Hónapokig tartó politikai patthelyzet után az uniós éghajlat-változási törvény felülvizsgálata már jelentős rugalmasságot biztosíthat a tagállamok számára, hogy 2040-re elérjék a 90%-os kibocsátáscsökkentési célt. Most az európai parlamenten a sor, hogy döntsön.
Az európai környezetvédelmi miniszterek szerdán támogatták az EU éghajlat-változási jogszabályának felhígított változatát, miután több olyan lehetőséget is beépítettek, amelyek rugalmasságukkal segítenék a tagállamokat abban, hogy 2040-ig 90%-kal csökkentsék az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátását.
A felülvizsgált jogszabály olyan kompromisszum, amelyet a dán elnökség fontosnak tartott véghezvinni.
"Meghallgattuk az összes felet, közösen dolgoztunk addíg, amíg egy jó kompromisszumhoz jutottunk. Megállapodtunk egy jogilag kötelező érvényű célértékben, ami 90%-os csökkentést jelent 2040-ig, ez 85%-os haza és legfejjebb 5%-os nemzetközti kredittel érhető el. Megerősítettük a rugalmasságot biztosító lehetőségeket is." - mondta Wopke Hoekstra az Európai Bizottság éghajlatért, a nettó zéró kibocsátásért és a tiszta növekedésért felelős biztosa.
A miniszterek megállapodtak abban, hogy nagyobb mennyiségű "szennyezési kvótát" biztosítanak az iparágaknak, hogy megkönnyítsék a 2040-re elérendő klímasemlegesség felé vezető utat. A politikai patthelyzet és hosszas tárgyalások azzal fenyegették az EU-t, hogy nem sikerül megállapodni egy kötelező érvényű klímacélról. Sokan ugyanis a környezetvédelmet és a károsanyag-kibocsátás csökkentését akadálynak látják az európai ipar fejlődésében.
A megállapodás a szennyező kreditek – az úgynevezett nemzetközi szén-dioxid-kibocsátási kreditek – tekintetében legfeljebb 5%-os korlátozást határozott meg az Európai Bizottság által javasolt 3%-kal szemben. Azonban további, akár 5%-os emelés is szóba jöhet egy felülvizsgálati záradék részeként, ha a blokk eltér a 90%-os csökkentési pályától.
Finnország, Németország, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Spanyolország és Svédország voltak a legambiciózusabbak, ők a szennyezési kreditekre vonatkozó 3%-os cél fenntartására törekedtek, míg Franciaország és Olaszország az 5%-ot, Lengyelország pedig a 10%-ot szorgalmazta.
A környezetvédelmi miniszterek megállapodtak abban, hogy az uniós végrehajtó hatalom által javasolt 2036-os évet megtartják a szennyezési kreditek felhasználásának kezdő dátumaként. Ugyanakkor fontolóra veszik egy 2031 és 2035 közötti kísérleti időszak bevezetését is.
"A próbaidőszak célja, hogy megmutassa egyes pártoknak, hogy támogatjuk ezen kreditek használatát, de ez visszafelé is elsülhet. Tudományosan is alá kell támasztani” – mondta egy uniós diplomata az Euronewsnak.
A szén-dioxid-kreditek olyan tanúsítványok, amelyekkel lehet kereskedni, így az iparágak felhasználhatják kibocsátásainak egy részének ellensúlyozására, és pénzügyi ösztönzőket hozhat létre a szennyezés csökkentésére.
Minden egyes kredit egy tonnányi CO2-kibocsátás csökkentését vagy a légkörből való megkötését jelenti. A környezetvédő csoportok azonban ellenzik a szén-dioxid-kvótákat, azzal érvelve, hogy azok nem csökkentik a szennyezést, csupán az alacsonyabb jövedelmű országokba helyezik át a mérleg súlyát.
A 2040-es klímacélról való megállapodáshoz az ambiciózusabb országoknak engedményeket kellett tenniük, amelyeket egyesek „meglehetősen fájdalmasnak” tartottak – mondták az uniós diplomaták –, de szükségesek voltak a minősített többség eléréséhez, ami elengedhetetlen a megállapodáshoz.
A Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország nem támogatta a törvény felülvizsgált változatát sem. Belgium és Bulgária tartózkodott.
Az EU felülvizsgálja az európai klímatörvényt, amely a blokkot a 2050-re klímasemlegesség útjára terelné. A törvény előírja az EU számára, hogy 2040-re éghajlat-változási célt tűzzön ki a 2030-as és 2050-es éghajlat-változási célok közötti szakadék áthidalása érdekében.
Több uniós ország attól tart, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2040-ig történő csökkentésére irányuló erőfeszítések jelentősen rontanák az európai iparágak versenyképességét. Érvelésük szerint a szigorúbb éghajlat-politika és a szigorúbb környezetvédelmi előírások növelik a termelési költségeket, különösen az olyan energiaigényes ágazatokban, mint az acél.
A blokk éghajlat-változási törvényében foglalt cél a hagyományos nehézipari folyamatok szén-dioxid-mentessé tétele olyan technológiák révén, mint a szén-dioxid-leválasztás és a villamosítás. A tiszta technológiák, például a hőszivattyúk és az elektromos járművek szintén részei a szén-dioxid-mentesítésére irányuló folyamatnak.
Számos olyan uniós ország, amely jól teljesít a tiszta energiatermelés terén, vagy általában véve jó úton halad a klímasemlegesség elérése felé, támogatja a 2040-es éghajlatvédelmi célt, mások azonban óvatosabbak.
Az éghajlat és a védelem egyensúlyban tartása a versenyképességgel
Annak ellenére, hogy a német környezetvédelmi miniszter, Carsten Schneider támogatta az uniós éghajlat-változási törvény felülvizsgálatát, a szerdai szavazás az EU önrendelkezésének és önellátásának kérdése volt, rámutatva a blokk előtt álló versenyképességi kihívásokra .
"Egyrészt kihívást jelent számunkra, hogy az Egyesült Államok búcsút mondott a nemzetközi éghajlatvédelmi politikának. Másrészt a versenyszférában Kínával kell megküzdenünk" - mondta Schneider újságíróknak.
A német miniszter azzal érvelt, hogy az EU-nak a tiszta technológiák és innovációk terén az élvonalban kell lennie, megjegyezve, hogy ezek a jövő piacai számára előnyösek lesznek.
"A környezetvédelem, az éghajlatvédelmi politika és a gazdaságpolitika összekapcsolása központi jelentőségű" - tette hozzá a német miniszter.
Petr Hladík cseh környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy a közép-keleti országok gazdasága nehézségekbe ütközik, és ragaszkodott a technológiai semlegességhez, hogy a tagállamok a legköltséghatékonyabb eszközöket használhassák az éghajlati célok eléréséhez.