Az akció sikeresnek tűnt, majd kiderült, hogy a mentést végző hajók legénysége nem járt el megfelelően. Nem engedték az állatorvosoknak, hogy ellenőrizzék a bálna egészségi állapotát, és az eredeti tervekkel ellentétben egy forgalmas tengeri útvonalra terelték őt. Nem lehet tudni épp merre jár.
Eltűnt a radarokról a világhírűvé vált bálna, Timmy, akit szombaton, hatalmas összefogás árán sikerült visszaengedni az Északi-tengerbe. Eközben egyre többen bírálják a mentőakciót.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szombat este Kirsten Tönnies állatorvos egy Facebook-posztban úgy fogalmazott: „Felfoghatatlan pofátlanság, ami itt történt.”
Állítása szerint a bálnád a nyílt vízre kísérő Fortuna B hajóskapitánya és legénysége nem akarta felvenni az önkéntes segítőket. Végül csak Jeffrey Foster, a Whale Sanctuary Project munkatársa tudta elérni, hogy a fedélzeten a bálnával maradhasson. A két állatorvos – Tönnies és Anne Herrschaf – a korábbi ígéretekkel ellentétben nem tarthatott az eltévedt állattal.
Tönnies szerint gyakorlatilag semmilyen információ nem jutott el hozzájuk, és Foster kivételével senki nem láthatta, mi történik a hajón. A legénység azzal indokolta ezt, hogy nem szeretnék, hogy a felvételt készítő drónok megzavarják az amúgy is traumatizált bálnát.
Közben a mentőakciót finanszírozó két befektető, Karin Walter-Mommert és Walter Gunz is elhatárolódott az akciótól. A Bildnek küldött levelükben azt írták: nem vettek részt a mentés lebonyolításában. Az esetleges következményekért szerintük egyedül hajó üzemeltetői és a személyzet felel.
A két befektető megerősítette az állatorvosok állításait is: a legénység mindent megtett azért, hogy mielőbb megszabaduljon az állattól, még azelőtt, hogy az orvosok újra megvizsgálhatták volna, ahogy arról megállapodtak. A támogatók szerint Foster többször is arra kérte a hajó üzemeltetőit, hogy lassítsanak és engedjék az állatorvosok fedélzetre szállását, de erre csak azt a választ kapta, hogy ha ,,bárkit fel mer hívni, akkor a telefonját tengerbe fogják dobni."
Semmi sem ment a tervek szerint
A bálnát végül nem ott engedték szabadon, ahol eredetileg tervezték: nem a nyílt Észak-Atlanti-óceánon, hanem mintegy 70 kilométerre északra Skagentől, egy forgalmasabb tengeri útvonalon.
Kritikát fogalmazott meg Till Backhaus, Mecklenburg–Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere is. A News5 élő közvetítésében arról beszélt: megállapodtak abban, hogy megkapják a jeladó adatait, hogy követni tudják az állatot, ehhez képest semmilyen adatot nem kaptak. Az is tervben volt, hogy kamerarendszert szerelnek a bárkára az állatorvosi felügyelethez, de ez sem valósult meg.
A jeladó ráadásul nem működik hibátlanul: a helyadatokat csak szórványosan küldi, bár az állat életfunkcióiról érkeznek információk.
A Greenpeace szerint a bálnát Európa egyik legforgalmasabb hajózási útvonalán engedték szabadon, ami jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Megbízható követési adatok nélkül pedig azt sem lehet tudni, hogy az akció valóban segített-e rajta.
A hajó legénysége egyelőre nem reagált a vádakra.
Az ügy világszinten felháborodást keltett: a New York Posttól az Al Jazeeran át az ABC Newsig számos médium beszámolt róla. Ahogy Németországban, úgy nemzetközileg is megosztó a történet: vannak, akik hősies összefogásként, mások felelőtlen hősködésként írnak róla.