Világszerte egyre népszerűbbek az elhízás elleni gyógyszerek, de egy új tanulmány szerint a fogyáson túl egy év után sem javítják érdemben az életminőséget.
Az elmúlt évben emberek milliói szedtek olyan testsúlycsökkentő gyógyszereket, mint az Ozempic vagy a Mounjaro, egy új tanulmány szerint azonban az életmódbeli előnyök aligha terjednek túl a mérlegen látható számon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A The BMJ-ben megjelent tanulmány 262 klinikai vizsgálatot elemzett, mintegy 100 000 résztvevővel és 19 különböző gyógyszerrel.
A kutatók azt találták, hogy a nagyobb mértékű fogyás következetesen magasabb arányú mellékhatásokkal és a kezelés megszakításával járt együtt.
„A legtöbb szer [hatóanyag] nem javítja érdemben az életminőséget, és csak kevés mutat szív- és érrendszeri előnyt” – írták a tanulmány szerzői.
A vizsgálatokban a résztvevők standard, egészséggel összefüggő életminőségi kérdőíveket töltöttek ki. A kutatók összehasonlították, hogy ezeknek a pontszámoknak a változása mennyiben függött a testsúlycsökkentő gyógyszerektől, illetve pusztán az életmódbeli változtatásoktól, és azt találták, hogy a fő kezelések esetében nem mutatkoztak klinikailag jelentős életminőség-javulások.
A klinikai vizsgálatokban elemzett kezelések közül a tirzepatid – a Mounjaro és a Zepbound hatóanyaga – és a jelenleg klinikai alkalmazásra nem engedélyezett CagriSema biztosította a legnagyobb testsúlycsökkenést a túlsúlyos felnőtteknek szánt gyógyszerek között.
A bőr alá adott szemaglutid – az Ozempic és a Wegovy hatóanyaga – jelenleg a legerősebb bizonyítékokkal rendelkezik a halálozás és a súlyos szív- és érrendszeri események csökkenésére vonatkozóan – állapította meg a tanulmány.
Ugyanakkor a tirzepatidot és a szemaglutidot egyaránt összefüggésbe hozták a sovány testtömeg káros mértékű csökkenésével; ez a test teljes tömege a zsírtömeg nélkül. Az alacsony sovány testtömeg nagyobb esés-, csonttörés- és korai halálozási kockázattal jár.
A tanulmány szerzői megjegyezték, hogy az elemzett vizsgálatok többségének rövid volt az utánkövetési időszaka, és hogy a hosszú távú hatások teljes megértéséhez további kutatásokra van szükség az újabb gyógyszerekkel kapcsolatban.
A vizsgálatban nem érintett kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az életminőséggel kapcsolatos eredmények különösen körültekintő értelmezést igényelnek, mivel mérésének módja nagyon eltérő lehet.
„Az életminőség összetett, és egyénenként változik. Bár a standardizált mutatók értékes információkat adnak, nem feltétlenül ragadják meg a kezelésnek azokat az aspektusait, amelyek az elhízással élő emberek számára igazán számítanak” – jegyezte meg Marie Spreckley, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.
Az elhízás kezelése többet jelent puszta fogyásnál
Az elhízást egyre inkább komplex, krónikus betegségként ismerik el, és ha a kezelés sikerét kizárólag a testsúlycsökkenéssel mérik, az túlságosan leegyszerűsítheti az előnyöket és a káros hatásokat, miközben erősítheti a kórképpel kapcsolatos megbélyegzést – figyelmeztettek a szerzők.
„A tanulmány összhangban van azzal, amit eddig is tudtunk: egyes gyógyszerek jelentős fogyást eredményeznek, de a fogyás önmagában nem jelenti az egészség minden aspektusának javulását” – mondta José M. Ordovás, a Tufts Egyetem kutatója, aki nem vett részt a tanulmányban.
„A mérleg csak a történet egy részét mondja el, de nem az egészet” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az elhízás esetében a siker mércéje nem csupán a kilókban, hanem az egészségben, a funkcionális állapotban és az életminőségben rejlik.