NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Élet a csernobili tiltott zónában

Élet a csernobili tiltott zónában
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Oleksandr Sirota a csernobili tiltott zóna közelében lakik, de élénk emlékei vannak a gyerekkorából, amit Pripjaty-ban töltött. Ez az az város, amit

Oleksandr Sirota a csernobili tiltott zóna közelében lakik, de élénk emlékei vannak a gyerekkorából, amit Pripjaty-ban töltött. Ez az az város, amit a leginkább érintett a radioaktív szennyezés. Oleksandr 9 éves volt, amikot evakuálták. Elvisz minket a gyerekkori városába néhány kilométerrel attól is beljebb, ahol a szokásos interjúkat és forgatásokat szervezi a tévéstáboknak. Elhagyjuk a tiltott zóna déli ellenőrzőpontját és a szellemvárosba tartunk, kihalt utcák és sugárutak közé. 30 éve ez volt az otthona.

Oleksandr Sirota: „Ez itt Pripjaty központi tere, szemben látható a kultúrpalota, ami jóformán a második otthonom volt. Ott dolgozott az édesanyám, és itt egy kép a Lenin sugárútról, ahol most épp állunk. 1985-86 körül készült a fotó, a baleset előtt.”

„Valahol itt a romok között van az osztálytermem bejárata is, ahol a baleset idején tanultam. Április 26-án mindenki bent volt az iskolában, senki sem tudta, hogy mi történt az erőműben.”

Oleksandr és sok más gyerek csak a csernobili robbanás másnapján ment el a városból. A sugárzás miatt 20 hónapot töltött kórházban. Azt mondja, legyünk nagyon óvatosak, mert a város még mindig veszélyes. Jobb például, ha nem lépünk mohára, és kerüljük a port.

„A gamma sugárzás még mindig az egészségügyi határérték ötszöröse. De csak ezen a területen ekkora. Ez nem jelenti, hogy az egész városban ilyen a sugárzás. Vannak tisztább és piszkosabb helyek. Hogy miért nem félek? Először is azért, mert hazajöttem. Sokáig álmodtam ezzel a várossal. Másodszor pedig 1986-ban akkora dózisú sugárzást kaptunk, aminek még a negyedének sem leszünk kitéve az életünk hátralevő részében. „

Míg Pripjaty továbbra is teljesen elhagyatott, néhányan visszatértek a tiltott zónában található falvakba, annak ellenére, hogy magas a sugárzás, és illegális, amit tesznek.

Ivan Semenyuk egyike annak a hat lakosnak, akik a katasztrófa után már két évvel visszaköltöztek Parishivba, 7 kilométerre Csernobiltól.
Ivan gyöngytyúkot és malacot tart, eszik az itt termett zöldségből és gyümölcsből, sőt begyűjti a közeli erdőkben található a gombákat és bogyókat.

Ivan Semenyuk: „Voltak itt németek, forgattak, bevizsgálták a talajt és a hamut. Mindent megnéztek, és mindent rendben találtak.”

Oleksandr sugárzásmérője visszaigazolja azt, amit Ivan mond, vagyis az egészségügyi határérték alatt van a sugárzás.

A Kijevi akadémia tudósai szerint azért lehetséges, hogy a tiltott zónában lévő falvakban normális a határérték, mert a sugárzás nem volt egységes. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy 100 százalékig biztonságos itt élni. Az erdőkben termett gombák és bogyók valószínűleg sugárfertőzöttek.

„Szigorúan tilos enni tiltott zónában. Nem csak egy ember lehet tőle beteg, de egész generációkra is kihathat később.„

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Csernobili örökség: radioaktív sugárzást mérnek Kijev melletti tóban

Meghosszabbítják az elavult fűtőelemek élettartamát a legnagyobb ukrán atomerőműben

Időzített bomba lehet a világ legöregebb atomerőműve