A kormány szerint a „legnagyobb szakszervezetek” támogatják az új szabályozást, noha a szakemberek hónapok óta tiltakoznak mindkét oldalon. A törvényjavaslatot még a képviselőháznak is jóvá kell hagynia.
Az egészségügyi miniszter, Mónica García nem jelent meg a Minisztertanács utáni sajtótájékoztatón, ahol, hónapok óta tartó tüntetések után, amelyek az ideológiai paletta minden színéről érkező orvosokat és egészségügyi dolgozókat egyesítették, bemutatták az ágazatban dolgozó személyzetre vonatkozó új keretstatútumát, amely bármely állam egyik kulcsfontosságú területét érinti.
A kormányszóvivő miniszter, a szocialista Elma Saíz vette védelmébe ezt a nyíltan népszerűtlen intézkedést, mondván, hogy azt a „nagy reprezentativitású szakszervezetek” támogatják, nevezetesen a SATSE-FSES, a CC.OO., az UGT és a CSIF, szemben azokkal a szervezetekkel, amelyek összefogtak a ma elfogadott – a kongresszusi jóváhagyásra még váró – szöveg elleni tiltakozásra.
A szakemberek több olyan intézkedést követelnek, amelyet nem látnak viszont García reformjában, aki aneszteziológus szakorvos, és a kormány Sumar-kvótájához tartozó, Más Madrid által delegált kisebbségi ágát erősíti. Követeléseik között szerepel, hogy a rendkívüli munkaidő – az ügyeletek – után is fizessenek társadalombiztosítási járulékot, valamint hogy ismerjenek el számukra éjszakai pótlékot vagy több egymást követő műszak után pihenőnapokat, ahogyan az a Nemzeti Rendőrség vagy a büntetés-végrehajtási dolgozók kollektív szerződéseiben is szerepel.
A szakemberek azt is kérik, hogy hozzanak létre egy A1 besorolású, kifejezetten az orvosok számára fenntartott szakmai kategóriát, állapítsák meg a legfeljebb heti 35 órás munkaidőt (délelőtti, munkanapi beosztásban), és minden többletmunkát tekintsenek önként vállalt, díjazott tevékenységnek. Emellett egy önkéntes, teljes vagy részleges korengedményes nyugdíjrendszer bevezetését, valamint a kényszerű áthelyezések tilalmát szorgalmazzák.
A törvény, amely két évtized után frissíti a szociális- és egészségügyi személyzetre vonatkozó szabályozási keretet, a heti maximális munkaidőt 45 órára csökkenti, ami az ágazat európai átlagánál is kevesebb. Yolanda Díaz munkaügyi miniszter általános, a teljes munkavállalói körre érvényes felső határt, heti 37,5 órát próbált elfogadtatni a jelenlegi 40 óra helyett, de a szöveget a jobboldali pártok múlt szeptemberben leszavazták.
Az ügyeletek esetében a tényleges munkavégzés felső határa 17 órára csökken, ami látszólag a jelenlegi 24 óráról történő mérséklést jelenti, csakhogy van benne csavar: az előterjesztés 97. cikke kimondja, hogy ha nem garantálható a megfelelő folyamatos ellátás, és „valamely szervezési vagy ellátási ok ezt indokolja, a maximális munkaidő-tartam túlléphető”. A szöveg számol továbbá a statutáris kutatói személyzet létrehozásával, valamint a munka és magánélet összeegyeztetését segítő intézkedésekkel.
A kritikus szakszervezeti képviselők (CESM, SMA, Metges de Catalunya, AMYTS, SME és O'MEGA) korántsem értenek egyet az előterjesztéssel, ezért újabb országos demonstrációt hirdettek június 15-ére, déli 12 órára az egészségügyi minisztérium székháza elé. Ezek a szervezetek aminisztériumot azzal vádolják, hogy stratégiáját a „húzódozás, a mozdulatlanság és a javaslatok teljes hiánya” jellemzi.
Saíz azzal érvelt, hogy a továbbra is napirenden lévő követelések jelentős része már nem a minisztérium hatáskörébe tartozik: „A bérek, a létszám, a szolgáltatások szervezése és a szakemberek munkafeltételeinek jelentős része az autonóm közösségek hatáskörébe tartozik” – fogalmazott a befogadásért, társadalombiztosításért és migrációért is felelős miniszter.