A globális vízigény 2050-re 55 százalékkal nőhet. Európában a kezelt víz 23 százaléka elszivárog. Az AI-alapú fejlesztések évente 3 milliárd euró megtakarítást és több mint 13 000 munkahelyet hozhatnak.
Miközben Európa-szerte egyre súlyosabb az aszály, vízhiányt okozva, az elöregedett vezetékek felgyorsítják az unió vízkészleteinek kimerülését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Európa a nem számlázott víz (non-revenue water, NRW) 23 százalékát veszíti el szivárgás miatt. Ez olyan víz, amelyet kitermelnek és megtisztítanak, de soha nem jut el a háztartásokhoz. Az NRW aránya Hollandiában 6, Bulgáriában pedig 45 százalék, ami költséges, utólagos javításokat eredményez.
Csak 2024-ben a megfigyelt uniós ingatlanok 67 százalékánál észleltek szivárgást, ami 772 millió liter víz elvesztéséhez vezetett (ez 300 olimpiai méretű úszómedencének felel meg), és több mint 3 millió euróba került. A finn Smartvatten vállalat adatai szerint a 2025-ben monitorozott 19,3 milliárd liter vízből 1,47 milliárd liter (9,8 millió fürdőkádnyi) veszett el szivárgás miatt.
A digitalizáció segíthet a probléma megoldásában. Az MI átállítja a közműszolgáltatókat „az időszakos ellenőrzésről és utólagos beavatkozásról a folyamatos megfigyelés, az előrejelző karbantartás és a proaktív irányítás irányába” – magyarázta Durk Krol, a Water Europe ügyvezető igazgatója.
Alacsony prioritás
Európa 4,4 millió kilométernyi ivóvíz- és 2,6 millió kilométernyi szennyvízhálózata nagyobbrészt a háború utáni időszakban épült, és mára elavult. A hőmérséklet-ingadozások, a talajmozgás és a víz kémiai összetétele meggyengítették a vezetékeket, amelyek így egyre gyakrabban hibásodnak meg.
„Európa vízügyi infrastruktúrájának jelentős része a föld alatt húzódik, ezért politikailag és a közvélemény számára is láthatatlan marad, amíg valami el nem romlik” – mondta Krol. „A vezetékek ráadásul hosszú élettartamú eszközök, gyakran több évtizedes folyamatos működésre tervezik őket, miközben a díjak és a közpénzek nem mindig fedezték teljes mértékben az üzemeltetés, a karbantartás és a megújítás költségeit” – tette hozzá.
A halasztott karbantartás okai ennél is mélyebbre nyúlnak – véli Hildegard Bentele, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti képviselője, az EP MEP Water Groupjának elnöke. Európa soha nem becsülte meg kellőképpen a vizet, olcsó, korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásként kezelte. „A víz korábban nem számított stratégiai prioritásnak – ez az a kérdés, amelyet most a Water Resilience Strategy igyekszik kezelni” – magyarázta.
Ez az elhanyagoltság most felgyorsítja a vízhiányt, miközben hőhullámok söpörnek végig Európán. „Az aszályokat elsősorban elhúzódó csapadékhiány és a magasabb hőmérséklet okozza. A szivárgások azonban csökkentik a felhasználható víz mennyiségét, súlyosbítják az aszályok hatását, és felgyorsítják azt a folyamatot, amelynek során az aszály vízhiánnyá alakul” – figyelmeztetett Krol.
Még mindig elmaradásban
A 2026-os EurEau-jelentés szerint Európa vízveszteségei enyhén csökkentek, körülbelül 23,5 százalékra a 2021-es jelentésben szereplő 24 százalékról. A vízszolgáltatók évente mintegy 36,6 milliárd eurót fektetnek be az infrastruktúrába, ami 17,5 százalékos növekedést jelent 2021-hez képest. Ez fejenként évente mindössze 82,38 eurót jelent.
A tagállamoknak ugyanakkor továbbra is karbantartási elmaradásokkal, egymással versengő prioritásokkal, gyenge költségmegtérüléssel és korlátozott projektkapacitással kell szembenézniük – jegyezte meg Krol. Bentele szerint a problémát tovább súlyosbítják az alacsony vízdíjak (Romániában akár 1,5 euró köbméterenként).
Európában a víz ára továbbra is politikailag érzékeny téma, hiszen a víz alapvető emberi jog és létfontosságú szolgáltatás. „Ha mesterségesen alacsonyan tartják a díjakat, az késleltetheti a szükséges beruházásokat, és magasabb költségeket és kockázatokat háríthat a jövőbeni felhasználókra” – figyelmeztetett Krol.
A széttagoltság tovább nehezíti a karbantartást. Az EurEau adatai szerint Németországban és Franciaországban egyaránt több mint 5000 vízszolgáltató működik. Krol szerint sok szolgáltató túl kicsi ahhoz, hogy egymaga viselje a beruházások terhét: hiányzik a szakértelem, a digitális kapacitás, a méretgazdaságosság és a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés. Ugyanakkor a regionális együttműködés, a közös szolgáltatások, az egységes adatbázisok és a projektek összefogása segíthet ezeknek a problémáknak a megoldásában – tette hozzá.
A valódi kérdés az, hogy most ki fizesse meg a számlát – mondta Bentele. Krol szerint a megoldás nem pusztán a magasabb vízdíj, hanem a víz valódi értékének elismerése a gazdaság, az egészségügy és az energiabiztonság szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a díjakat, az adókat és a közpénzeket az infrastruktúrával, az iparral és a beruházásokkal kapcsolatos döntésekben úgy kell felhasználni, hogy azok megbízható szolgáltatást biztosítsanak, és védjék a sérülékeny háztartásokat – tette hozzá.
Az MI „láthatóvá teszi a láthatatlan veszteségeket”
A vízügyi ágazat új kapacitásainak kiépítése és az infrastruktúra megújítása fontos, de az NRW csökkentéséhez kulcsfontosságú a vezetékek digitalizálása. A legnagyobb előny – mondta Krol –, hogy „a digitalizáció láthatóvá teheti a láthatatlan veszteségeket”, mivel a szivárgások többnyire aprók és folyamatosak, és éppen azért drágák, mert hosszú időn át észrevétlenek maradnak.
A valós idejű szivárgásészlelő rendszerek jelzik a hálózati hibákat. Az akusztikus monitoring a föld alól érkező zajok alapján azonosítja a szivárgásokat. Az MI-alapú nyomásmenedzsment automatikusan szabályozza a vezetékekben lévő nyomást, csökkentve a csőtörések kockázatát, míg a körzetesített mérési területek (DMA-k) kisebb egységekre bontják a hálózatot, hogy könnyebben lehessen feltárni a szivárgásokat.
Az MI abban is segít a közműszolgáltatóknak, hogy mérsékeljék az éghajlatváltozás okozta vízstresszt. „Az MI javíthatja az aszályokra való felkészülést, ha a műholdas megfigyeléseket időjárási állomások, talajérzékelők, felszín alatti vízmonitoring és tározók adataival kombinálja. Így valószínűségi előrejelzéseket nyújthat hetekkel, kedvező feltételek mellett akár hónapokkal a bekövetkezés előtt” – mondta Krol.
Krol szerint az MI-eszközök akkor aknázhatják ki teljes mértékben a bennük rejlő lehetőségeket, ha a vízzel kapcsolatos adatok nyíltan elérhetők. A Water Europe egy, az egész EU-ra kiterjedő digitális egységes piac létrehozását szorgalmazza a vízügyi adatok és a vízszolgáltatási műveletek számára, amely „megbízható, egyetlen hivatkozási alapot jelentő igazodási pontként szolgál a vízgyűjtő szintjén, hogy a hatóságok, a közműcégek és a gazdasági szereplők következetes és ellenőrzött információkra támaszkodhassanak. Ehhez nem kell minden adatot egyetlen adatbázisban központosítani, elég egy olyan szövetségi rendszer, amely összekapcsolja a különböző szervezeteknél meglévő, megbízható adatokat” – magyarázta.
A digitalizáció ára
A digitalizáció „kétségtelenül jelentős lehetőségeket kínál, ugyanakkor bizonyos kockázatokat is hordoz” – jegyezte meg Bentele. Rámutatott, hogy a vízszolgáltatók a tagállamok kritikus infrastruktúrájának részét képezik, ezért erős védelmi rendszerekre van szükség a kibertámadások elhárítására és a digitális vízgazdálkodási rendszerek esetleges algoritmikus torzításának kezelésére.
A digitalizációnak nincs egységes ára, és nincs előre meghatározható százalékos érték sem arra, mennyivel csökkenti majd a szivárgást. „Mindkettő az egyes hálózatok sajátosságaitól és kiinduló állapotától függ” – mondta Krol. Hozzátette: azért kell komolyan venni a kérdést, mert a társadalom számára óriási a tét.
Kifejtette, hogy Európa vízigényes ágazatai – köztük a mezőgazdaság, az energiaipar és a félvezetőipar – jelenleg 192 milliárd eurót érnek, és 2030-ra akár 1000 milliárd euróra nőhet az értékük, miközben a víz iránti igény 2,6-szorosára emelkedhet. Megbízható, jól monitorozott vízellátás nélkül ezek az ágazatok termelési korlátokba ütközhetnek, mivel a kibocsátás a víz folyamatos rendelkezésre állásától függ. A beruházások elmaradnak, az ellátási láncok felborulnak.
Digitális monitoring nélkül a szivárgások és a nyomásesések addig maradhatnak rejtve, amíg a vezetékek el nem repednek, ami vízellátási zavarokat vagy rendszerhibákat okozhat, és növelheti a háztartások javítási költségeit. A vezetékes víz általában biztonságos, részben a folyamatos ellenőrzésnek és nyomásszabályozásnak köszönhetően – magyarázta Krol –, de a hálózatokon keresztül baktériumok juthatnak be, amelyek rontják a víz minőségét és az egészséget, ha a rendszert nem ellenőrzik folyamatosan távfelügyelettel.
A digitális ellenőrzés mellőzése a környezetnek is árt. A vizet ki kell termelni, tisztítani és fel kell pumpálni, amihez energiát és vegyi anyagokat használnak fel. „Ha a víz elszivárog, ezek az erőforrások és a hozzájuk kapcsolódó kibocsátások is kárba vesznek” – jegyezte meg Krol. Az Eurostat szerint az 1 százalékos vízveszteség 3 százalékkal növeli az energiafelhasználást, és mintegy 119 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással jár. „A digitális beruházások valódi próbája az, hogy kézzelfogható eredményeket hoznak-e: megtakarított vizet, megelőzött üzemzavarokat, csökkentett energiafelhasználást és meghosszabbított infrastruktúra-élettartamot” – mondta Krol az Euronewsnak.