Azt nem lehet mondani, hogy az uniós szankciók ,,működnek", de azt sem, hogy nem. Az orosz gazdaság valóban nehéz helyzetbe került, de a hadiiparra való átállás miatt Moszkva még évekig folytatni tudja az ukrajnai háborút. Az sem segített, hogy az EU csak lassan döntött a szankciós csomagokról.
Az ukrajnai invázió 2022-es kezdete óta az Európai Unió példátlan politikai projektbe kezdett annak érdekében, hogy megbénítsa az orosz háborús gépezetet. A tagállamok anélkül, hogy honvédeiket a frontra küldenék, kizárólag gazdasági szanciókkal próbálják megállítani az orosz előrenyomulást a harctéren.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bár az EU már húsz szankciós csomagot elfogadott, és mindegyik oda szúrt, ahol a legjobban fáj az orosz gazdaságnak, a végső cél még mindig nagyon messze van. Olybá tűnik, hogy a hatalmas ország mindig tud olyan tartalékokat mozgósítani, amellyel folytatni tudja az öldöklést Ukrajnában. Az viszont már jól látszik, hogy ez a mozgósítás, és a hadigazdaságra való átállás egyre több áldozatot követel Moszkvától és az orosz néptől.
Az orosz gazdaság január és március között 0,3 százalékkal zsugorodott a Gazdaságfejlesztési Minisztérium adatai szerint, ami 2023 eleje óta az első visszaesés. Ugyanebben az időszakban az államháztartási hiány 60 milliárd dollárra nőtt, meghaladva az egész évre kitűzött célt. Az infláció csaknem 6 százalékon ragadt, miközben az alapkamat rendkívül magas, 14,5 százalékos szinten áll. A részvénypiac március óta veszít értékéből, annak ellenére, hogy világszerte emelkedő trend figyelhető meg. A jegybank emellett figyelmeztetett a bénító munkaerőhiány veszélyére is.
Még Vlagyimir Putyin elnök is – akinek a legtöbbet veszítenivalója van a recesszió miatt – elismerte, hogy a helyzet nem alakul a várakozásoknak megfelelően. A múlt hónapban arra kérte csapatát, magyarázzák meg, „miért maradnak el jelenleg a makrogazdasági mutatók a várakozásoktól”, és „tegyenek javaslatot további intézkedésekre a növekedés helyreállítása érdekében”.
Európában is felfigyeltek erre.
„Igen, a szankciók érezhetően működnek” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy közelmúltbeli beszédében.
„Az orosz emberek a saját pénztárcájukon érzik a háború következményeit.”
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter szerint „az orosz gazdaság válságba süllyedt”, és felszólította a Kremlt, hogy „ismerje fel kudarcát”. Elisabeth Svantesson svéd pénzügyminiszter pedig úgy fogalmazott: „igazunk van”, és „a szankciók működnek”.
Az EU most azon dolgozik, hogy a G7 többi tagját – különösen az Egyesült Államokat – rávegye egy összehangolt intézkedésre, amely megtiltaná az orosz olajszállító-hajók számára nyújtott tengeri szolgáltatásokat. A cél a szállítási költségek növelése és az orosz olajexportból származó létfontosságú bevételek csökkentése.
Az intézkedés jelenleg szünetel, mivel a Hormuzi-szoros lezárása energiapiaci zavarokat okozott, ami márciusban 19 milliárd dolláros extra bevételt hozott Moszkvának az olajeladásokból, szemben a februári 9,7 milliárd dollárral.
Brüsszel most azt szeretné, ha ismét csökkenne az Ural típusú orosz kőolaj világpiaci ára, ahogyan az a Hormuzi-szoros lezárása előtti hónapokban történt.
„Jelenleg két dolog zajlik egyszerre: Oroszországnak rengeteg pénzt kell költenie a háború fenntartására, miközben a szankciók is egyre erősebben hatnak rá. A fájdalom egyre élesebben érződik” – mondta egy magas rangú uniós diplomata.
„Látunk-e bármilyen hajlandóságot az orosz oldalon komoly tárgyalásokra? Én nem. Ezért tovább és tovább kell fokoznunk a nyomást.”
Egyre növekvő gondok
Azt azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a szankciók romba döntötték az orosz gazdaságot és, hogy miattuk Moszkvának nincs más választása, csak a megbékélés.
Oroszország a világ legtöbb szankcióval sújtott országa. Emiatt az ország gyakorlatilag páriává vált a pénzügyi piacokon: mintegy 300 milliárd dollárnyi tartalékát befagyasztottak, és bankjait kizárták a nemzetközi fizetési rendszerekből.
Ez arra kényszerítette Moszkvát, hogy a kínai jüanra támaszkodjon devizatartalékai stabilizálása érdekében, illetve kriptovaluta-platformokat használjon a korlátozások kijátszására. A Nemzeti Jóléti Alap likvid eszközei – amelyeket a szénhidrogén-export bevételei tápláltak – nagyrészt kimerültek a korábbi költségvetési hiányok fedezése miatt.
Közben a számtalan export- és importtilalom megfosztotta Oroszországot azoktól a fejlett technológiáktól és szaktudástól, amelyeket a hazai gyártók nem tudnak teljes mértékben pótolni. Ez gyengíti az ország innovációs és versenyképességét. Az orosz vállalatok ráadásul már nem számíthatnak a tehetős európai ügyfelekre, és inkább alacsonyabb jövedelmű piacokkal kereskednek.
Laura Solanko, a Finn Nemzeti Bank vezető tanácsadója szerint a szankciók „számos módon” alakították át Oroszországot, még ha „nem is könnyű” elkülöníteni a háború és a szankciók okozta gazdasági terheket.
„Oroszország nem fér hozzé a globális pénzügyi piacokhoz, így a magánszektornak belföldi forrásokból kell finanszíroznia magát. Megváltoztak a külkereskedelem elszámolási valutái, a bankszektor jelentős mértékben dedollarizálódott, és korlátozottá vált a hozzáférés számos high-tech termékhez és alapanyaghoz” – mondta Solanko az Euronewsnak.
„Mindez többletköltséget jelent az üzleti szférának.”
A helyzet akár rosszabb is lehet. Nyugati hírszerző szolgálatok szerint Moszkva manipulálhatja a hivatalos adatokat, hogy elfedje gazdasági nehézségeinek valódi mértékét.
Háborúzni drága
Az orosz gazdaság ma kevésbé dinamikus, kevésbé vonzó és kevésbé gazdag, mint Ukrajna teljes körű inváziója előtt volt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az összeomlás szélére került volna. Oroszország valójában elkerülte azt a három legsúlyosabb forgatókönyvet, amelyről európai tisztviselők azt gondolták, hogy a szankciók kiválthatják: az elhúzódó recessziót, az államcsődöt és az életszínvonal romlása miatti társadalmi felháborodást.
A túlélés oka az a rendkívül intenzív és rendkívül drága háborús gazdaság, amelyet a Kreml vaskézzel vezetett be.
2021-ben, vagyis az invázió előtti évben Oroszország katonai kiadásai 65 milliárd dollárt tettek ki, ami a GDP 3,6 százalékának felelt meg. Tavaly ez az összeg már 190 milliárd dollárra nőtt, vagyis a GDP 7,5 százalékára.
A hatalmas állami pénzinjekció teljes iparágakat, ellátási láncokat és munkahelyeket alakított át, és más gazdasági szektorokra is átterjedt. Miközben az orosz csapatok egy kimerítő felőrlő háborúban ragadtak Ukrajnában, az orosz gyárak éjjel-nappal fegyvereket és lőszert gyártanak. Ez folyamatos keresletet teremt az erőforrások, az energia és a munkaerő iránt, ami önfenntartó termelési és fogyasztási ciklust alakít ki.
A Kreml alacsony államadósság/GDP-aránnyal vágott neki a háborúnak – ezt a politikát Putyin még 1999-es hatalomra kerülése után vezette be. Ez lehetővé teszi, hogy a szövetségi költségvetés rövid távon kezelni tudja a növekvő hiányt és fenntartsa az óriási katonai kiadásokat. Putyin ráadásul egzisztenciális küzdelemként állítja be a háborút, ami megkönnyíti a jóléti programok megvágását és a széles körű cenzúra igazolását.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenlegi előrejelzése szerint az orosz gazdaság 2026-ban 1,1 százalékkal növekedhet, ami nagyjából megegyezik a 2025-re becsült 1 százalékos bővüléssel. Ez egy szerény növekedés, de még így is magasabb, mint az EU három legnagyobb gazdaságára – Németországra (0,8 százalék), Franciaországra (0,9 százalék) és Olaszországra (0,5 százalék) vonatkozó prognózis.
A nem lesújtó határsért az is felelős, hogy a szankciókat fokozatosan vezették be, időt adva a Kremlnek az alkalmazkodásra és a korlátozások kijátszására.
„A szankciókkal sújtott gazdaságok általában sokáig fennmaradnak. Egyszerűen csak nem teljesítenek jól, de ritkán omlanak össze” – mondta Timothy Ash politológus-történész, a Chatham House kutatóintézet munkatársa.
„Putyin tudta, hogy a háború el fog kezdődni, ezért Oroszország jelentős tartalékokat halmozott fel és csökkentette függőségeit. A háború kezdetén nagyon erős volt.”
Ash szerint ugyanakkor a feszültség jelei mára félreérthetetlenné váltak. Bár a Hormuzi-szoros lezárása átmeneti könnyebbséget jelentett, „valós veszély” leselkedik az orosz gazdaságra, amint a tengeri útvonal újra megnyílik és az olajárak ismét csökkenni kezdenek. A háború elején felhalmozott tartalékok négy év alatt jelentősen megfogyatkoztak. Ráadásul egyre több ukrán drón éri el a léfontosságú infrastruktúrát. Szinte naponta rongálódnak meg az olajexport számára fontos kikötők és finomítók.
„Kétszintű gazdaság alakult ki: minden, ami a hadiipari komplexumhoz kapcsolódik, jól teljesít, a többi ágazat viszont kevésbé. Összességében Oroszország a recesszió közelében van, még a magasabb energiaárak ellenére is” – mondta.
„Ha a Kremlben lennék, most jobban aggódnék, mint hat hónappal ezelőtt.”