Az Európai Unió pénzügyi forrásokat áramoltat Európa legnagyobb ismert ritkaföldfém-projektjébe, hogy csökkentse a Kínától való függőséget a kritikus nyersanyagok tekintetében. De hogyan veszélyezteti ugyanez az uniós jogi keret a stratégiai törekvést?
Az LKAB észak-svédországi Per Geijer ritkaföldfém-bányájának uniós támogatása mögött az áll, hogy EU fel akarja gyorsítani a zöld és iparpolitikája szempontjából kritikus fontosságú projekteket. A szigorú környezetvédelmi és az őslakosok jogaira vonatkozó jogszabályok azonban lassíthatják vagy megakadályozhatják ezeket a törekvéseket, különösen az engedélyezési követelményekkel és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos, valamint a jogi kötelezettségek miatt.
Az LKAB Kiruna melletti Per Geijer lelőhelye az EU kritikus nyersanyagokról szóló törvénye (CRMA) értelmében "stratégiai projekt" státuszt kapott, így jogosult az EU által támogatott hitelekre, garanciákra és egyéb kockázatcsökkentő eszközökre. A minősítés célja az elektromos járművek, szélturbinák és védelmi berendezések számára nélkülözhetetlen anyagok bányászatának felgyorsítása.
Ezt a zászlóshajó projektet azonban most az EU szigorú környezetvédelmi és jogalapú jogszabályai lassítják, amelyek még a Brüsszel által Európa technológiai fejlődése szempontjából alapvető fontosságúnak tartott projektek számára is mozdíthatatlan akadályokat jelentenek.
EU-finanszírozás, politikai nyomás és stratégiai státusz
A Per Geijer projekt központi szerepet játszik az EU nyersanyag-autonómiára irányuló törekvésében. A CRMA keretében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra a stratégiai nyersanyagok legalább 10%-át a blokkban bányásszák, 40%-át pedig belföldön dolgozzák fel.
E célok elérése érdekében az EU olyan pénzügyi eszközökön keresztül nyújt támogatást, mint az Invest EU, az Innovációs Alap és az Európai Beruházási Bank hitelnyújtása. Közel hárommilliárd eurós stratégiai finanszírozást jelentettek be olyan bányászati, feldolgozási és újrahasznosítási projektek számára, amelyek csökkentik a kínai ellátási láncoktól való függőséget, és amelyek egyik kiemelt régiója Észak-Svédország.
Per Geijer stratégiai projektté nyilvánítása politikai és pénzügyi jelzésként hat. Javítja az EU által támogatott finanszírozáshoz való hozzáférést, csökkenti a beruházási kockázatot, és lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy a projektet prioritásként kezeljék az engedélyezés során. Az EU a projektet közérdekűként kezeli.
A pénzügyi és politikai támogatás e kombinációja a bányászat gyors ütemű felgyorsítását célozza. A jogi követelmények azonban mindent megállíthatnak.
Környezetvédelmi jogszabályok: nincsenek kivételek
Bár a projekt fontos, az LKAB-nak még mindig teljes körű környezetvédelmi engedélyre van szüksége a svéd környezetvédelmi törvénykönyv szerint, amely az uniós környezetvédelmi jog egyik legszigorúbb változata.
Az eljárás részletes és időigényes hatásvizsgálatokat ír elő a vízre, a biológiai sokféleségre, a szennyezésre, a zajra és az éghajlatra vonatkozóan. Ezeket az értékeléseket a svéd föld- és környezetvédelmi bíróságnak kell felülvizsgálnia. Minden egyes szakasz késedelmeket és fellebbezéseket okozhat, amelyek akár évekig is eltarthatnak.
Uniós szinten a környezeti hatásvizsgálati irányelv, valamint az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv teljes mértékben alkalmazandó. Ezek a szabályok védik a Natura 2000 területeket és a veszélyeztetett fajokat, és ezeket nem lehet csak ipari vagy stratégiai okokból félretenni.
Miközben az uniós finanszírozás agresszíven hajtja előre a Per Geijerhez hasonló projekteket, az uniós környezetvédelmi jogszabályok a bíróságoknak, a hatóságoknak és a civil társadalomnak eszközöket adnak a projektek azonnali, olykor akár határozatlan időre történő leállítására.
Az őslakosok jogai: fontos jogi szempont
A jogi feszültség folytatódik a számi őslakosokkal való földhasználati konfliktusok kapcsán. A Per Geijer lelőhely átfedésben van a hagyományos rénszarvastartási területekkel, ami a svéd alkotmány, az emberi jogok európai egyezménye és az uniós jogszabályok alapján a kisebbségi jogok védelmére és az érdemi részvétel biztosítására vonatkozó kötelezettségeket von maga után.
Ezek a jogi követelmények ütköznek a CRMA sürgős felhívásával az engedélyezés felgyorsítására. Jogi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gyorsított ütemezésű, uniós finanszírozású projektek könyörtelen nyomása alatt szinte lehetetlenné válik az olyan normák védelme, mint a szabad és tájékozott beleegyezés.
Kiruna most annak a nagyszabású próbatételnek a középpontjában áll, amelyet a kutatók az EU "Green Deal paradoxonának" neveznek: az éghajlat-vezérelt ipari ambíciók azonnali cselekvést követelnek, de ütköznek a föld, a biológiai sokféleség és az őslakosok kultúrájának erős jogi védelmével.
A kritikus nyersanyagokról szóló törvény zászlóshajó projektje
Per Geijer egy nagyobb, az EU által támogatott LKAB értéklánc része, amely magában foglalja a ritkaföldfémek kitermelését is a Malmbergetben meglévő vasérctermelésből, valamint a Luleåban található ipari központban történő feldolgozást is. Mindhárom projektet stratégiai projektnek nyilvánították a CRMA értelmében, ezért az összehangolt engedélyezés és az uniós finanszírozáshoz való jobb hozzáférés előnyeit élvezik.
A korlátok egyértelműek: a stratégiai státusz nem ad engedélyt, nem gyengíti a környezetvédelmi előírásokat, és nem írja felül a jogvédelmet. Az Európai Bizottság visszavonhatja a kijelölést, ha a fenntarthatósági kritériumok nem teljesülnek, vagy ha a projektek nem teljesítik az ígéreteket.
Ennek eredményeképpen az uniós finanszírozás és a stratégiai projekt címke ellenállhatatlan lendületet ad a bányászat számára, de az uniós környezetvédelmi és jogvédelmi jogszabályok megalkuvást nem tűrő jogi akadályokat állítanak, és ezzel megteremtik az alapot a zord, évekig tartó késedelmekhez egy olyan időszakban, amikor a gyorsaság kritikus fontosságú.
Az EU-politika strukturális ellentéte
Az uniós intézmények azzal érvelnek, hogy az európai ritkaföldfém-bányászat elengedhetetlen. A kereslet 2030-ra várhatóan több mint ötszörösére nő, Európa pedig továbbra is túlnyomórészt a Kínából származó importtól függ.
Ugyanakkor az EU jogrendje az elővigyázatosság, a környezetvédelem és a jogokon alapuló kormányzás elveire épül. Ezek az elvek az új bányák ellenzőinek erős jogi befolyást biztosítanak, még akkor is, ha a projekteket Brüsszel pénzügyileg és politikailag támogatja.
A Per Geijer-projekt eredménye megmutatja, hogy az EU képes-e ötvözni a stratégiai autonómiára irányuló, finanszírozás által vezérelt törekvéseit a Green Deal alapját képező erős környezetvédelmi és jogvédelmi normákkal.
Kiruna most egy mélyebb, sürgetőbb problémára világít rá: az EU olyan bányaprojektek felgyorsításán fáradozik, amelyeket saját jogszabályai lassítanak.