Menekültek letelepítésével megmenthető-e a haldokló európai vidék? Tizenöt éve zajlik egy kísérlet Olaszországban.
Riace egy dél-olaszországi falucska, amellyel keményen elbánt az idő, az ezredforduló végére már csak 900-an laktak itt. ’98-ban egy kurd menekülteket szállító hajó sodródott partra a falu mellett, ekkor jött az ötlet, hogy menekültek letelepítésével kellene életet lehelni a település haldokló gazdaságába.
A menekültek érkezése reményt hozott - nem csak nekik, de a helyieknek is.
A modell onnan nézve sikeresnek mondható, hogy sok menekült sorsa jobbra fordult itt: kaptak szociális ellátást, képzést, olykor munkát a különböző egyesületektől, tanulhattak olaszul. Van, aki letelepedett, családot alapított, és a polgármesterről nevezte el az egyik fiát. A falu is jól járt: a lakossága 2800 főre duzzadt, emiatt újranyitott a korábban már bezárt iskola, kinyitottak a boltok.
Ugyanakkor a riacei modellnek megvannak a korlátai. Nem véletlenül járnak a helyiek rég Észak-Olaszországba dolgozni, a térség gazdasági helyzete semmit sem javult, és úgy tűnik, hogy a menekültek beáramlása csak arra elég, hogy a település valahogy elvegetáljon.
Valerie Gauriat helyszíni riportja – amelyben megszólalnak a helyiek és a menekültek is – kendőzetlenül mutatja be a tizenöt éve folyó riacei kísérlet sikereit és árnyoldalait.