Az EU az évtized végére csökkenteni kívánja a Kínához hasonló nagyhatalmaktól való függőségét az ásványkincsellátás terén. A geopolitikai feszültségek növekedése közepette az EU DECODED arra keresi a választ, hogy az Unió képes-e lépést tartani versenytársaival.
HIRDETÉS
A világhatalmak az új technológiák, például mikrochipek, napelemek és elektromos autók előállításához szükséges ásványi anyagokért versenyeznek.
Donald Trump amerikai elnök háború idején használt rendeletekkel igyekszik fellendíteni az amerikai termelést, és gazdasági, katonai és diplomáciai erő bevetését fontolgatja, hogy hozzáférjen Kanada, Grönland és Ukrajna ásványkincseihez.
Kína az ásványi anyagok finomítási piacán fennálló közel monopolhelyzetét használja, hogy geopolitikai riválisai fölé kerekedjen.
Hol áll az Európai Unió a világhatalmak közötti új csatatéren?
Az EU végrehajtó szerve szerint az elkövetkező évtizedben az EU-ban az egyes elemek iránti kereslet az egekbe fog szökni. Az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához nélkülözhetetlen lítiumszükséglet például 2030-ra tizenkétszeresére, 2050-re pedig huszonegyszeresére fog nőni.
Az EU-t sebezhetővé teszi, hogy egyes nyersanyagok tekintetében nagymértékben függ harmadik országoktól. Például a nehéz ritkaföldfémek 100%-a Kínából, a bór 99%-a Törökországból, a platina 71%-a pedig Dél-Afrikából jön.
Kína már visszafogta az EU-ba irányuló exportot egyes ásványi anyagok terén, köztük a repülőgépipar és a félvezetők számára kritikus fontosságú ásványi anyagok esetében.
Mi a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvény?
Az Unió abban bízik, hogy a tavaly márciusban elfogadott, kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvény segíti elkerülni a fennakadást az ásványok ellátási láncában.
A törvény célja a sebezhetőség csökkentése azáltal, hogy az EU több ásványkincset termel ki a saját területén, miközben partnerségeket alakít ki „hasonlóan gondolkodó”, nyersanyagokban gazdag országokkal. Eddig az EU 14 megállapodást írt alá, többek között Szerbiával, Ausztráliával, Grönlanddal, Chilével és a Kongói Demokratikus Köztársasággal.
A törvény 34 olyan anyagot sorol fel, amelyet az EU „kritikusnak” tart, ebből 17-et „stratégiai” prioritásúnak minősít, köztük a lítiumot, a grafitot, a nikkelt, a kobaltot, a rezet és a ritkaföldfémeket.
Emellett azt az ambiciózus célt tűzi ki az EU számára, hogy 2030-ra a stratégiai nyersanyagok éves fogyasztásának 10%-át termelje ki, 40%-át dolgozza fel és 25%-át hasznosítsa újra.
„A föld feletti nyersanyagok újrahasznosítása, a városi bányászat vonzó lehetőség Európa számára” – magyarázta Edoardo Righetti, a CEPs agytröszt kutatója – „mivel viszonylag korlátozott kitermelési kapacitással és potenciállal rendelkezünk.
A legtöbb ilyen anyag esetében azonban az újrahasznosítási arány még mindig viszonylag alacsony. Még nincs elég megfelelő technológiánk” – tette hozzá. „Vannak más, inkább strukturális jellegű problémák is, például az újrahasznosítás költségei, valamint a fejletlen vagy eredménytelen begyűjtési rendszerek.”
Az EU végrehajtó szerve a vállalatok adminisztratív terheinek csökkentésével próbálja leküzdeni az akadályokat, például a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosításával és az engedélyezési határidők lerövidítésével, amelyek a kitermelési engedélyek esetében 27 hónapra, a feldolgozási és újrahasznosítási engedélyek esetében pedig 15 hónapra lettek megállapítva.
Vajon a helyi társadalmi-környezeti aggályok hátráltathatják a projekteket?
A Bizottság a közelmúltban 13 tagállamból 47 stratégiai projektet választott ki, amelyek az első olyan projektek szélesebb körét jelentik, amelyek célja, hogy több nyersanyagot bányásszanak, finomítsanak és hasznosítsanak újra az EU-n belül.
A végrehajtó testület szerint a cél az, hogy Európa saját erőforrásainak maximalizálásával biztosítsa a kritikus fontosságú anyagok biztonságos és fenntartható ellátását.
Ugyanakkor a vidéki közösségek Európa-szerte kihívásokkal szembesülhetnek.
A lítiumbányászat tervei Portugáliában máris erős ellenállást váltottak ki mind a lakosok, mind a környezetvédelmi civil szervezetek részéről. A lehetséges környezeti károkra és az érintett közösségekben élők életének megzavarására hivatkoznak.
Ugyanilyen nagy volt az ellenállás az EU-tagjelölt Szerbiában tavaly nyáron, ahol az ellen tiltakoztak, hogy megnyissák Európa legnagyobb lítiumbányászati üzemét a termékeny Jadar-völgyben. A tervet alig néhány héttel azután jelentették be, hogy az EU megállapodást kötött a szerb kormánnyal.
Vajon fennáll a veszélye annak, hogy az EU lemarad a versenyben?
Megváltoztak a játékszabályok, miután Donald Trump egyre agresszívebben kezdett fellépni az ásványi anyagok versenyében.
Az amerikai elnök követelte az ukrán ásványkincsekhez való hozzáférést Washington katonai támogatásáért cserébe, a szomszédos, nyersanyagokban gazdag Kanada annektálásával fenyegetett, és meg akarja „vásárolni” Grönlandot, hogy átvegye az ellenőrzést a nyersanyagok felett.
„Az EU aláírt egy (nyersanyagokról szóló) egyetértési megállapodást Ukrajnával, de ugyanakkor a Trump-kormányzat nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy a folyamatos katonai támogatásért cserébe – vagy az eddigi katonai támogatás visszafizetéseként, ahogy a Fehér Ház szeretné – írjon alá egy olyan megállapodást, amelyben az ukránok hozzáférést biztosítanak az összes ásványkincsükhöz. És Ukrajna a világ egyik vezető, ásványkincsekben gazdag országa” – magyarázza Robert Hodgson, az Euronews vezető energetikai és környezetvédelmi riportere.
Hozzáteszi, hogy hasonló erkölcsi problémák merülnek fel, amikor az EU hasonló megállapodásokat köt konfliktus sújtotta területekkel, ahol az ásványkincsek kereskedelméből származó bevételekből fegyveres csoportokat finanszíroznak, és ezzel elősegítik az emberi jogok megsértését.
„Ruanda az utóbbi időben azért került a figyelem középpontjába, mert a ruandai hadsereg lázadó csoportokat támogatott a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén” – mondta. „Az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek hiteles jelentései szerint az ásványi anyagokat a határon keresztül Ruandába csempészik, majd Európába exportálják – ezek a konfliktusövezetből származó ásványok.”
Az EU végrehajtó szerve februárban közölte, hogy felülvizsgálja a Ruandával kötött megállapodást, miután a Ruanda által támogatott M23-as lázadók átvették az ellenőrzést a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti része felett, amit nemzetközi szinten elítéltek..
Nézze meg a teljes epizódot!
Újságíró: Mared Gwyn Jones
Tartalomgyártás: Pilar Montero López
Videógyártás: Zacharia Vigneron
Grafika: Loredana Dumitru
Szerkesztői koordináció: Ana Lázaro Bosch és Jeremy Fleming-Jones