Chemnitz kreatív módon törekszik arra, hogy tiszta lappal indulhasson. Európa 2025-ös kulturális fővárosaként a kelet-németországi nagyváros szeretne eltávolodni a szélsőjobboldal fellegváraként kialakult negatív képétől.
HIRDETÉS
Van Kelet-Németországban egy nagyváros, amelyről sok európai még soha nem hallott. Ez Chemnitz. Most Chemnitz Európa kulturális fővárosa, ami sokakat meglepett. Az ipar leépítése, a kivándorlás, az elöregedő népesség és a szélsőjobboldal mind Chemnitz problémái közé tartozik. Kulturális fővárosként a város most igyekszik az erősségeire építeni.
Az NDK idején Chemnitzet átnevezték Karl-Marx-Stadtra. A nagy ipari múlttal rendelkező város mára visszakapta régi nevét. A kulturális főváros mottója pedig az, hogy „C the Unseen”, azaz lásd meg a láthatatlant.
Mi az a kulturális főváros? 40 évvel ezelőtt Görögországban született az ötlet, hogy minden évben válasszanak Európában kulturális fővárost. A kezdeti prioritás a közös kulturális örökség megőrzése volt. A címet olyan városoknak ítélték oda, amelyekben sok volt az ókori kultúra, például Athén, Párizs, Amszterdam és Firenze.
Ez azonban Glasgow 1990-es megválasztása óta megváltozott. Ma már a prioritások között szerepel a városfejlesztés, a polgári részvétel és a kulturális sokszínűség is. Egyre több gazdasági és társadalmi problémákkal küzdő város nyújt be pályázatot. A kulturális főváros cím segít tiszta lappal indulni, az Európai Unió pedig finanszírozással támogatja az átalakulási folyamatot. 2025-ben Chemnitz nyerte el címet, a szlovéniai Nova Goricával és az olaszországi Goriziával együtt.
Sophie és Cathleen kettő a több mint ezer önkéntes közül Chemnitzben. „Sokan vannak, akik panaszkodnak” – jegyzi meg Sophie. „Azt mondják, hogy itt úgysem változik semmi. De pontosan itt kell közbelépni, és azt mondani, hogy igenis változtathatunk, ha összefogunk.”
Chemnitz lakosainak egyharmada 60 év feletti. Sophie kisegít a „Táncos szomszédok” projektben. Alexandra Takats a „Team Generation” projektmenedzsere. A kulturális főváros szervezői arra törekszenek, hogy a lakosság minden rétegét bevonják, beleértve a fiatalokat, az idősebbeket, a helyi és a bevándorló lakosokat is. „Számos szociokulturális projektünk van, amelyek célja a városrészek összehozása, hogy a régi lakosok, az újonnan érkezők és a bevándorlók kapcsolatot építhessenek ki egymással.”
Chemnitz helyzetét a 2018-as zavargások összefüggésében kell megvizsgálni. Chemnitz akkoriban a címlapokra került, ugyanis egy halálos késelés után a szélsőjobboldali tömeg külföldinek látszó embereket vert meg. A szélsőjobboldal ma is jelen van a régióban.
Chemnitz az AfD párt fellegvára. A nagy támogatottságnak örvendő, euroszkeptikus párt kritikusan viszonyul a kulturális főváros projekthez. Ronny Licht, az AfD városi tanácsosa szerint Chemnitz megosztott város. „Azt sugallják, hogy a jobboldali »rosszfiúk« nem részei a társadalomnak. Folyton a »civil társadalomról« beszélnek, amelynek fel kellene szólalnia. Ez nem egyesít, hanem megoszt.”
A kulturális főváros szervezői másképp látják a dolgokat. Pascal Anselmi projektmenedzser szerint az aktív szerepvállalás a lakókörnyezetben kultúrának minősül. „Az akarat, hogy változást érjünk el, hogy valami újat hozzunk létre. Ne legyünk passzívak, mondjuk inkább azt, hogy ez a mi városunk, és vegyünk részt benne. És ez természetesen demokrácia a szó legjobb értelmében.”
Ezt a véleményt képviseli Ulf Bohmann, a Chemnitzi Műszaki Egyetem szociológusa is. „A kulturális fővárosi pályázat egyértelműen szociális kérdésekre összpontosít. Ez hosszú távon valóban megváltoztathatja a várost, ha együttműködünk. A kultúrát fel lehet használni a demokratikus együttélés javítására és arra, hogy az emberek ellenállóbbá váljanak a szélsőjobboldallal szemben.”
Az egyik legfontosabb kulturális fővárosi projekt az „élő szomszédság” nevet viseli. Fesztiválokat rendeznek garázsokban és parkokban, valamint olyan közösségi projekteket, amelyek lehetővé teszik a lakók számára, hogy saját elképzeléseik alapján alakítsák át környéküket. A chemnitzi kulturális recept egyszerűen azt mondja, hogy kerüljünk közelebb egymáshoz, és fedezzük fel a kultúrát a mindennapi életben.