Húsz évvel II. János Pál pápa halála után nyilvánvaló, hogy hány területen volt ő az első vagy az egyetlen - mondják a hívek. Emléke az idő múlása ellenére mégis tovább él.
HIRDETÉS
2005. április 2-án, amikor II. János Pál halálhírét közölték, sok ember számára világszerte - nemcsak a katolikusok számára - megállt az idő. Meghalt ugyanis a pápa, aki sok területen első vagy egyetlen volt, és aki közelebb hozta az egyházat az emberekhez. Halálának évfordulója alkalmából különleges szentmisét celebráltak a Vatikánban, amelyen részt vett Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is.
A Wadowicében született Karol Wojtyla több száz év óta az első nem olasz pápa volt. Ő volt az első lengyel, aki Szent Péter trónján ült. Ő volt az első, aki fiatalon színészi pályára lépett.
Az utazó és trendteremtő pápa
Szintén az első, aki a zarándoklatot védjegyévé tette. Pontifikátusa során II. János Pál mintegy százharminc országot látogatott meg egyszer vagy többször. Külföldi útjai során több mint 1 247 000 km-t tett meg, ami több mint harmincszoros Föld körüli útnak felel meg.
Első látogatásán a Dominikai Köztársaságba, Mexikóba és a Bahamákra utazott.
Leggyakrabban - kilenc alkalommal - hazájában, Lengyelországban járt. Hétszer járt az Egyesült Államokban és Franciaországban, Mexikóban és Spanyolországban pedig egyenként ötször. A vele tartott szentmiséken és találkozókon több millióan vettek részt - 1995-ben Manilában mintegy ötmillió hívő vett részt a szentmisén.
Fontosak voltak számára a fiatalokkal való találkozások, és ő kezdeményezte az Ifjúsági Világnapot, amely a mai napig tart. A fiatalokkal folytatott dialógusai bekerültek a történelembe, akik krakkói látogatásai alkalmával minden alkalommal az Érseki Palota előtt, a híres Pápai Ablak alatt gyűltek össze.
A fiatalabb pápák közé tartozott, amikor megkezdte küldetését: 58 éves volt. Pontifikátusa a második leghosszabb volt a pápaság történetében, Szent Pétert nem számítva - huszonhét évig tartott. Csak IX. Pius pápasága volt hosszabb, harmincegy év.
Ezekben az években többek között tizennégy enciklikát, negyvenhárom apostoli levelet hirdetett ki, több mint ezerháromszáz boldogot és több mint négyszázhetven szentet kanonizált. Irodalmi műveiről sem feledkezett meg; egyik utolsó könyve A római triptichon volt.
Hét nyelven beszélt: angolul, franciául, olaszul, spanyolul, németül, oroszul és latinul, ami megkönnyítette számára az emberekkel való közvetlen kapcsolatot.
Ő volt az első pápa, aki találkozott az anglikán egyház fejével, II. Erzsébet királynővel. Nemcsak más keresztény felekezetekkel, hanem az iszlámmal és a judaizmussal is párbeszédet kezdeményezett.
Bekapcsolódott a politikába - első, még kommunista Lengyelországba tett zarándokútja során többek között Varsóban találkozott a hívekkel, és a lengyelekhez fordult: "Szálljon le a lelked, és újítsa meg e föld színét". Sokan úgy vélik, hogy pontifikátusának kezdete volt az egyik impulzus a Szolidaritás létrejöttéhez.
Ronald Reagannal és Margaret Thatcherrel együtt hozzájárult a kommunizmus megdöntéséhez. Későbbi éveiben azt mondta, hogy Európának mindkét tüdőre szüksége van, azaz egy keleti és egy nyugati részre. Támogatta Lengyelország és a többi volt keleti blokkbeli ország csatlakozását az Európai Unióhoz.
Elsőként beszélt az ökológiáról is, a természet pusztítását bűnnek nevezte.
1981-ben túlélt egy ellene elkövetett merényletet és súlyos lövést kapott, ami megviselte egészségét és állapotát. Néhány évvel később meglátogatta a börtönben ülő Mehmet Ali Agka merénylőt, és megbocsátott neki.
A lengyelek emlékeznek rá, hogy fiatal fiúként egy desszertet szeretett. Ezt szülővárosában, Wadowicében említette egy 1999-es találkozón a hívekkel: ""Az érettségi után mindig krémtortáért mentünk" - mondta, és alig néhány nappal később a Lengyelországban népszerű krémtorta elnyerte a "pápai" becenevet.
21:37
2005. április 2-án a hívek milliói követték a megromlott egészségi állapotáról szóló híreket. Amikor 21:37-kor a Vatikán tisztviselői bejelentették halálát, sokan gyászba borultak. Lengyelországban a nemzeti megbékélésről beszéltek - ennek legszimbolikusabb képe a két, egymást nap mint nap gyűlölő krakkói futballklub szurkolóinak megbékélése volt: a Cracovia (amelynek a pápa is szurkolója volt) és a Wisła Kraków.
A televíziók több napig nem sugároztak reklámokat, és a legtöbb kulturális és sporteseményt törölték. Lengyelországban és több tucat más országban is nemzeti gyászt vezettek be.
Ezekről a pillanatokról szól Mariusz Pilis "21:37" című dokumentumfilmje, amelyet ezekben a napokban mutattak be. "Ez a történet tulajdonképpen a 21:38-ról szól, és arról, hogy mi történt Lengyelországban a pápa halála után. Egy néhány napig tartó jelenségről, amikor megszűntünk hétköznapi polgárok lenni, és lélekközösséggé váltunk, a viták kihaltak. Az évek távlatából, a hétköznapi emberek és emlékeik prizmáján keresztül akartam elmesélni a történetet. Azzal a reflexióval, hogy jó az igazság oldalán állni" - mondja Mariusz Pilis az Euronewsnak adott interjúban. A filmet több mint háromszáz lengyel moziban vetítik, ami szokatlan a dokumentumfilmek esetében.
Emellett koncerteket, miséket és kiállításokat is terveznek az évforduló keretében. Nem csak Lengyelországban. Rómában például Krzysztof Penderecki zenéjéből adnak koncertet, akinek halálának ötödik évfordulója nemrég volt.
János Pált 2011-ben boldoggá avatták, 2014-ben pedig lezárult a kanonizációs eljárás.