"Magyarország nem vesz részt a NATO ukrajnai missziójában sem pénzzel, sem fegyverrel, sem katonával" - erre büszke a magyar miniszterelnök, holott senki nem tervezi NATO-katonák Ukrajnába küldését. Ennek a "kompromisszumnak" hála nem vétózza már a "holland fickó" NATO-főtitkárságát.
HIRDETÉSAz EP- és önkormányzati választási kampányban olyan fontos volt a magyar kormánypártok számára a saját tábor "háborús" témára felfűzött mozgósítása, hogy az EU-val és a NATO-val kapcsolatos tények alárendelt szerepet játszottak, nehogy megzavarják a "békepárti" narratívát.
"Európa ma háborúba készül. A háborúpárti vonaton nincsen fék és megőrült a masiniszta" - jelentette ki Orbán Viktor a Békemeneten, az EP-választás tétje szerinte emiatt az volt, hogy megakadályozzák, hogy "a gyerekeinket és az unokáinkat az ukrán frontra vagonírozzák."
A magyar miniszterelnöknek a háború kezdetétől fogva az az állítása, hogy valójában a Nyugat (a NATO, az EU, illetve valamiért Soros György) gerjeszti a háborút, az oroszok legyőzhetetlenek, a "béke" pedig nemcsak a háborúból való kimaradást jelenti, de az ukránoknak nyújtandó segítség megtagadását is.
Ezeknek a - Kreml narratívájával erős hasonlóságot mutató - téziseknek az igazolására építette a kampányát olyan valótlan állításokra, hogy pl. Manfred Weber néppárti elnök be akarja vezetni az EU-ban a kötelező sorkatonaságot. Ilyen fake news az is, hogy a NATO veszélyes, az oroszok által támadható, fegyverszállítást koordináló katonai bázisokat akar létrehozni Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában.
Orbán lényegében minden olyan nyugati szereplőt "háborúpártisággal" vádol", aki nem úgy képzeli a béketárgyalásokat, hogy azokon legitimálni kellene Putyin eddigi ukrajnai területszerzéseit.
Mit adtak nekünk a brüsszeliek?
A fentiek fényében érdekes igazán az a fejlemény, hogy Budapest most már egyáltalán nem ellenzi a távozó holland miniszterelnök NATO-főtitkárrá való megválasztását. Mark Rutte, a "holland fickó" jelölését a posztra "annak a fogadalmának a fényében" támogatja Orbán, "hogy teljes mértékben támogatja azt a megállapodást, amely szerint magyar állomány nem vesz részt a NATO ukrajnai tevékenységében és ezek támogatására sem fordítanak magyar forrásokat."
Ma már történelem, de két hete még szóba sem jöhetett Rutte támogatása. "Magyarországnak (...) egy becsületbeli ügyben van igénye a holland miniszterelnökkel szemben, aki korábban a magyarok EU-ból kizárásáról és Magyarország letérdeltetéséről beszélt, úgy fogalmazva, ahogy utoljára a német megszállók és Sztálinék tették" - ismételte el négy éve hangoztatott fenntartásait Orbán június 5-én.
A kormányfő úgy várt garanciát a majdani főtitkártól arra, hogy Magyarország "nem fog részt venni a NATO oroszokkal szembeni ukrajnai hadműveleteiben", hogy elismerte: ez a joga ma is megvan, "de elvárják, hogy ezt egy politikailag elfogadott, szalonképes pozíciónak nyilvánítsák."
"Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy olyan embert, aki ilyen álláspontot fogalmaz meg és tart fenn, azt egy olyan szervezet élére megválasztjuk, ahol a százszázalékos bizalom alapvető fontosságú (...) Itt akár meg is kell halni egymásért, ezt olyan embernek kell vezetnie, akiben száz százalékig meg tudunk bízni" - erősítette meg elutasítását május végén Szijjártó Péter is.
Ruttével egyébként a NER fő gondja az volt, hogy "a holland fickó gyűlöli Magyarországot", mivel a magyar jogállamiság helyzete miatt támogatta az uniós források befagyasztását. Ezt az uniós csatát vitte át a NATO színterére a magyar kormány.
A "NATO ukrajnai tevékenysége" valójában két dolgot jelent: képzést és pénzt. Rutte a minap Budapesten elmondta, hogy a júliusi washingtoni NATO-csúcson várhatóan abban állapodnak meg, "hogy a NATO vezető szerepet töltsön be az Ukrajna számára nyújtott biztonsági segítség és képzés koordinálásában és biztosításában. Arra is számítok, hogy a szövetségesek hosszú távú pénzügyi ígéretet tesznek katonai támogatás nyújtására." Szó sincs tehát magyar gyerekek és unokák "frontra vagonírozásáról."
Elfogyott a türelem
Erről a hatalmas "engedményről" a jelenlegi NATO-főtitkár biztosította Budapestet. Jens Stoltenberggel szerdán abban állapodtak meg Budapesten: "Magyarország az orosz-ukrán háború kapcsán garanciát kapott arra, hogy az ország területén kívül nem kell részt vennie katonai akcióban, és nem kell se pénzt, se embert adnia a háborúhoz, továbbá Magyarország területét nem lehet felhasználni a háborúba történő bekapcsolódás céljából."
Ugyanezen a sajtótájékoztatón Orbán azt bizonygatta, mennyire "lojális és elkötelezett" az észak-atlanti védelmi szervezet mellett: 1300 magyar katona vesz részt a NATO műveleteiben, védelmi kiadásai meghaladják a nemzeti össztermék 2 százalékát, és még légtérrendészeti feladatokat is ellát. A magyar lojalitást ugyanakkor nem mindenki értékeli ugyanígy a NATO-ban.
Néhány napja még komolyan felmerült, hogy Magyarországot kizárják a szervezet kelet-európai tagállamait tömörítő Bukaresti Kilencek (B9) csoportjából, mivel Orbánék folyamatosan megvétózzák az Ukrajnának nyújtott támogatás növeléséről és a Kijev NATO-tagságával kapcsolatos lépések jóváhagyásáról szóló állásfoglalásokat.
A Financial Times arról írt, hogy több országnak "elfogyott a türelme" Magyarországgal szemben, és ezt igazolja a VSquare tényfeltáró portál néhány nappal ezelőtti értesülése is.
"A színfalak mögött a magyar vezetés lojalitásával kapcsolatos kételyek már régóta korlátozzák az információk, különösen a többi NATO-tag hírszerzési információinak megosztását" - mondta a lapnak egy brüsszeli NATO-tisztviselő. Ami azt jelenti, hogy Magyarország "kevesebb információt kap szövetségeseitől mind bilaterálisan, mind a központi NATO-csatornákon keresztül."
"A probléma az, hogy a következményeket mindenki érzi, a tagok kevesebb érzékeny hírszerzési információt osztanak meg a központi NATO-csatornákon keresztül, tudva, hogy Magyarország is a címzettek között van. Ehelyett ezt a hírszerzési információt más csoportokban osztják meg, ahol Magyarország nincs jelen", olyan csoportokban, amikről a magyarok "legtöbbször nem tudnak" - közölte a NATO-tisztviselő.
"Magyarország álláspontja eltér a NATO-tagállamok többségének álláspontjától arról, hogyan lehet eljutni a békéhez, de Magyarország tudomásul veszi, hogy a miénktől eltérő vélemények súlya és száma jelentős" - jelentette ki Orbán Viktor június 12-én. A kérdés csak az: mi az, amit a NATO a jövőben még tudomásul vesz Magyarországgal kapcsolatban.