Egy brüsszeli demonstráción a zárt intézmények megszüntetését követelték, és elítélték, hogy a társadalom "passzív segélyezetteknek" tekinti őket.
HIRDETÉS
"A mi hangunk számít" - ezzel a jelszóval több száz fogyatékkal élő ember gyűlt össze egész Európából Brüsszelben, hogy követeljék a társadalomtól való elkülönítésük megszüntetését.
Ez történik például akkor, amikor a fogyatékkal élőket arra kényszerítik, hogy olyan intézményesített helyeken éljenek, ahonnan nem tudnak elmenni, vagy ahol nem képesek saját döntéseket hozni.
"A társadalom a fogyatékkal élőket passzív segélyezetteknek tekinti " - magyarázza Florian Sanden. "Ez pedig meghatározza a támogatási rendszerek megszervezését" - folytatja a lengyel férfi, aki maga is fogyatékkal él.
Az ENIL, a szervező egyesület ezeknek a létesítményeknek a bezárását követeli. "Sürgősen el kell távolodnunk az olyan támogatási típusoktól, mint az intézmények, amelyek passzivitásra kényszerítenek minket" - mondja Sanden.
Nadia Hadad, az ENIL társelnöke és fogyatékossággal élő személy szerint sok érintett " arra kényszerül, hogy olyan emberekkel éljen együtt, akiket nem ő választott, és olyan rendszerbe kényszerül, amely felett nincs kontrollja".
És bár elismeri, hogy vannak változások, úgy véli, hogy ezek nem elegendőek. "Most már mindenki egyetért abban, hogy nem kell nagy intézményeket építeni, de még mindig épülnek kicsik. De ez ugyanaz a kultúra" - panaszolja.
Az ENIL azt szeretné, ha a fogyatékossággal élő emberek képesek lennének önálló életet élni: "Olyan támogatási formákra van szükségünk, amelyek felhatalmaznak minket különösen a személyes költségvetésre és a személyes segítőkre" - véli Sanden.
A saját életünk irányítása gyakran azt jelenti, hogy képesek vagyunk kimozdulni otthonról és részt venni a társadalomban."Vannak, akiknek egyáltalán nincs választási lehetőségük" - panaszolja Kamil Goungor, aki szintén fogyatékkal él, és az ENIL tagja.
Ez azokra vonatkozik, akik intézményekben vannak, magyarázza Goungor, vagy "akiknek az otthona nem hozzáférhető, vagy akiknek nincs segítője". Neki van, s ez megkönnyíti az életét. "Nem kérünk semmi különlegeset. Azt kérjük, hogy ugyanolyan jogaink legyenek, mint másoknak" - érvel Goungor.
Az ENIL szerint az EU-nak fel kell hagynia a szegregált szolgáltatások finanszírozásával
"Nem arról beszélünk, hogy kivesszük az embereket egy intézetből, és kiengedjük őket a társadalomba. Nem ez a javaslat" - magyarázza Hadad. A tüntetés az Európai Bizottság előtt is elhaladt, és az Európai Parlament előtt ért véget, egyértelmű céllal: arra kérik az EU-t, hogy állítsa le a bentlakásos intézmények finanszírozását.
"Hosszú ideje próbáljuk meggyőzni őket arról, hogy hagyjanak fel az intézmények és bizonyos műhelyek európai pénzekből történő finanszírozásával, és fektessenek be olyan támogatási formákba, amelyek az embereket képessé teszik az életre" - magyarázza Sanden. Ez szerinte a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítését jelentené.**
Emellett azt is kérik, hogy az EU tegyen javaslatot az otthonok finanszírozásának megszüntetésére. "Időszerű stratégiai tervre van szükségünk a finanszírozással, a humán erőforrással és a technikai erőforrásokkal kapcsolatban, hogy emancipálódjunk" - mondta Hadad, mert ha ez nem történik meg, az érintettek "kérni fogják, hogy térjenek vissza az intézményekbe".
Az ENIL emellett a szegregált oktatás vagy a fogyatékkal élők számára fenntartott speciális munkaügyi központok megszüntetését is követeli . "Mindenki ugyanabba az iskolába járhat, mint a környékbeli gyerekek", és "ugyanarra a munkaerőpiacra kellene járniuk, mint a többi munkavállalónak". Ehhez több finanszírozásra van szükség.
A tiltakozás a kétévente megrendezett Freedom Drive része volt, amelyet a fogyatékkal élők jogainak védelmében tartanak.