Európai Politikai Közösség: ezt tudjuk a Macron-gründolta szervezetről

Access to the comments Kommentek
Írta: Alice Tidey  & Tamas Fencsik
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (jobbra) kezet fog Edi Rama albán, Dimitar Kovacevski észak-macedón, és Petr Fiala cseh miniszterelnökkel
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (jobbra) kezet fog Edi Rama albán, Dimitar Kovacevski észak-macedón, és Petr Fiala cseh miniszterelnökkel   -   Szerzői jogok  Fotó: AP   -  

Több mint negyven európai vezető gyűlik össze csütörtökön Prágában az Európai Politikai Közösség (EPK) alakuló ülésén. Számos szempontból tisztázatlan, hogy az új szervezet valójában mit képvisel, mire hivatott, és mit tud elérni.

Májusban Emmanuel Macron bejelentette, hogy szükség van egy olyan politikai közösségre, amivel Európa országai közösen keresik a választ az ukrajnai orosz invázió által kiváltott geopolitikai kérdésekre.

A közösség célja mindemellett, hogy támaszt nyújtson az uniós tagságra várakozó országoknak, akik az invázió miatt gyorsított csatlakozási kérelmet nyújtottak be az EU-hoz. Ilyen országnak számít Ukrajna, Moldova és Grúzia.

Macron leszögezte: az EPK nem a csatlakozás alternatívája, hanem egyfajta fórum, mely biztosíthatja a kontinens demokratikus országainak mélyebb együttműködését.

Steven Blockmans, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának kutatási igazgatója szerint a csütörtöki találkozó megszervezésének gyorsasága azt jelzi, hogy „olyan kérdések merültek fel Európában, melyek túlmutatnak a kétoldalú vitákon, és egyben Európa biztonságát érintik.” Blockmans szerint a találkozó megmutatja „Oroszországnak és Belarusznak, hogy Európa egyéb részei összefognak a kontinens biztonságának és rendjének védelmében.”

A kontinens jövőjének megvitatása

Macron a szervezet ötletét május 9-én, az Európa-napon, azaz az európai béke és az európai egység ünnepén vetette fel, javaslatát nagyrészt pozitívan fogadták. 

A koronavírus-járvány, illetve az orosz-ukrán háború során az EU azzal többször is azzal a váddal szembesült, hogy túl magabiztos, és nem veszi figyelembe az olyan államok befolyását a működésére, mint amilyen Oroszország vagy Kína.

Blockmans úgy véli, hogy a Közösség kiegészítője lehet a már létező nemzetközi szervezeteknek. A legtöbb európai ország tagja egy vagy több szervezetnek, ilyen például az EU, a NATO, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), mely a megbízatása szerint az országok fegyverkezését, a sajtószabadságot, illetve a szabad és tisztességes választások lefolyását hivatott ellenőrizni.

Utóbbi kettő azonban nem volt megfelelően hatékony az orosz politikai hatalommal szemben. Moszkva órákkal a kizárásáról szóló szavazás előtt lépett ki az Európa Tanácsból, az EBESZ-ről pedig Blockmans azt mondja, az utóbbi években nem tudta rendezni a konfliktusait Oroszországgal és Belarusszal.

Macron és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a0 Európai Politikai Közösséggel kapcsolatban azt mondták, hogy a kontinens jövőjéről szóló politikai és stratégiai megbeszéléseknek adna teret. Daniela Schwarzer, az Open Society Foundations európai és eurázsiai ügyvezető igazgatója ezzel kapcsolatban azt mondta az Euronewsnak, hogy a Közösségben megvan a lehetőség, hogy egy új fórumot hozzon létre a stratégiai eszmecserére és egy összeurópai szintű döntéshozatalra. „ A jelenlegi geopolitikai helyzet miatt erre nagyon is volna lenne igény – tette hozzá. – Tudjuk, hogy az EU sokáig nem fordított elég figyelmet közvetlen szomszédaira, de ha az Európai Politikai Közösség olyan fórummá és politikaformáló hellyé válik, amely őszintén megmutatja az EU szomszédainak, hogy érdekes szorosabb partnerséget kialakítani velük, akkor az nagyobb stabilitást teremt a kontinensen.”

Amit tudunk

Macron május 9-i beszéde óta kevés az információ, hogy a politikai közösségnek milyen hatásköre lesz a jövőben, ellenben nyilvánosságra került a prágai esemény 44 meghívott résztvevőjének listája.

A 27 uniós ország közül mindenki szerepel a listán, ezen túl olyan pedig országokat invitáltak az eseményre, mint Albánia, Moldova, az Észak-Macedón Köztársaság, Montenegró, Szerbia, Törökország és Ukrajna, illetve a csatlakozási szándékkal bíró Grúzia és Koszovó.

Az EU közeli szövetségesei, mint Svájc, Norvégia és Izland is szerepel a listán, valamint a korábbi EU-tag Nagy-Britannia, illetve Örményország és Azerbajdzsán vezetői. Rajtuk kívül az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke is meghívást kapott.

Az Európai Tanács a Cseh Köztársasággal közösen szervezte meg az első találkozót. A meghívólevelükben írottak szerint a találkozó célja, hogy a vezetők „egyenlő feltételek mellett” találkozzanak, és megfelelő színteret biztosítsanak egy új „politikai berendezkedéshez”, amivel elősegítik az együttműködést, és megerősítik „Európa egészének biztonságát, stabilitását és jólétét.”

A programról annyit tudni, hogy kora délután a vezetők plenáris üléssel nyitják meg a találkozót, majd kerekasztal-beszélgetésekre oszlanak, melyeken a béke, a biztonság, az energia és az éghajlat, illetve a gazdasági helyzet, a migráció és a mobilitás témáit érintik.

A kerekasztalt követően lehetőség nyílik bilaterális megbeszéléseket folytatni, ezt követően pedig záró plenáris ülést tartanak – vacsora mellett.

Amit nem tudunk még

Hogy mi lesz az eredmény. Az Európai Tanács ugyanis már bejelentette, hogy a találkozó végén nem adnak ki közös nyilatkozatot arról, hogy a vezetők egyezségre jutottak-e a megvitatott témákban, sőt: hogy egyáltalán a szervezet jövőjét illetően született-e konszenzus.

Daniela Schwarzer szerint „az első találkozó legjobb eredménye az lenne, ha megállapodnának egyfajta minimális feladatmeghatározásban, aminek a feltétele, hogy a továbbiakban is találkoznak, mert szükségesnek érzik, hogy az Unió és a szomszédai közötti kapcsolatokat új módon definiálják.”

Így lesz felépítve

Az Európai Tanács szerint az EPK vezetőinek évente kétszer kellene találkozniuk. Úgy vélik, a kompromisszumos forgatókönyv az lenne, hogy a résztvevő országok a G20-ak mintájára rotációs rendszerben szerveznék a csúcstalálkozókat, és a házigazda felváltva lenne egy uniós, és egy EU-n kívüli ország.

Fennáll a veszélye, hogy a csütörtöki találkozó egyszeri csodának bizonyul, ha a jövőben nincs meg a megfelelő infrastruktúra, és nem hoznak létre például egy titkárságot, mely elvégezné az adminisztratív munkát és megszervezné a későbbi találkozókat.

A döntéshozatal módja

A Közösséggel kapcsolatban költségvetési kérdések is felmerülnek:

  • legyen-e egy közös pénzalap a különböző projektek finanszírozására,
  • vagy az országok az érdekeiknek megfelelően járuljanak hozzá a költségekhez?

A költségvetés természetesen a döntéshozatal módszerét is érinti, azaz: több mint 40 fős csoportként kell-e határozni egy-egy projekttel kapcsolatban, vagy adott esetben elég, ha egyesek hajlandóságot mutatnak az együttműködésre, és megoldják „maguk között”?

Sok múlik majd azon is, hogy milyen típusú szavazásra van szükség a döntések meghozatalához: elég az egyhangúság, vagy minősített többség szükséges?

Utóbbi dilemma az Unióban szinte minden nap felmerül többek közt a kül- és a szankciós politikával kapcsolatban, illetve a védelemmel, a tagsággal és a költségvetéssel kapcsolatos döntésekben, ahol minden EU-s tagállam támogatására szükség van.

Az egyhangú szavazás kritikusai szerint ez a szabály lassítja az EU alkalmazkodását és a válságokra való reakcióidejét, ezért számos vezető a szerződések felülvizsgálatát sürgeti, és hogy ezt a szabályt eltöröljék.

Schwarzer a Közösséggel kapcsolatban megjegyzi: „Szerintem nem kellene arra törekedni, hogy mindent egy több mint negyven országból álló csoport szervezzen meg."

A felvételi kritériumok

Egyelőre tisztázatlan, hogy mely országokat kellene bevonni az EPK-ba, és hogy milyen kritériumok alapján. Az EU-tagjelölt országoktól elvárható lenne, hogy az Unióhoz hasonló külpolitikai irányvonalat képviseljenek a szankciók esetén, de vegyük például Szerbiát: az ország 2014 óta tárgyal az uniós tagságról, és az orosz invázió kezdete óta elutasítja, hogy szankciókat vezessen be Moszkvával szemben.

Schwarzer úgy véli, a tagságnak előfeltétele kellene legyen, hogy az országok elkötelezettek az uniós szerződések, az Emberi Jogok Chartája, az Európa Tanácsban rögzített alapvető értékek, valamint az Oroszországgal szembeni szankciós politika mellett.

Blockmans szerint a meghívott résztvevők listája azt mutatja, hogy „már nem érvényesek Macron alapvető céljai, miszerint Európa demokratikus országait egy asztal köré kell ültetni, ugyanis ebben az esetben nem látnánk az asztal körül Azerbajdzsán, esetleg Törökország vezetőit.” Hozzátette: az EPK fókusza a demokratikus szövetségről a geopolitikai szövetségre terelődött, illetve kihangsúlyozta, hogy „a geopolitikát nem feltétlenül az alapvető szabadságjogok és a demokrácia tiszteletben tartása mentén határozzák meg, hanem a hatalom és a hatalomgyakorlás képessége mentén.”