A biztosok jóváhagyása és a legutóbbi európai parlamenti szavazások új erőviszonyokat jeleznek, mivel a jobbközép Európai Néppárt összefog a jobboldali erőkkel, és így több választási lehetősége nyílik a többségi szavazatok megszerzésére.
HIRDETÉS
Az Európai Parlament három centrumpártja - az Európai Néppárt (EPP), a Szocialisták és Demokraták (S&D) és a liberális Renew - által aláírt koalíciós megállapodás, amely megnyitotta az utat a biztosok jóváhagyása előtt, korlátozta az EPP azon képességét, hogy elkötelezettségét megváltoztatva a jobboldali pártokkal szövetkezzen.
Az úgynevezett "Platform Együttműködési nyilatkozat" nem vázolt fel kizárólagos partnerséget az aláírók között, nyitva hagyva az ajtót azok előtt, akiknek fontos "a jogállamiság, az Ukrajna-barát álláspont és az Európa-párti megközelítés".
Az egész egy szimbolikus szavazással kezdődött, de a tendencia egyre nagyobb teret nyer az Európai Parlament döntéseiben, egyértelművé vált a biztosok jóváhagyási tárgyalásain, és meghatározhatja az Európai Bizottság következő stratégiáját.
Az Európai Unióban már nincs egységes politikai többség.
Az Európai Néppárt már szavazott a jobboldali frakciókkal együtt, különösen a közelmúltban az erdőirtási rendelet esetében, ahol az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), a Patritóták Európáért (PfE) és a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) frakciókkal szövetkezett, ahelyett, hogy hagyományos partnereihez, a Szocialistákhoz és Demokratákhoz (S&D) és a liberális Renew Europe-hoz csatlakozott volna, amelyek júliusban Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választását segítették.
Az EP-képviselők és parlamenti források szerint az új megállapodás lehetővé teszi Manfred Weber néppárti vezető számára, hogy mindkét oldal támogatását megszerezze. Egyfelől, amikor nekik kényelmes, az S&D és a Renew mellé állhatnak, másfelől a jobboldali erők segítségével legyőzheti a baloldali blokkot a Parlamentben.
A "venezuelai többség" felemelkedése
Az Európai Néppárt jobbra tolódása már az előző törvényhozási ciklusban is nyilvánvaló volt: különösen az úgynevezett természet helyreállításáról szóló törvényjavaslattal szembeni ellenállásban, amelynek célja a leromlott természeti állapotú tengeri és szárazföldi területek legalább 20%-ának helyreállítása volt 2030-ig, és amelyet az Európai Néppárt és a jobboldali csoportok határozottan elleneztek.
Az európai választások eredményeként - ahol a jobboldali csoportok jelentősen növelték létszámukat az EP-ben - gyakoribbá váltak ezek a "váltások".
A nacionalista és euroszkeptikus pártok alkották a PfE-t, amely 86 taggal most a harmadik legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, míg elődje, az Identitás és Demokrácia az előző közgyűlésben a hatodik legnagyobb frakció volt. Az ECR is némileg növelte képviselői számát, és megelőzte a Renew Europe-ot, így a negyedik legnagyobb képviselőcsoportot alkotják, és létrehozták a Parlamentben az új szélsőjobboldali erőt, az ESN-t.
A Parlament egynegyede most jobbra van az Európai Néppárttól, így a Parlament legnagyobb frakciója szerepet, és matematikai lehetőséget kap arra, hogy különböző többségeket alakítson ki, az ülésterem bal és jobb oldala között ingadozva.
Az első ilyen epizódra októberben került sor, amikor a jobboldali képviselők összefogtak, hogy egy szimbolikus, nem kötelező erejű állásfoglalásban elismerjék Edmundo Gonzálezt venezuelai elnökként.
A határozat 309 szavazattal, 201 ellenszavazattal és 12 tartózkodással ment át, éket verve a Parlament Európa-barát, centrista frakciókból álló koalíciójának tagjai közé, amely újraválasztotta Ursula von der Leyent a Bizottság elnökévé. A Renew Europe, amely egyébként egyetértett González érdemeinek elismerésével, a radikális jobboldali erőkkel együtt nem volt hajlandó megszavazni azt.
Az így létrejött úgynevezett "venezuelai többség" néhány nappal később ugyanebben a témában duplázott, amikor Edmundo González és a másik venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado elnyerte a Parlament Szaharov-díját, amelyet az emberi jogok és a gondolatszabadság védelmében elkötelezett személyeknek ítélnek oda.
Machadót és Gonzálezt az EPP közösen jelölte a díjra, és a végső szavazáson az ECR és a PfE támogatta őket, miután az utóbbiak jelöltjét, a techmilliárdos Elon Muskot kizárták a jelöltek listájáról.
Novemberben egy lényegesebb kérdésben döntött a teljes jobboldali többség, amikor az erdőirtásról szóló uniós törvényt elhalasztotta és felhígította a Parlament. Az Európai Néppárt által benyújtott, az importőrök terheinek csökkentését célzó módosításokat az ECR, a PfE és az ESN támogatta. A Renew Europe liberális képviselői megosztottak voltak, a baloldali pártok pedig ellene szavaztak.
Az EP változó többségéhez a Bizottság is alkalmazkodhat
Bár az Európai Néppárt nyilvánosan soha nem vázolt fel semmilyen strukturált együttműködést a jobboldali erőkkel, a képviselőcsoport de facto az ECR oldalára állt, amikor megvédte az alelnöki posztra jelölt konzervatív Raffaele Fittót, az Olasz Testvérek képviselőjét.
A szocialisták és a liberálisok meg akarták fosztani az olaszt az alelnöki széktől, de megelégedtek az értékelő levelében szereplő néhány soros megjegyzéssel. Manfred Weber néppárti frakcióvezető többször is megvédte Fittot- Olaszország jelentősége miatt.
Alberto Alemanno, a HEC Paris uniós joggal foglalkozó professzora szerint az új EU-bizottság a parlamenti többségre eseti alapon fog támaszkodni, attól függően, hogy milyen politikai kérdés kerül a Parlament és a Tanács elé. "A történelemben először fordul elő, hogy a Bizottság nem kizárólag arra az EU-párti főáramú koalícióra támaszkodik majd, amely az elmúlt négy évtizedben kormányozta az EU-t" - mondta az Euronewsnak.
Egyes témákban az EPP nézetei közelednek a jobbra álló pártokéhoz. Ursula von der Leyen bizottsági elnök ezt kihasználhatja, hogy néhány konzervatívabb politikáját át tudja vinni a Parlamenten. "Joggal számíthatunk arra, hogy Von der Leyen Bizottsága jobbra fordul, hogy támogatást szerezzen a migrációs reformjaihoz és az éghajlat- és környezetvédelmi politikájának zöldítésmentesítéséhez" - mondta Alemanno.
A Green Deal rendelkezéseivel kapcsolatban esetleges vitás pont lehet a belső égésű motoros autók értékesítésének 2035-től történő betiltása az EU-ban, ami a jobboldali erők számára adhat okot a téma megnyitására. Az előző törvényhozásban az EPP támogatott néhány kivételt és rugalmasságot a szabályozással kapcsolatban.
A migrációs politikában a "venezuelai többség" ismét összefoghat az EU külső határainak megerősítése érdekében, és több megállapodást szorgalmazhat a migránsok tranzit- és származási országaival.
Ennek első bizonyítéka volt, amikor a jobboldali törvényhozók megszavazták a "külső fizikai akadályok" finanszírozását az EU 2025-ös költségvetéséből. Ebben az esetben az Európai Néppárt támogatta a költségvetésről szóló állásfoglaláshoz benyújtott módosító indítványt, amelyet Alexander Jungbluth (Németország) és Stanisław Tyszka (Lengyelország), az ESN képviselői nyújtottak be, bár az állásfoglalás egészét az ülésterem leszavazta.
Alemanno professzor úgy véli, hogy a Parlament EU-párti, centrista többségére továbbra is szükség lesz ahhoz, hogy a versenyképességtől a védelemig terjedő legáltalánosabb politikákat el lehessen fogadni. De egy valóban kötelező erejű koalíciós megállapodás nélkül, amely arra kényszerítené az EPP-t, hogy ragaszkodjon az elfogadott politikai prioritásokhoz, lehetetlen lesz elkerülni a kétirányú megközelítést a törvényhozás mentén.
"A szocialisták és a liberálisok számára az egyetlen mód arra, hogy a Bizottságot felelősségre vonják, egy bizalmatlansági indítvány" - véli Alemanno. Bár a szerződések lehetővé teszik ezt a mechanizmust, még soha nem éltek vele, és az Európai Parlament kétharmados többségére lenne szükség. A parlament szocialista, liberális és baloldali erői azonban kevesebb mint a képviselők felét teszik ki.