójában azt jelenti, hogy Washington visszavesz elkötelezettségéből Európa biztonsága iránt, és alapvető szakítást jelent azzal az alapgondolattal, hogy Európa biztonsága felcserélhető az Egyesült Államok biztonságával.
Colby ugyan elismeri, hogy az USA-nak továbbra is jelen kell lennie Európában, és az Egyesült Államok NATO-tagságát a Kongresszusban ma is kétpárti támogatás övezi. Ennek ellenére Washington már most kivonta azokat a kulcsfontosságú képességeket és erőket, amelyek a jövőbeni támadások elrettentéséhez kellenének a NATO területén – miközben Oroszország agressziója tombol Ukrajnában, a szövetséges országokat pedig sorozatos dróntámadások és hibrid akciók érik.
„Megváltoztak az idők” – mondta Colby februárban a NATO védelmi minisztereinek Brüsszelben. „Újrasúlyozzuk hazánk védelmét és érdekeink védelmét a saját féltekénken” – fogalmazott.
És miközben a NATO-tagállamok próbálnak alkalmazkodni Washington átdolgozott stratégiai megfontolásaihoz és az ezekből fakadó bizonytalan jövőképhez, a kormányzat gyakori, Európával szembeni ellenséges hangvétele aligha erősíti azt a benyomást, hogy a NATO 3.0 célja egy integráltabb, egységesebb szövetség lenne.
Amint visszatért a Fehér Házba, Trump és szövetségesei viszonya romlani kezdett. Az elnök makacs követelése, hogy „megszerezze” Grönlandot, a NATO-szövetséges Dánia félautonóm területét, súlyosan aláásta az európai bizalmat Washington iránt, talán helyrehozhatatlanul.
Ezt követte Trump elhúzódó iráni katonai hadjárata. A NATO-szövetségesek vonakodása a részvételtől tovább feszítette a viszonyt; Trump azzal vádolta az európai országokat, hogy cserbenhagyják Washingtonnal szembeni kötelezettségvállalásaikat.
Olaszország és Spanyolország megtagadta, hogy az amerikai erők használják a területükön lévő támaszpontokat, Franciaország pedig nem engedélyezte Izraelnek légtere igénybevételét az Irán ellen bevetendő amerikai fegyverek szállításához.
Trump állításai azonban nem állják ki a valóság próbáját, mivel a NATO-államokkal az első iráni célpontok elleni csapások előtt nem is konzultáltak. Az Egyesült Királyság, Németország és Románia – amely nemrég jóváhagyta, hogy újabb amerikai katonai képességeket telepítsenek területére az Irán elleni háború támogatására – mind megadta az Egyesült Államoknak a támaszpont- és légi utántöltési jogokat a konfliktus kezdete óta, még ha feltételekhez kötve is.
Ráadásul egy francia–brit vezetésű koalíció előre telepített több eszközt – köztük aknamentesítő hajókat, személyzetet és hadihajókat – a Hormuzi-szoros, a világkereskedelem szempontjából létfontosságú hajózási útvonal újranyitásának segítésére; a szoros nagyrészt zárva van, amióta az Egyesült Államok hadműveletei megindultak. Ennek következtében az olaj, a gáz és más árucikkek, például a műtrágyák ára meredeken emelkedett.
Mindezek ellenére Washington haragja az európai államokkal szemben nem csillapodott.
Júniusban Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter élesen bírálta szövetségeseit az Irán-konfliktusra adott „szégyenletes” válaszuk miatt, partnereit „potyautasoknak” nevezve. A NATO brüsszeli központjában tartott, védelmi minisztereknek szóló beszédében Hegseth bejelentette az Európában állomásozó amerikai csapatok felülvizsgálatát, azzal a céllal, hogy csökkentsék a létszámot.
„A felülvizsgálat célja egyszerre az amerikai erők elhelyezkedésének javítása és a NATO 3.0 megerősítése” – mondta Hegseth Brüsszelben. „Ez az, amivel az amerikai nép érdekét szolgáljuk.”
„Európának át kell vennie, és át is tudja venni a fő felelősséget saját hagyományos védelméért.”
Mark Rutte NATO-főtitkár a NATO 3.0-t a szövetség megerősödéseként üdvözli, és Trump érdemének tulajdonítja, hogy végre rákényszerítette az európai államokat: vállaljanak nagyobb felelősséget saját védelmükért. Rutte szerint az európai és kanadai kiadások növekedése az elmúlt évtizedben összeadva elérte azt, amit ő „Trump-trilliónak” nevez.
Martin O'Donnell, a NATO európai szövetséges erőinek főhadiszállásán működő kommunikációs osztály vezetője üdvözölte Hegseth haderő-felülvizsgálatát. Azt mondta az Euronewsnak: ez lehetővé teszi, hogy a NATO „jobban és reálisabban tervezze meg, például egy esetleges csendes-óceáni háború esetén, milyen amerikai erőkre számíthat”.
„Ez jó dolog a főparancsnok számára” – tette hozzá.
Egy fontos kérdés azonban továbbra is nyitott: az amerikai képességek kivonása gyengíti-e a NATO összesített elrettentő erejét? Rutte ebben a kérdésben optimista.
„Az Egyesült Államok módosította vállalt hozzájárulását, és a többi szövetséges is többet tesz hozzá” – mondta újságíróknak tavaly júniusban. „És ez így igazságos. Ez erősebbé tesz bennünket, és erről szól a NATO 3.0: erősebb Európa egy erősebb NATO-ban” – fogalmazott.
Washington egyértelmű jelzéseit Európa és Kanada is világosan vette. Tavaly rekordösszegű, 139 milliárd dollárt költöttek védelemre – ebből 60 milliárd dollár amerikai fegyverekre ment el az amerikai–NATO-adatok szerint.
A NATO ankarai Védelmiipari Fórumán júliusban további, több mint 50 milliárd dollár értékű védelmi beszerzésekről és szerződésekről állapodtak meg.
A legnagyobb horderejű bejelentések egyike legfeljebb tíz svéd Saab GlobalEye repülőgép közös beszerzéséről szólt, amelyekkel a kiöregedő amerikai Boeing Airborne Warning and Control System gépeket váltanák le; ez egyszerre jelzi a szövetség növekvő európai befolyását és az elkötelezettséget a katonai kiadások növelése mellett.
Európa növekvő stratégiai autonómiáját és saját biztonságának egyre önállóbb kezelését jelzi az is, hogy tavaly júliusban tíz európai ország kötelezte el magát egy integrált, többnemzetiségű ballisztikusrakéta-elhárító koalíció létrehozása mellett.
**„**Célunk egy közös ballisztikus rakétaelhárító képesség kiépítése Európa számára” – áll a koalíció alapító tagjainak közös közleményében: Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Ukrajna és az Egyesült Királyság.
„Úgy véljük, Európa védelméhez olyan átfogó, integrált rakétavédelmi architektúrára van szükség, amely képes elrettenteni és elhárítani a jövőbeni rakétaveszélyeket” – áll a nyilatkozatban.
Ezzel egy időbe a Pentagon júniusban megerősítette a szövetség legfőbb katonai stratégáinak, hogy szűkíti azon katonai képességek körét, amelyeket egy európai háború vagy a NATO területe elleni támadás esetén a tagállamok rendelkezésére tud bocsátani.
A kivonásra kerülő számos eszköz között vannak B52-es bombázók, tengeralattjárók és vadászgépek is; az F–16-os és F–15E típusú harci repülőgépek száma nagyjából 150-ről 100-ra csökken.
Mit jelenthet mindez, vagyis a NATO 3.0, a 77 éves szövetség jövője szempontjából? Jelenleg még túl korai lenne biztosat mondani, de az Euronews szakértőket kérdezett a NATO várható átalakulásáról.
Az új rend
„Ez tényleg olyan, mintha rúzst kennének egy disznóra” – mondta az Euronewsnak Ivo Daalder volt amerikai NATO-nagykövet, aki szerint a Trump-kormányzat azt üzeni, hogy „Európa biztonsága többé nem fontos az Egyesült Államok biztonsága szempontjából”.
„A szövetségek lényege a fenyegetések közös értelmezésén és azon az elven alapul, hogy a tagok biztonsága oszthatatlan; Donald Trump és kormánya mindkét elvet feladta” – tette hozzá.
„Az Egyesült Államok ma már nem tekinti Oroszországot olyan fenyegetésnek, amely igazán számítana az Egyesült Államok számára” – állítja Daalder.
„Az, hogy az egészet »NATO 3.0«-nak nevezik, csak annyit jelent, hogy kicsinosítják a disznót, mert így legalább van némi remény, hogy Trump nem fordít teljesen hátat a NATO-nak” – fogalmazott.
Ian Brzezinski, a védelmi minisztérium volt helyettes államtitkára Európa- és NATO-ügyekben egyetért abban, hogy a Trump-kormányzat második ciklusa már nem tekinti Európát létfontosságú érdeknek. Szerinte Washington ezért nemcsak külső biztonsági garanciavállalói szerepéből hátrál ki, hanem abból a korábbi, enyhítő szerepéből is, amelyet az európai államok közötti konfliktusok kezelésében játszott.
„A létfontosságú érdekek azok, amelyekért az ember hajlandó harcolni és meghalni, és ebben a kormányzatban sokan már nem tekintenek úgy Európára, mint korábban” – mondta Brzezinski az Euronewsnak washingtoni otthonából adott interjújában.
„A kormányzat nemzetbiztonsági és nemzetvédelmi stratégiája azt tükrözi, hogy feladják a hidegháború utáni rendezést. Én szkeptikus vagyok a NATO 3.0-val kapcsolatban” – tette hozzá.
Azáltal, hogy kivonul Európa biztonságának garantálásából, a Fehér Ház egyben leépíti a hidegháború óta folytatott, évtizedes „előretolt védelem” jellegű külpolitikát is, amelynek lényege, hogy az Egyesült Államok erős elrettentő képességbe fektet külföldön, hogy megakadályozza az agresszió átterjedését Amerikára.
Brzezinski arra is figyelmeztetett, hogy az elszánt amerikai közvetítői szerep nélkül újra felszínre törhetnek az európai országok közötti feszültségek.
„Aggódom Európáért amerikai vezetés nélkül” – mondta. „Nézzünk szembe a ténnyel: a NATO és az Egyesült Államok pozitív beavatkozása előtt a kontinens gyakorlatilag szétszakította önmagát két világháborúval.”