A kitoloncolásokról szóló új rendelet az első kézzelfogható eredménye annak a kiszervezési tendenciának, amelyet az uniós vezetők tavaly jóváhagytak.
HIRDETÉS
Az Európai Bizottság új rendeletet terjesztett elő, amely – ha jóváhagyják – lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az elutasított menedékkérőket olyan távoli országokba szállítsák, ahová soha nem tették be a lábukat. Ez a migrációs politika átalakulását jelzi.
A jogszabály nem hoz létre kötelező programot a kitoloncolási központok (vagy "visszatérési központok", ahogy Brüsszel nevezi őket) létrehozására, de megteremti a szükséges jogi alapokat ahhoz, hogy a kormányok megállapodásokat köthessenek olyan, a tömbön kívüli országokkal, amelyek pénzügyi ösztönzőkért cserébe hajlandóak lennének bevándorlókat befogadni.
A fizikai átadásra csak azután kerül sor, hogy a kérelmező kimerítette a nemzetközi védelem megszerzésének minden jogi lehetőségét, és végleges kiutasítási határozatot kapott.
A keddi rendelet az első kézzelfogható eredménye annak a kiszervezési törekvésnek, amelyet az uniós vezetők októberben egy vízválasztó csúcstalálkozón jóváhagytak. Akkor az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy feltárják "az illegális migráció megelőzésének és leküzdésének új módjait". Ez a tág, de homályos megfogalmazás engedélyt adott Brüsszelnek arra, hogy feltérképezetlen területekre lépjen.
Közelebb kerülhet a kiszervezés
Javaslatával a Bizottság egy lépéssel közelebb hozza a kiszervezést azáltal, hogy újrafogalmazza, mit jelent a gyakorlatban a "visszatérés országa". A jelenlegi szabályok szerint a tagállamok az elutasított menedékkérőket visszaküldhetik a származási országukba, egy visszafogadási megállapodással rendelkező tranzitországba vagy bármely más országba, ha a migráns "önkéntesen" beleegyezik.
Az új jogszabályban a beleegyezés megszűnik, és az átadás módozatai kibővülnek, hogy az uniós országok megállapodhassanak nem uniós országokkal, és kitoloncolási központokat építhessenek.
A Bizottság nem fog élen járni ezeknek a létesítményeknek az építésében vagy irányításában, hanem a kormányokra bízza a döntést, hogy kívánják-e folytatni a projektet, amely várhatóan költséges, logisztikai kihívást jelentő és politikailag ellentmondásos lesz. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az egész EU-ra kiterjedő rendszer jön létre.
Olaszország, Dánia és Hollandia vezette a kiszervezésről folytatott megbeszéléseket, és ők tűnnek a legesélyesebbnek arra, hogy továbblépjenek. Olaszország állítólag azt tervezi, hogy a menedékkérelmek feldolgozására szolgáló albániai központjait teljes értékű "visszatérési központokká" alakítja át. Az albániai központok jelenleg üresen állnak, miután jogi eljárások miatt megbénultak.
A rendelet azonban olyan minimumfeltételeket határoz meg, amelyeknek ezeknek a központoknak meg kell felelniük, mint például a megállapodás "hatékony alkalmazását" felügyelő független szerv, a kísérő nélküli kiskorúak és a gyermekes családok mentesítése, valamint az emberi jogok esetleges megsértésének kezelésére vonatkozó felelősségi körök egyértelmű meghatározása.
A humanitárius szervezetek az októberi csúcstalálkozó óta figyelmeztetnek, hogy az ilyen jogsértések elkerülhetetlenek. Véleményük szerint a migránsok hozzájárulásuk nélkül távoli országokba történő küldése hiányos felügyeletet és nem megfelelő körülményeket eredményez, ami termékeny talaj az emberi jogok durva, büntetlenül maradó megsértésének.
A nem kormányzati szervezetek a kiszervezés által megkövetelt széles körű fogva tartás miatt is riadalmat keltettek, mivel a menedékkérőket fizikailag is a létesítményeken belül kell tartani.
A kedden bemutatott törvény az elutasított menedékkérők őrizetbe vételének indokainak széles körű felsorolását irányozza elő, amely legfeljebb két évig tarthat egy adott tagállamban. Nem határozza meg a tengerentúli központban való fogva tartás felső határát, amelyet kétoldalú megállapodásban kell meghatározni, és "lehet rövid vagy hosszabb távú".
A hiányzó darab
A visszatérési rendelet a migrációs és menekültügyi paktumban – abban a mindenre kiterjedő reformban – maradt hiányosságot kívánja pótolni, amelyet az EU tavaly hagyott jóvá, közel négy évig tartó kemény tárgyalások után. A paktum közös szabályokat állapít meg a menedékkérők befogadására és kezelésére vonatkozóan, a "kötelező szolidaritás" rendszerével, amely biztosítja, hogy minden kormány segítsen megosztani a terheket.
Az átdolgozás azonban nem foglalkozott a visszatérés kérdésével, amely a folyamat utolsó szakasza azon menedékkérők esetében, akiknek kérelmét elutasították, és akiknek már nincs joguk európai földön maradni. A hatályos jogszabályok átdolgozására irányuló korábbi kísérlet az Európai Parlamentben elakadt, és soha nem látott napvilágot.
A blokk évek óta küzd azért, hogy felgyorsítsa a tényleges kitoloncolások arányát, amely 20% és 25% között ingadozik, látható előrelépés nélkül. A civil szervezetek figyelmeztettek arra, hogy a visszatérési arány mögött álló adatok hiányosak, és nem szabad őket a politikai döntéshozatalban felhasználni.
A stagnálás okai a menedékkérők és a hatóságok közötti, a tagállamok közötti, valamint különösen a tagállamok és a származási országok közötti együttműködés hiányával függnek össze, amelyek gyakran elutasítják állampolgáraik visszavételét.
Mivel a szélsőjobboldali erők az illegális migráció kérdését választási célokra használják ki, a tagállamok nyomást gyakoroltak a Bizottságra, hogy szigorúbb szöveget terjesszen elő, és szakítson a kiszervezés évtizedes tabujával.
Úgy tűnik, a brüsszeli válasz teljesíti a feladatot: amellett, hogy törvénybe foglalja a távoli nemzetekben a kitoloncolási központok építésének engedélyezését, a javasolt rendelet olyan kötelezettségeket ír elő, amelyeket az elutasított menedékkérőknek be kell tartaniuk, például személyi igazolványt, biometrikus adatokat, elérhetőségeket és információkat kell szolgáltatniuk az átutazó országokról.
A migránsoknak a visszaküldési folyamat során mindenkor elérhetőnek kell maradniuk, és lehetővé kell tenniük, hogy "szükség esetén és kellően indokolt esetben" átkutassák a holmijukat – állna a jogszabályban.
Aki megszegi ezeket a kötelezettségeket, annak megvonhatják a szociális juttatásait, lefoglalhatják úti okmányait és visszavonhatják munkavállalási engedélyét. A jövőben hosszabb ideig nem léphetnek be az EU-ba, és akár "pénzügyi szankciókkal" is számolhatnak, amelyeket a szöveg nem részletez.
A törvény emellett gyorsított eljárást vezet be a "biztonsági kockázatot" jelentő menedékkérők őrizetbe vételére és kiutasítására.
A nem kormányzati szervezetek elítélték ezt a "büntető" megközelítést, mivel szerintük sérti a menedékkérők jogait, megerősíti a "veszélyes sztereotípiákat", és elmosódik a határ a migrációs és a büntetőjog között. Az a tény, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot a rendelet bemutatása előtt, riadalmat keltett a civil társadalomban, amely úgy érzi, hogy a jogszabályt politikai nyomásra és érdemi konzultáció nélkül siettették.
Ezzel szemben a politikai fogadtatás várhatóan melegebb lesz.
A Tanács és a Parlament – a két társjogalkotó, amely a törvénytervezetről tárgyalni fog – az elmúlt években jelentősen jobbra fordult, és keményebb irányvonalat követelt az illegális migráció megfékezésére. A menedékjog iránti kérelmek száma az EU-ban, Norvégiában és Svájcban 2024-ben 11%-kal csökkent, de továbbra is meghaladta az egymilliós határt.
Lukas Mandl, az osztrák konzervatív EP-képviselő "igazán lenyűgözőnek" és "nagyon jónak" nevezte a Bizottság javaslatát, beleértve a kiszervezési elemet is, és azt jósolta, hogy a Parlament nagy többsége támogatni fogja azt. "Biztos vagyok benne, hogy megfelelő és jó szabályozás születik" – mondta Mandl az Euronewsnak.
Eközben Cecilia Strada olasz szocialista képviselő bírálta, hogy a Bizottság úgy módosította a jogi meghatározásokat, hogy lehetővé tegye a migránsok áthelyezését olyan országokba, amelyekkel "semmiféle kapcsolatuk nincs, és ahol potenciálisan örökre maradhatnak".
"Ez nem az az út, amelyen mi szeretnénk járni" – mondta Strada.
Emellett a rendelet előirányozza a kitoloncolási határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok között, hogy lehetővé tegye a határozatok közvetlen végrehajtását.