Hatályba lép a migrációs paktum: az uniós országoknak közösen kell részt vállalniuk a migránsok befogadásának terheiben. Bemutatjuk, mit jelent ez, és tisztázunk néhány, a paktummal kapcsolatos tévhitet.
Az Európai Unió felé irányuló ellenőrizetlen migráció problémája már nagyon régóta létezik. 2015 után erősödött fel, az akkori német kancellár, Angela Merkel szavai nyomán, amelyeket sokan úgy értelmeztek, mint a bevándorlók meghívását az Unióba. Valóban, akkoriban súlyos migrációs válság bontakozott ki Európában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Unió és intézményei közös megoldások kidolgozására és egységes migrációs politika kialakítására törekednek. Jelentős részben azoknak az országoknak a nyomására, amelyeket ez a jelenség a legsúlyosabban érint – Görögország, Spanyolország, Ciprus, Olaszország –, hiszen a tengeri határokat jóval nehezebb ellenőrzés alatt tartani, így ezekbe az országokba jut el illegálisan a legtöbb migráns.
Jean-Claude Juncker bizottsága, pontosabban az akkori uniós migrációs biztos azt javasolta, hogy valamennyi ország vállaljon részt a menekültek befogadásának terheiből egy relokációs mechanizmuson keresztül. Azoknak az államoknak, amelyek nem akartak ebben részt venni, pénzbüntetést kellett volna fizetniük – felmerült az az ötlet is, hogy ez bevándorlónként 200 ezer euró legyen. 2018-ban az uniós csúcson Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria elutasította a kötelező relokációt. Sem a probléma, sem a javaslat nem tűnt el azonban.
Két éve folynak a munkák a migrációs paktumon, amely módosítja a jelenleg érvényben lévő migrációs politikát. Íme a migrációs paktum legfontosabb pontjai:
Közös szabályok
Első ízben mind a 27 tagállamnak ugyanazt a szabályrendszert kell alkalmaznia a határellenőrzésekre, a menekültügyi eljárásokra, a befogadás feltételeire, valamint a menedékkérők országok közötti áthelyezését szolgáló szolidaritási mechanizmusra vonatkozóan.
Az első belépő ország szabályának elhagyása
Eddig az úgynevezett dublini rendszer volt érvényben, minden migránsért az az ország felelt, amelyben az EU-ba érkezett. Vagyis ha valaki Görögországon keresztül érkezett az Unióba, akkor Görögország volt az illetékes ország. Ha egy ilyen, illegálisan érkezett migránst például Németországból vagy Belgiumból kitoloncoltak, akkor őt visszaküldték Görögországba. Ez a szabály most megszűnik.
A kötelező szolidaritás elve
Ez azt jelenti, hogy minden uniós országnak részt kell vállalnia azoknak a migránsoknak a az elhelyezésének költségeiből, akik bejutnak az Unió területére. Vagy befogadják őket (az egyes országokra jutó migránsok számának meghatározásakor többek között a lakosságszámot, a GDP-t és az adott ország helyzetét veszik figyelembe), vagy pénzügyi hozzájárulást fizetnek: egyrészt egy pénzbeli összeget (ha nem fogadnak be migránsokat), másrészt például az infrastruktúra kiépítéséhez nyújtanak anyagi segítséget.
Az uniós országokat három kategóriába sorolták:
A Paktum kedvezményezett országai, vagyis Ciprus, Görögország és Spanyolország. Az ott tartózkodó migránsokat részben szétosztják más országok között, és Ciprus, Görögország, valamint Spanyolország pénzügyi támogatást is kap.
Nyomás alatt álló országok: ide tartozik többek között Lengyelország, Horvátország, Ausztria, Észtország, Csehország. Ezek az országok rendkívüli helyzetben vannak (Lengyelország esetében egyrészt az Ukrajnából érkezett menekültek hatalmas száma, másrészt a belarusz határon kialakult migrációs válság miatt), ezért átmenetileg mentesülnek a szolidaritási mechanizmus alkalmazása alól.
Segítő országok, vagyis minden további tagállam. Nekik a migrációs válság kezelésében vagy migránsok befogadásával, vagy pénzügyi hozzájárulással kell szerepet vállalniuk.
2025 decemberében egy jelentés alapján kiszámolták, hogy 2026-ban 21 ezer migránst kell szétosztani.
Eddig Szlovákia és Magyarország jelezte, hogy senkit sem fogad be.
A paktum tartós mechanizmus lesz. Minden évben jelentést készít az Európai Bizottság, amelyben migrációs szempontból összegzi a helyzetet minden egyes tagállamban. Az országok kérhetik a rendszerből való ideiglenes kivonásukat rendkívüli helyzetre hivatkozva, de a végső döntést az EB hozza meg. A Bizottság minden év közepén helyzetértékelést is végez, vagyis ellenőrzi, hogyan működik a paktum a gyakorlatban.
Mi nem szerepel a Paktumban
A közkeletű vélekedéssel ellentétben magában a migrációs paktumban nincs szó az EU-n kívüli visszatérési központok létrehozásáról – ez a javaslat egy másik uniós dokumentumban, a közös visszatérési rendszerről szóló rendeletben szerepel. Ebben szó van az őrizetben tartás legfeljebb két évre történő meghosszabbításáról, valamint a kettős beutazási tilalom bevezetéséről is. Ennek keretében az uniós országok megállapodásokat köthetnének harmadik országokkal, hogy ott hozzanak létre központokat a menekültek számára.
Az utat Giorgia Meloni tört, aki többek között Albániával is kötött ilyen megállapodásokat. Jogi problémák azonban felmerültek – az olasz bíróságok ellentétesnek találták ezeket a jogszabályokkal, és az Európai Unió Bíróságának (EUB) is voltak kifogásai. A rendelet révén a jogi helyzet egyértelművé válna. Ezután már „csak” – jellemzően pénzügyi eszközökkel – rá kellene venni az uniós körön kívüli országokat az ilyen megállapodások aláírására. A rendeletről az Európai Parlament a jövő héten szavaz a plenáris ülésén.