Ludovic Maugé, az egykori kertépítő azt hitte, hogy hosszú évekig boldogan fog élni a franciaországi Bretagne partjainál, ahol riporterünk, Valérie Gauriat találkozott vele.
HIRDETÉS
Az, hogy 30 éven át kapcsolatba került a glifozáttal, romba döntötte az álmait, és veszélybe sodorta az életét. Öt évvel ezelőtt B-sejtes limfómát diagnosztizáltak nála, a rák egy ritka formáját. A betegséget foglalkozási megbetegedésként ismerték el.
A glifozát a világon a legszélesebb körben használt gyomirtó szer, és egyben a legvitatottabb is. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2015 óta a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolja. Újabb, olyan kutatóintézetek, mint a francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet (INSERM) által készített tanulmányok valószínűsítik az összefüggést a vegyi anyag és a rák bizonyos formái között.
Az Európai Unió mégis meghosszabbította az engedélyét 2033-ig, az EFSA és az ECHA, az európai élelmiszer- és vegyszerbiztonsági hatóságok tanulmányaira támaszkodva.
Több környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezet tavaly áprilisban megtámadta a határozatot az Európai Bíróságon.
Xavier Coumoul, a franciaországi Inserm toxikológusa és kutatója szerint az értékelések közötti szakadék a kutatóintézetek és az európai szabályozó ügynökségek által alkalmazott módszertanokból adódik. „Amikor egy növényvédőszer-gyártó forgalomba akar hozni egy terméket, a szabályozó ügynökségek megkövetelik a gyártótól, hogy saját vizsgálatokat végezzen a termék biztonságosságának bizonyítására” – magyarázza.
Ez a folyamat számos kérdést vet fel a felmérések függetlenségével kapcsolatban.
„Az EFSA kevés figyelmet fordít a járványtani tanulmányokra, és jelentős mértékben az ipar által szolgáltatott adatokra támaszkodik, míg az Inserm vagy az IARC sokkal inkább a tudományos szakirodalomra és a valós termékhasználat nyomon követésére támaszkodik.”
Ludovic Maugé, akinek az élete most egy hajszálon függ, azok közé tartozik, akik számára a termék mérgező hatása tagadhatatlan. Miután a szokásosnál több kemoterápián esett át, mint ami általában megengedett, az utolsó reménye a saját módosított őssejtjeit felhasználó transzplantáció. Ennek az esélye elenyészően kicsi. „Az onkológusom szerint már nem beszélhetünk gyógyulásról” – monda.
Mivel rákját foglalkozási megbetegedésnek ismerték el, Ludovic szerény szociális juttatást kap, valamint havi 180 eurós kártérítést a Bayer-Monsantótól, amely az őt megmérgező terméket gyártotta.
„Ez egy csekély összeg, de nem érdekel. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a betegségemet munkával kapcsolatosnak ismerjék el.”
A napi megpróbáltatásai ellenére Ludovic, aki már nem tud dolgozni, tovább akar harcolni. „Azt akarom, hogy mindenkihez eljusson az üzenet. A glifozát tönkretette az életemet, megmérgezett. Ezek a termékek tönkreteszik az embereket és a természetet” – hangsúlyozza. Felháborítónak tartja az EU döntését a glifozát engedélyének megújításáról.
„Amikor azt látom, hogy a politikusok újra engedélyezik ezeket a termékeket, dühös leszek. Ez a növényvédő szerek lobbija. Sajnos nem tehetünk semmit a politikusok és a Bayer-Monsanto ellen. Ha egy dolgot mondhatnék az Európai Uniónak, akkor az a következő lenne: tiltsák be ezeket a termékeket. Ennyi.”