A uniós vezetők lemondtak az éghajlati ügyekben való karakteres kiállásról. Az érintett diplomaták szerint az Európai Uniót már nem lehet rávenni arra, hogy olyan elszántsággal foglalkozzon klímaügyekkel, mint amikor még a szakpolitika kiszolgálta az EU geopolitikai érdekeit. Ebből Kína profitál.
HIRDETÉS
A uniós vezetők korábban önjelölt éghajlatszakértők magabiztosságával érkeztek a környezetvédelmi csúcstalálkozókra. Mára ez a magabiztosság elkopott. Az érintett diplomaták szerint az EU-t nem lehet rávenni, hogy olyan elszántsággal foglalkozzon a klímapolitikával, mint amikor az még kiszolgálta a geopolitikai érdekeit.
A 2019-es európai parlamenti választásokon az EU jogilag elköteleződött amellett, hogy 2050-ig eléri a zéró kibocsátást. Azóta lényegi előrelépés nem történt, mivel az EU-tagállamok nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen gyorsan kell ezt kivitelezni. A tagállamok tehát az év nagy részében az európai jogról és a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény által előírt új éghajlati célokról vitatkoztak, azonban döntésre nem jutottak, az ENSZ által adott határidőket pedig figyelmen kívül hagyták.
Szerdán az ENSZ-csúcsra Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke így csak ígéretekről tud majd beszélni. Az Unió tétlensége csalódást okoz majd, különösen azoknak, akik azt remélték, hogy az EU képes kitölten az űrt, amit Donald Trump az Egyesült Államok Klímaegyezményből való kilépéstetésével okozott.
„Itt az ideje, hogy a szavakat tettek kövessék, és a vezetők valóban tevékeny szerepet vállaljanak ebben a rendkívül összetett geopolitikai helyzetben” – türelmetlenkedett a Politiconak Ilana Seid, az óceániai Palau nagykövete, aki egy 39 országból álló tárgyalócsoportot képvisel. Az általa képviselt országokat közvetlenül fenyegeti a tengerszint emelkedése és a korallzátonyok pusztulása.
"A globális éghajlati ügyek az EU-nak egykor kiemelkedő érvényesülési lehetőséget jelentettek. A szervezet belső megosztottsága azonban aláásta annak befolyását, ráadásul Kína egyre inkább növeli azt" – mondta Li Shuo, a washingtoni Asia Society Policy Institute China Climate Hub igazgatója. Mint hozzá tette, mára Kínában sokan csak közepes hatalomként tartják számon az EU-t”.
Megkérdezett ENSZ-diplomaták szerint az Európai Unió annyira befelé forduló politikát folytat, hogy szinte lehetetlenség rávenni arra, hogy az éghajlati ügyekkel újból olyan elszántsággal foglalkozzon mint korábban.
„Az EU-ban senki sem fordít erre a legcsekélyebb figyelmet sem” – mondta egy az Európai Unióval szoros szövetségben álló ország diplomatája. Egy másik megkérdezett és névtelenséget kérő ENSZ-diplomata szerint bár „megérti a komplexitást”, amellyel az EU politikai vezetői szembesülni kényszerülnek, de a jelenlegi nem megfelelő pillanat arra, hogy az Európai Unió feladja vezető szerepét.”
Miért, és mi jön most?
Az Európai Unió határozatlanságához politikai és gazdasági tényezők is hozzájárulnak. Ezek között vannak a magas energiaköltségek és az ezzel összefüggő ipari dekonjunktúra, a zöld kezdeményezések finanszírozását ellehetetlenítő fegyverkezési programok, és az egyre magabiztosabb szélsőjobboldali populizmus.
Emmanuel Macron az egyezmény keretei között korábban Donald Trump helyére próbált lépni. Idén azonban a francia elnök háttérkampányba kezdett, hogy az új éghajlati célokat elhalasszák. Kormányai ugyanis példátlan gazdasági kihívásokkal szembesülnek, és közben komoly szélsőjobboldali nyomásnak vannak kitéve. A választások logikája miatt áll ellen Lengyelország és Csehország is.
Az EU diplomáciai tárgyalásai a hónap elején megakadtak, miután nem sikerült jóváhagyni az Európai Bizottság által javasolt célokat, amely szerint 2040-ig 90%-al kell csökkenteni a károsanyagkibocsátást. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamok nem tudtak megegyezni a Párizsi Klímaegyezmény keretei között az ENSZ által előírt 2035-ös közbülső célról sem.
Mivel az ENSZ-csúcstalálkozón nem kaphattak szót, az EU vezetői abban állapodtak meg, hogy Ursula Von der Leyen a közgyűlés elé a kötelező célkitűzések ismertetése helyett egy „szándéknyilatkozattal” áll ki. A jogilag nem kötelező erejű dokumentumban az EU jelezte, hogy az 1990-es szinthez képest 2035-re 66,3–72,5%-al lehetne csökkenteni a szennyezést. A dokumentumban az előzetes információk szerint garantálják, hogy a novemberi COP30 klímakonferencia előtt az eddiginél keményebb és kézzelfoghatóbb célkitűzéseket fogalmaznak meg.
Kína becsúszik
Az EU belső zűrzavara gyakorlatilag hatalmi vákuumot és szabad utat jelent Kínának. Az elmúlt két évtizedben az EU magára a klímaügyek hatalmi szereplőjeként tekintett, és más országokat is arra ösztönzött, hogy a témában aktívan vegyen részt. A két globálpolitikai nagyhatalom, Kína és az Egyesült Államok ennél óvatosabban lépett fel.
Az EU-val szemben, amely hagyományosan a szennyezés drasztikus csökkentését tűzte zászlóshajójára, Kína megvalósíthatóbb célokat tűzött ki, hogy azokat túlteljesíthesse.
A szakértők egyre inkább meggyőzhetőek arról, hogy Kína idén a legszennyezőbb ország lesz öt évvel korábban, mint arra számított. Peking várhatóan ezen a héten bejelenti az elkövetkező évtizedre vonatkozó új kibocsátáscsökkentési célját. Az európai vezetők és korábban a Biden-kormány 30 százalékos csökkentést próbált kikényszeríteni Kínából, azonban kevés elemző véli úgy, hogy Peking ezt egyáltalán meg akarná közelíteni.