Az uniós polgárok háromnegyede jelenleg városokban és városi külterületeken él. Ez a szám 2050-re 78%-ra fog nőni.
HIRDETÉS
Egy új Eurobarométer-jelentés szerint az EU-ban a polgárok 40%-a a megfizethető lakhatás hiányát azonnali és sürgős problémának tekinti lakóhelyén.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2025 első negyedévében az EU-ban a lakásárak 5,7%-kal, a bérleti díjak pedig 3,2%-kal emelkedtek 2024 azonos negyedévéhez képest.
A megfizethető lakhatás hiányát a minőségi közszolgáltatások - például az egészségügyi ellátás és a gyermekgondozás - hiánya, amit a válaszadók 32%-a jelölt meg fő problémaként, majd a munkanélküliség vagy a munkalehetőségek hiánya következik 31%-kal.
Míg a megfizethető lakhatás továbbra is a városokban és a községekben a legfőbb probléma (51%, illetve 37%), addig a vidéki válaszadók a minőségi közszolgáltatások hiányát nevezték meg fő gondként: a válaszadók 36%-a jelezte ezt.
15 tagállamban a városokban élő válaszadók legalább fele azt válaszolta, hogy a megfizethető lakások hiánya azonnali és sürgős probléma a városukban, a legmagasabb arányt Írországban (72%), Spanyolországban (69%) és Luxemburgban (68%) tapasztalták.
Hogyan vélekednek az uniós polgárok arról, hogy lakóhelyükön milyen intézkedéseket hoznak az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások kezelésére?
Tízből több mint hat polgár számolt be arról, hogy a helyi hatóságok nem tesznek elegendő intézkedést az éghajlatváltozással és a környezeti problémákkal kapcsolatos kihívások kezelésére lakóhelyükön.
Az a vélekedés, hogy a helyi hatóságok egyáltalán nem, vagy nem eleget tesznek az épületek energiahatékonyságának javítása érdekében, különösen elterjedt egyes keleti és déli országokban.
Bulgáriában a válaszadók 91%-a gondolja így, ezt követi Románia (86%), Magyarország (85%), Horvátország (84%), Szlovénia (83%), Portugália (82%) és Spanyolország (81%).
Ezzel szemben Máltán (56%), Luxemburgban (57%), Hollandiában és Svédországban (egyaránt 59%) a válaszadók kevesebb mint 60%-a osztja ezt a nézetet.
Eközben a legtöbb tagállamban a vidéki területeken élő válaszadók nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy a helyi hatóságok nem tesznek eleget az autóhasználat helyett a fenntartható tömegközlekedés alternatíváiért, mint a városi területeken élők.
Ez a különbség Hollandiában, Franciaországban és Finnországban a legmarkánsabb.
A városi területeken a gyalogosok biztonsága és a kerékpársávok tekintetében a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel állítják, hogy a helyi hatóságok nem tesznek elég intézkedést, vagy egyáltalán nem tesznek semmit.