Az EU vezetői elálltak attól a merész tervtől, hogy a lefoglalt orosz vagyonból 140 milliárd eurós hitelt nyújtsanak Ukrajnának. Íme, miért.
Az Európai Unió sietve keresi a módját annak, hogyan lehetne pénzügyileg támogatni Ukrajnát, mivel a háborúnak nem látszik vége, és a költségek egyre nőnek.
A dolgot még sürgetőbbé teszi, hogy a Trump-kormányzat világossá tette, hogy Európára hárul a kontinens biztonságáért járó számla kifizetése.
Az USA visszalépésével az európaiak most egy merész tervet fontolgatnak: Oroszország lefoglalt eszközeiből 140 milliárd eurós jóvátételi kölcsönt nyújtanának Ukrajnának, amely segíthetne fedezni az ország pénzügyi és katonai szükségleteit 2026 és 2027-ig.
A terv azonban akadályokba ütközik.
Belgium, ahol a vagyontárgyak találhatók, az uniós csúcstalálkozón fékezte a tervezetet, hivatkozva annak jogi következményeire, valamint az orosz megtorlás veszélyére. Az európai kormányok többsége azonban azon az állásponton van, hogy ők - és az adófizetőik - nem akarnak fizetni az Oroszország által okozott pusztításért, így kevés az alternatíva.
A mitben egyetértenek - most már csak a hogyanban kell megegyezniük.
Íme, amit a jóvátételi hitelről tudni kell.
Hogyan jutottunk idáig?
Oroszország 2022 eleji, teljes körű ukrajnai inváziójának első hetében az EU a G7-es szövetségeseivel együtt példátlan szankciókat alkalmazott a Kreml ellen.
Ezek között szerepelt egy átfogó döntés az orosz központi bank nyugaton tartott, mintegy 210 milliárd euró értékű eszközeinek zárolásáról, hogy Moszkva ne tudja finanszírozni a háborút.
Az eszközök nagy részét az Euroclear brüsszeli központi értéktárában tartják, és évente 2,5-3 milliárd eurónyi váratlan nyereséget termelnek az Euroclearnek otthont adó belga kormánynak, amely most a tárgyalások középpontjában áll.
Tavaly, több hónapos belső vita után az EU a rendkívüli bevételeket Ukrajna pénzügyi és katonai szükségleteinek támogatására kezdte el felhasználni. Az erőfeszítések aztán egy nagyobb, 45 milliárd eurós G7-hitelbe tömörültek, amelyet teljes egészében a váratlan nyereségből kell visszafizetni.
Mivel Oroszország nem mutat hajlandóságot arra, hogy érdemi béketárgyalásokba bocsátkozzon, az európaiak rájöttek, hogy a G7-hitelkeret hamarosan elégtelennek bizonyul.
Valami nagyobbat kell tenni.
Mi is pontosan a jóvátételi hitel?
A megoldás megtalálásának sürgőssége arra késztette az Európai Bizottságot, hogy közelebbről megvizsgálja az Euroclear-t. Az eredetileg kötvények formájában tartott eszközök mintegy 175 milliárd euró értékű készpénztartalékká váltak, és a közeljövőben további 10 milliárd eurót várnak.
Az előzetes terv szerint az Euroclear átutalná a készpénzt a Bizottságnak, amely ezt követően az Unió nevében 140 milliárd eurós hitelt nyújtana Ukrajnának. A fennmaradó 45 milliárd euró fedezné a G7-hitelt, mivel a váratlan nyereség már nem lenne érvényes.
Az 140 milliárd eurós hitelt ezután fokozatos részletekben folyósítanák Kijevnek, és bizonyos feltételekhez kötnék - például ahhoz, hogy az ukránok Európában gyártott fegyvereket vásároljanak belőlük.
Ukrajnának csak azt követően kellene visszafizetnie a kölcsönt, hogy Oroszország befejezi agressziós háborúját, és vállalja az okozott károk megtérítését. Innen ered a "jóvátételi kölcsön" elnevezés. Ezt követően a Bizottság visszafizetné az Euroclearnek, az Euroclear pedig Oroszországnak, így zárulna be a kör. A Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy ez nem elkobzás.
A kölcsön politikailag is hasznos, mivel megbízható, állandó támogatási vonalat biztosítana Kijevnek, miközben megkímélné a pénzszűkében lévő tagállamokat attól, hogy zsebből fizessenek.
Miért Belgium a fő akadály?
A terv, amely még korai szakaszban van, Belgiumot a politikai viták előterébe helyezte, mivel az Euroclear székhelye, ahol a vagyontárgyakat tárolják.
Belgiumnak régóta fennálló beruházási szerződése van Oroszországgal , amely a felek közötti bármilyen vita esetén választottbírósági eljárást ír elő. Belgium attól tart, hogy abban a pillanatban, amikor a készpénz elhagyja az Eurocleart, Moszkva agresszív megtorló akciókat indít a 140 milliárd euró visszaszerzése érdekében, és jelentős kártérítést követel, ami nemzetközi pereskedéshez vezethet.
A másik kritikus aggodalom az, hogy az egyhangúságot igénylő uniós szankciókat esetleg feloldják, mielőtt Moszkva kifizeti a jóvátételt, és így a teljes hitelt feloldják.
Bart De Wever belga miniszterelnök ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a kockázatok "teljes kölcsönös átvállalását" és golyóálló garanciákat kell biztosítani valamennyi tagállam részéről.
Elméletileg minden tagállam a nagyságának megfelelő arányban részesülne a 140 milliárd euróból. Az uniós költségvetést később további támogatási rétegként lehetne mozgósítani.
"Ha az én országomtól veszik el a pénzt, ha rosszul sül el, nem vagyok képes, és főleg nem vagyok hajlandó egy hét múlva 140 milliárd eurót kifizetni" - mondta De Wever a csütörtöki EU-csúcs után, amely határozott megállapodás nélkül zárult az elképzelésről.
"Ezért úgy képzelem, hogy mindenki, aki valóban támogatja ezt a döntést, aki valóban azt akarja, hogy ez megvalósuljon, az kész, hajlandó és képes is garanciát vállalni, hogy nyugodtan aludhassak éjjel, tudva, hogy ha a dolog balul sül el, a szolidaritás gondoskodik arról (arról), hogy a pénz valóban ott legyen" - tette hozzá.
"Erre a kérdésre nem a lelkesedés cunamijával válaszoltak az asztal körül".
Mi a helyzet az EKB-val?
A jóvátételi hitel az Európai Központi Bankra, az eurózóna pénzügyi és monetáris stabilitásának legfőbb garantálójára is fényt vetett.
Az EKB elnöke, Christine Lagarde korábban bírált minden olyan lépést, amely egy ország szuverén vagyona nyílt elkobzásának tekinthető, ami a nemzetközi jog szerint illegális, és árthat az euróövezet nemzetközi hírnevének. Jelenlegi formájában a kölcsön nem minősül teljes elkobzásnak, mivel Oroszország akkor kaphatná vissza a vagyont, ha beleegyezne a jóvátétel megfizetésébe, ami gyakorlatilag lehetetlen.
A megbeszéléseket ismerő diplomaták és tisztviselők szerint Lagarde nem ellenezte a tervet, és azt sugallta, hogy a jóvátételi kölcsön ötlete megvalósítható, de további technikai munkára van szükség. Lagarde azt javasolta, hogy az EU ne egyedül lépjen előre a példátlan projektben, hanem vonjon be más G7-es szövetségeseket, például az Egyesült Királyságot, Kanadát és Japánt, amelyek mindegyike kisebb részt birtokol az orosz szuverén eszközökből.
De Wever teljes átláthatóságot követelt az összes eszköz Európa-szerte történő felkutatására.
"A legkövérebb csirke Belgiumban van, de vannak más csirkék is a környéken. Az euróövezetben hat másik ország is rendelkezik lefoglalt orosz eszközökkel" - mondta.
"Egyikük sem adott átláthatóságot arról, hogy mennyi pénzük van. Nincs átláthatóság arról, hogy milyen szélsőséges nyereséget termelnek ezek a pénzek, nincs átláthatóság arról, hogy milyen adóbevételeket termelnek ezek a pénzek" - tette hozzá, anélkül, hogy megnevezte volna az országokat.
A Bizottság azonban a tervet kizárólag az Euroclearnél tartott 185 milliárd euróra alapozta, annak ellenére, hogy korábban azt mondta, hogy körülbelül 210 milliárd eurót tartanak a blokkban.
Mit mondanak a többi ország képviselői?
Az EU tagállamai nyilvánosan megértésüket és együttérzésüket fejezték ki Belgium iránt.
"Ugyanezt az érvet használnám, ha a vagyon Németországban lenne. Ma tettünk egy olyan lépést előre, amelyet nem szabad természetesnek venni" - mondta Friedrich Merz német kancellár a csúcstalálkozó végén. "Mindent megteszünk, amit csak tudunk, hogy továbblépjünk."
Dick Schoof holland miniszterelnök azt mondta, hogy minden tagállamnak "közös kockázatot kell viselnie, nem csak Belgiumnak egyedül". (Magyarország nem vett részt a találkozón.)
Az Euronewsnak nevük elhallgatása mellett nyulatkozó diplomaták szerint van egy határ, ameddig Belgium számíthat a többi tagállamra.
Azt az elképzelést, hogy kompenzálják az Oroszországban még mindig működő belga vállalatokat, ha a Kreml úgy dönt, hogy megtorlásként lefoglalja a vagyonukat, nem tartják elképzelhetetlennek.
Ausztria közelmúltbeli kísérlete, hogy kompenzálja az Oroszországban sikeres leányvállalatot működtető Raiffeisen Bank International (RBI) 2,1 milliárd eurós jogi vereségét, ellentmondásosnak bizonyultés nem tudta megszerezni a többi tagállam támogatását.
Ott van még a politika is.
De Wever megrekedt a feszült költségvetési tárgyalásokban, és többpárti koalíciója kényes egyensúlyozás előtt áll. Ez felvetette a kérdést, hogy a miniszterelnök talán nem is annyira aggódik, mint amennyire a sajtónak mutatja, hanem a keménykedésből próbál tőkét kovácsolni, hogy belpolitikai pontokat szerezzen.
Végül is Brüsszelben minden vezető két közönséghez szól: európai kollégáihoz és választóihoz. Ahhoz, hogy áttörés történjen, az alkudozásnak nehéznek kell tűnnie.
Vannak alternatívák?
A vezetők utasították az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a "lehetőségeket" Kijev növekvő pénzügyi és katonai igényeinek kielégítésére a következő két-három évben.
Ez a megfogalmazás nyitva hagyja az ajtót az alternatívák előtt.
Az egyik lehetőség, hogy a tagállamok a piacra lépnek, és saját maguk szerzik meg a forrásokat anélkül, hogy hozzányúlnának az orosz eszközökhöz. Ezt tették 2023-ban, amikor létrehozták az ukrajnai eszközt, amely 50 milliárd eurót biztosított Kijevnek támogatások és kölcsönök formájában.
Bár a belga miniszterelnök újságírói kérdésre nem zárta ki ezt a lehetőséget, más súlyosan eladósodott európai országok számára nehéz lenne ezt az utat választani.
Ha a kezességvállalás a méret alapján történik, akkor olyan nemzetek, mint Franciaország és Olaszország is a sorban állnának. Ez problémát jelent Emmanuel Macron elnöknek, aki bonyolult költségvetési tárgyalásokkal küzd, de Giorgia Meloni számára is, tekintettel országa adóssághalmára.
"A ma esti vita nem temette el a Bizottság javaslatát. Egyszerűen csak lehetőséget adott arra, hogy felvetjük a megoldásra váró technikai kérdéseket. És mi tisztában vagyunk ezekkel a technikai kérdésekkel" - mondta Macron.
A labda most a Bizottság térfelén van. A végrehajtó hatalom, amely a dossziét különösebb konzultáció nélkül bemutató eljárás miatt került tűz alá, várhatóan fokozza a kétoldalú kapcsolatokat Belgiummal, és csillapítja a fennálló aggályokat.
"Vannak pontok, amelyeket tisztázni kell, és mélyre kell merülni" - mondta Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke, jelezve, hogy eltökélten haladnak előre.
"Más szóval, megállapodtunk a mitben, vagyis a jóvátételi kölcsönben, és most a hogyanon kell dolgoznunk, hogy hogyan tesszük ezt lehetővé (és) mi a legjobb megoldás a továbblépéshez".
A frissített javaslatot a következő, decemberi csúcstalálkozó előtt kell előterjeszteni, amelyet a diplomaták most úgy tekintenek, mint a válságidőszakot, hogy még az új év előtt döntés szülessen.
Volodimir Zelenszkij elnök az európai vezetőknek azt mondta, hogy Ukrajnának 2026-ban, lehetőleg "az év legelején" lenne szüksége a készpénzre.
"Nem tudom, hogy ez lehetséges-e" - ismerte el. "Nem minden rajtunk múlik. Ez egy politikai döntés".